Angela Potter - A lány méreggel

16: Örökre megmaradó kötelék

~Angela~

Fáradtan és fájdalmasan nyitottam ki a szemeimet. Furcsa álmom volt, valóságos, mégis ilye soha nem történne. Az utolsó emlékem az volt, hogy kígyóként közelítek Lucius Malfoy felé, majd éles fájdalom árad szét a testemben és valahova nekicsapódtam valaminek. Most pedig felébredtem valahol máshol és az álmom nagyrésze sincs már meg. Mintha karokat éreztem volna hátam és a lábaim alatt, majd a fejemet nekihajthattam valaminek. Ködös, és ennél már nem is lesz tisztább. 

Körbenéztem a szobában. Nem volt nagy, majd rájöttem, hogy mitől zsibbadt el a nyakam. Kanapé. Hogy nekem miért mániám a kanapé? Én sem tudom. Az egyik fotelben mellettem megláttam a bátyámat, aki mintha csak elbóbiskolt volna, úgy hajtotta le a fejét, de horkolt. Erre kelhettem fel... Óvatosan felálltam, és meglepődve tapasztaltam, hogy semmim sem fáj, ami elég meglepő egy átok után. Nem sokat foglalkoztam vele, hiszen biztos meggyógyítottak, miután elhoztak a Malfoy kúriából. 

A konyhát keresve megbotlottam valamiben a folyosón, és legnagyobb szerencsétlenségemre el is estem. Ennyit annak, hogy nem fáj semmim. 

- Gyere, segítek - nyújtotta a kezét valaki, akinek nem láttam az arcát. 

- Köszönöm - fogadtam el, majd hagytam, hogy az idegen felhúzzon a földről. 

- Mit keresel itt ilyen későn?

- A konyhát - poroltam le a ruhámat. 

- De az nem is erre van - értetlenkedett az idegen. 

- Ó, bocsánat... - ráztam meg a fejem - Ismerlek? Nagyon ismerősek a körvonalaid - próbáltam megfogalmazni, hogy úgy éreztem, mintha már találkoztam volna vele. 

- Ha ide kerültél, akkor gondolom a Roxfortba jársz, vagy jártál, tehát lehet, hogy a testvéreimet ismered. - nevetett fel halkan - Bill vagyok. Bill Weasley. Te?

- Van egy olyan érzésem, hogy már hallottál rólam - mosolyodtam el - Angela vagyok.

- Nem ismerős, még elbeszélésekből sem. Igaz csak az ikrek regéltek össze-vissza a mostani dolgokról...

- Az ikrek? - nevettem fel - Akkor másképp mondom. Én vagyok a Vörös hajú lány, aki nem Weasley - mutatkoztam be - Születési nevemen Angela Potter.

- Mostmár tudom - eszmélt fel - Te vagy aki mindig segített nekik lopni a konyháról, és lezsírozta Pitonnál, hogy ne kapjanak bűntetőmunkát.

- Fura, hogy valaki így ismer - nevettem fel. 

- Ne haragudj, de csak ez ugrott be - vezetett a konyha felé. 

~~~

- Angie! - kiáltott fel valaki a hátam mögött, miközben Billel és Fleur-rel beszélgettem. 

- Harry, végre felkeltél - fordultam meg, majd jó szorosan megöleltem. - Annyira hiányoztál. 

- Te is nekem - simogatta a hajam. - Annyira sajnálom, hogy eltaszítottalak magamtól...

- Semmi baj, neked volt igazad!

- Pedig amikor láttam mennyire letört voltál, inkább kívántam volna, hogy ne legyen igazam - vallotta be. 

- Nem baj - sóhajtottam fel - Így kellett történnie. Csak azt sajnálom, hogy nem önmagától mondta el, hanem nekem kellett rájönnöm...

- Véletlenül mutatta meg a jegyet? - tolt el magától, és a szemembe nézett.

- Nem - ráztam meg a fejem és megpróbáltam visszatartani a könnyeimet. Még mindig hiányzott a közelsége - Amikor megsebezted Piton hozzám hozta, hogy gyógyítsam meg, és a vérem felfedte a jegyet az alkarján...