23: Esküvő

4.3K 217 159
                                    

- Igen, igen, IGEN! - ugrottam a nyakába, és szinte kiszorítottam belőle a szuszt is. Kezeit a deremat köré fonta, miközben felállt és lágyan megcsókolt.

- Akkor azt hiszem ennek itt jobb helye lesz - simított végig a kézfejemen miután elváltunk egymástól és felhúzta a megfelelő helyre a gyűrűt. Tökéletesen illeszkedett rá, fölül a vörös ékkő, amely visszaverte a fényt.

- Úristen, úristen, úristen! - ugráltam örömömben, miközben le sem vettem a tekintetemet az ékszerről.

- Remélem eltaláltam az ízlésed - simított végig az arcom vonalán.

- Imádom - pillantottam újra rá - Ennél jobb ajándékot nem is adhattál volna...

~~~

Teltek a napok, nekem pedig közölnöm kellett a bátyámmal, hogy eljegyeztek. Mikor már az újévben visszaértek én kint vártam őket az állomáson, amiből már sejtették hogy történt valami. Ginny és Hermione azonnal kiszúrta a gyűrűt az ujjamon, és az előbbi sikítozva, Hermione pedig csak mosolyogva rohant oda hozzám. A fiúk természetesen semmit sem értettek, még akkor sem, amikor szinte letépték az ujjamat a lányok, hogy jobban lássák az ékszert.

Pár nap múlva szándékoztam közölni Harryvel a hírt, amikor egyedül tanult a könyvtárban. Nem ment éppen zökkenőmentesen, de a végén sikerült meggyőznöm, hogy én is ezt szeretném, és hogy nem fog megbántani. Meg arról, hogy mivel apáék már nem élnek, így ő kísérjen majd az oltárhoz.

~~~

Tavasz volt már, én pedig nem hazudtoltam meg önmagamat, és ezerrel tanultam a RAVASZ vizsgákra. Éppen jöttem ki a könyvtárból, amikor az egyik évfolyamtársam megszólított.

- Angela - húzott be az egyik folyosóra a hollóhátas lány. Láttam már beszélgetni Lunával, így arra következtettem, hogy biztos jó fej - Én nem szeretnék beleavatkozni a dolgaidba, de úgy tudtam, hogy te és Draco Malfoy együtt vagytok.

- Igen ez tényleg így van. - bólintottam - Valami történt vele?

- Nem, vagyis igen... - beszélt össze-vissza - A barátom Mardekáros és ő mondta, hogy nagyjából egy órája idegesen ment be a klubbhelységükbe, és egy lányt keresett. Pont ez volt a baj, hogy nem mondott nevet, csak odament egy lánycsoporthoz, és mintha flörtölni kezdett volna az egyikkel... Aztán visszamentek a folyosóra, de én is láttam őket, ahogyan jöttem a könyvtárba.

- Nem, nem. Biztos tévedsz, vagy valamit rosszul hallottál. - vágtam rá - Dracoval szeretjük egymást, és nemrég el is jegyzett, úgyhogy valami tévedés történt.

- Ha nem hiszel nekem, akkor nézd meg a saját szemeddel - fogta meg a csuklómat és elindult az egyik irányba - Igazam lesz, figyeld meg. Én nagyon sajnálom ezt az egészet, de tudnod kell róla - sóhajtott fel.

- De még mindig nem értem. Hogy érted azt, hogy, egy másik lánnyal ment ki?

- Úgy, hogy én arra gyanakszom, hogy valami nincs rendben. Elvégre több hete nem volt lent a pincében, csak ha órája volt, de most egyszerűen egy lány kellett neki...

- Nem lehet, hogy csak valamit kérdezni akart tőle? - kérdeztem összeszoruló mellkassal, mert láttam rajta, hogy nem hazudik.

- Sajnálom ami történt, vagy történik, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem csak kérdezett valamit - mutatott be egy elhagyatott folyosóra, ahol két ember volt nagyon nagyon közel egymáshoz. A szőke hajkoronát azonnal megismertem, nem egyszer túrtam már azok közé a fürtök közé, de most egy másik kéz húzta közelebb magához.

Angela Potter - A lány méreggelWhere stories live. Discover now