Angela Potter - A lány méreggel

21: Mindennél fontosabb

- Jó reggelt! - cirógatta meg az arcomat, majd egy csókot nyomott a kulcscsontomra. 

- Mmm, neked is - válaszoltam halkan, majd kinyitottam a szemem. Szürke szemeivel engem fürkészett, mintha visszaigazolást várna. Hála a tegnap estének, nem volt rajtam semmi, csak úgy mesztelenül feküdtem a takaró alatt, ami épphogy takarta a melleimet. - Jól vagyok. Minden rendben van.

- Nem bánod? - húzott közelebb magához. 

- Egy kicsit sem. - ráztam meg a fejem, majd éreztem ahogyan keze a derekamról egyre feljebb csúszik - Ami nem azt jelenti, hogy azt szeretném, hogy most azonnal leteperj...

- Én ilyet egy szóval sem mondtam - nevetett fel, de a keze ott maradt ahol volt. 

- Akkor ha nem bánod, akkor én most elmegyek lefürdeni - próbáltam kiszabadulni a karjaiból, de erősen tartott és még közelebb húzott magához.

- Nem, nem! Nem. - rázta a fejét - Mostmár az enyém vagy, és én nem engedlek el. Még nem. 

- Szóval így működik? - néztem rá - Most, hogy lefeküdtem veled, mostmár nem élhetek önálló életet, mert a tiéd lettem? - vontam fel a szemöldökömet. 

- Pontosan. - bólintott vigyorogva - Szóval ha olyan nagyon el akarsz menni fürdeni, akkor én is veled megyek.

- Te nem vagy jól - nevettem fel, majd amikor leesett, hogy komolyan gondolta elkomorodtam. - Biztos, hogy nem! Akkor nem tudnál uralkodni magadon, és hinném, hogy annyira jó lenne, ha a zuhany alatt esnénk egymásnak... 

- Miért? - mosolyodott el arrogánsan. - Mi bajod a zuhannyal? De ha nagyon akarod, akkor a prefektusi fürdőbe is mehetünk...

- Egy frászt! - emeltem fel a hangom. 

- Akkor jobb ajánlatom van. Maradjunk egész nap az ágyban - vázolta fel.

- Nem. Tanulnunk kell, elvégre nyár elején RAVASZ vizsgáink lesznek. 

- De a mai napot még kihagyhatjuk - vágta rá. 

- Nem. Esetleg abban benne vagyok, hogy Karácsony napján ne tanuljunk, de másban nem!

- Oké, akkor holnap egész nap döglünk az ágyban...

- Én nem azt mondtam - ráztam meg a fejem - Csak azt, hogy aznap nem tanulunk. Én lemegyek Roxmortsba. Egyedül. 

- Miért nem mehetek veled? - simogatta ujjaival a hátamat. 

- Mert nem. A karácsonyi ajándékodat fogom beszerezni...

- Nekem elég, ha itt leszel velem, és esetleg még meg is tudunk vacsorázni, mielőtt újra az ágyban kötünk ki - tért át a hasam simogatására.

- Szóval ezt tervezed karácsony estére... - gondolkodtam el. Elvégre az én tervem sem különbözött sokban...

~~~

A nap egy részét, amikor Draco éppen McGalagonynál volt megbeszélésen, ami majd nekem is lesz, azt a könyvtárban töltöttem tanulással. Valahogyan délelőtt sikerült felbukkannia a Roxfortban Lucius Malfoynak, aki legfőképpen a fiával akart beszélni, így szinte a könyvtár maradt az otthonom. 

Éppen bájitaltanra tanultam amikor kihúzódott mellettem egy szék, és ezáltal mosolyt csalt az arcomra. Amikor viszont felnéztem máris lehervadt, ugyanis nem az ült ott akire számítottam. 

- Angela Potter, ha nem tévedek - ült le mellém Mr. Malfoy. Na ez szuper beszélgetés lesz. 

- Pontosan - feleltem kimérten - Minek köszönhetem a látogatását?

- Eredetileg a fiamhoz jöttem, de miután beszéltem vele, úgy döntöttem érdemes váltani magával is egy-két szót. - közölte - Ha jól láttam, akkor maga és a fiam egy párt alkotnak.

- Valóban - bólintottam összeszedetten. 

- Pedig én figyelmeztettem őt, hogy ne dőljön be magának - szorította meg idegesen a sétálóbotját.

- Nem szándékozom kihasználni Dracot - néztem a szemébe. 

- Nem is ezt feltételeztem. Mint nemrég kiderült számomra, nem most kerültél először közel a fiamhoz - mondta ki. 

- Egy ideig valóban jártunk, de szakítottunk, mert hazudott nekem.

- Akkor hogy-hogy most mégis ennyire jól kijöttök? 

- Tudja akármilyen hihetetlen is, szeretem a fiát - emeltem meg egy kicsit a hangom - Megbántott, fájdalmat okozott, de szembeszállt a bátyámmal és nem érdekelte, hogy saját magát sebesíti meg vele, mert meggyógyított. Nem is egyszer - keltem ki magamból. 

- Mint gondolom tudja, varázslók közül az aranyvérűeket ősi hagyományok kötik, amelyeket a feleségem mégjobban siettett, tehát Draconak nemsokára meg kell házasodnia. Gondolom már esett róla szó - húzta arrogáns mosolyra a száját. 

- Nem, nem beszéltünk még ilyenekről. - ráztam meg a fejem - De gondolom ezek után megejtjük ezt a beszélgetést is. Ha viszont a véremmel van gondja, azzal nem tudok mit tenni...

- Már rég nem a vérrel van gond! - emelte meg ő is a hangját. 

- Akkor miért úgy mondja, minha Draco nem vehetne el engem, ha akar? 

- Mert nem fogom neki engedni! - csapott az asztalra. 

- Az, hogy maguk nem szerelemből házasodtak, az nem az én dolgom, és nem is nagyon érdekel, de miért nem engedi, hogy a fia azt vegye el akit akar? - pattantam fel indulatosan az asztaltól. 

- Mi igenis szerelemből házasodtunk! - állt fel ő is, csakhogy ő legyen a magasabb. - Pont ezt szeretném, ha a fiam elkerülné. 

- Miért? MIért nem akarja, hogy Draco boldog legyen? - fakadtam ki.

- Mert én is és Narcissa is boldogok voltunk, szerettük egymást. Nem akarom, hogy a fiamnak is ugyanolyan rossz legyen mint nekem volt - mondta halkan - Amíg Draco meg nem született, addig Narcissával sokat beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Majd a fiam születése után ő lett a középpont, mindig róla kellett gondoskodni, Cissynek ideje sem maradt rám, mindig csak Drcao így, Draco úgy...

- És miért gondolja, hogy ez nálunk is így lenne? - kérdeztem halkan. 

- Mert látszik, hogy a fiam szereti magát - húzta ki magát, és a szemembe nézett - És nem akarom, hogy ugyanabba a hibába essen, mint én évekkel ezelőtt. 

- Garantálom, hogy ez nem fog megtörténni. Számomra Draco mindennél fontosabb, és ha egyszer gyereket szülök neki, akkor az majd csak erősíti a kapcsolatunkat és nem rombolja. - álltam fel, majd a könyveimet megfogva egy szó nélkül kirontottam a könyvtárból, és egészen a szobánkig meg sem álltam.