Angela Potter - A lány méreggel

22: Eljegyzés

- Mi történt Lena? - pattant fel a kanapéról Draco amikor idegesen berobbantam az iskolaelsők hálókörletébe. 

- Apád. Ő történt - válaszoltam tömören, majd a szobámba mentem és ledobtam a tanulnivalóimat. Felkaptam egy törülközőt, és már meg is rohamoztam a fürdőt. Nem volt kedvem beszélgetni, akkor még jobban kiakadtam volna, így egyszerűen bezártam magam mögött az ajtót, és már le is dobtam magamról a ruháimat. 

Erős sugárban folyattam magamra a vizet a zuhany alatt, élvezve, hogy a hajam is átnedvesedik. Hirtelen egy simítást éreztem a derekamon, mire felsikítottam. Márminthogy felsikítottam volna, ha nem fogja be a számat, míg másik kezével a derekamat ölelte át. 

- Miért ijedsz meg, amikor csak én lehetek az? - suttogta lágyan a fülembe, miközben végigsimított a hasamon, egyre feljebb vezetve a kezét. 

- Mert csak úgy rámtörsz miközben fürdök! - vágtam rá, mikor elvette kezét a szám elől, majd a keze után nyúltam, ami éppen elérte volna a melleimet.

- Miért vagy feszült? - simult teljesen hozzám hátulról, de a kezét még mindig nem vette el a hasamról.

- Semmiért - vágtam rá talán túl hamar, mire elkapta a két csuklómat és magával szembe fordított. Hátam a hideg csempének nyomódott, miközben két kezemet a fejem fölött tartva simult hozzám. Éreztem a testéből áradó hőt, ahogyan próbál kontrollt tartani. Szabad kezével végigsimított a nyakamon egészen a mellem vonalán a hasamig, majd lefelé a combomra. - Tényleg, semmiért - sóhajtottam, miközben ujjai táncot jártak a belső combomon.

- Lena, az igazat akarom hallani - hajolt közel a fülemhez, ezzel elérve, hogy felsőteste melleimhez préselődjön. És a szemét még élvezte is...

- Tényleg, csak egy kicsit jobban felhúztam magam a kelleténél...

- Azt mondtad apámmal volt gond. Bántott? Mi történt? - kérdezte aggodalmasan, keze pedig visszasiklott derekamra.

- Nem bántott - motyogtam - testileg...

- Miért lelkileg bántott? - húzódott el egy pillanatra, én pedig máris fázni kezdtem. Tény, hogy a közelsége és a testéből áradó hő nem mindennapi hatással volt rám.

- Nem, csak - sóhajtottam fel - Azt hiszi, hogyha feleségül veszel, és egyszer majd gyerekünk lesz, akkor nem fogok veled foglalkozni, hanem csak a gyerek lesz a fontos - hadartam el, majd közelebb akartam lépni hozzá, de a kezeimet még mindig tartotta, így maradnom kellett a fal mellett.

- Szóval te is úgy gondoltad, hogy majd feleségül foglak venni - húzta győztes vigyorra a száját, mire nekem kedvem lett volna felpofozni.

- Ó, fogd be, és inkább gyere vissza ide - rángattam a csuklóimat.

- Miért is kéne visszamennem?

- Mert kívánsz engem, és vágysz rám - mondtam ki, mire végigfuttatta rajtam a szemét, egy-két helyen jobban elidőzve mint kellett volna.

- Rosszul fogalmaztad meg. - lépett közelebb egyet - Te kívánsz engem - hajolt a fülemhez.

- Álmodban!

- Akkor most csak álmodom, de mondd hogy nincs igazam - hintett egy apró csókot a fülem mögé, majd egyre lejjebb a nyakamra. - Csak mondd ki hogy vágysz rám és megteszem amit szeretnél - időzött egy kicsit sokat egy ponton, gondolom megint megszívta - Hallgatlak...

Ajkai egyre lejjebb vándoroltak, érintve kulccsontomat, mellkasomat, mígnem megéreztem őket az egyik mellemen. És itt szakadt el nálam a cérna...

- R-rendben - próbáltam meg nem nyögni, pedig iszonyatosan tetszett amit csinált, csak nem éppen a zuhanyt tartottam a legmegfelelőbb helynek erre. - Vágyom rád, kívánlak, a tiéd vagyok, csak kérlek... kérlek ne a zuhany alatt...

- Ahogy szeretnéd - emelkedett fel, és egy hosszú csókkal tapadt az ajkaimat, majd felkapott az ölébe.

~~~

- Lena képes vagy egy kicsit is letenni a könyvet? - ült le mellém a kanapéra másnap délután. Az ajándékokat már felbontottuk, csak egymásnak nem adtuk még oda amit oda akartunk adni. Délelőtt voltam lent Roxmortsban megvenni a tökéletes ajándékot Draconak.

- Nem. Még nem. - adtam rá tömör választ, mire kivette a kezemből és a háta mögé dugta. - Add vissza! - szóltam rá, és már nyúltam is volna érte, amikor a szabad kezével megragadta a derekamat, és hátradőlve magára húzott. Nem mintha annyira ellenemre lett volna, de épp a legjobb résznél tartottam a könyvben.

- Eddig elviseltem, hogy eltűntél délelőtt, hogy utána elkezdtél olvasni, de mostmár kérem a saját időmet, és hogy velem is foglalkozz. - tűrt ki egy tincset az arcomból, majd megcsókolt. Lágy volt a csókja, nem siette el, tudatva, hogy még nagyon sok időnk lesz. Egyik kezével a derekamat simogatta, másikkal pedig valahol a párna alatt matatott. - Szeretném átadni az ajándékod...

- Ginnyénél csak jobb lehet - suttogtam az ajkaira, mire elmosolyodott.

- Miért, mit kaptál tőle?

- Egy cetlit, hogy Harry nem szeretne idő előtt nagybácsi lenni, és egy üveg fogamzásgátló főzetet - hajtottam a fejem a mellkasára, hogy ne lássa amikor elvörösödöm.

- Mégis van valamennyi esze a kis Weasleynek - nevetett fel alattam Draco. - De most tényleg szeretném átadni az ajándékom...

- De előbb én - vágtam rá, majd előhúztam a táskámból egy becsomagolt dolgot és odaadtam neki.

- Kíváncsivá tettél - suttogta halkan, miközben lefejtette róla a csomagolást. - Ennél jobbat nem is adhattál volna. Köszönöm - húzott le egy újabb csókra, miközben a képkeretet óvatosan az asztalra helyezte. Személy szerint nekem is ez volt az egyik kedvenc képen, amit még Ginny csinált a bálon pár napja. Miközben éppen táncolunk, és pont lekapta a csókunkat.

- Reméltem, hogy tetszik majd - mosolyodtam el, mikor elváltunk egymástól.

- Imádom. De most én jövök, és garantálom, hogy ennél jobb ajándékot még életedben nem kaptál, és remélem, hogy, nem is fogsz - tápászkodott fel alólam, majd a földön keresett valamit amíg én föltornáztam magam ülésbe és megigazítottam az általunk széttúrt párnákat.

- Angela Potter - mondta ki a teljes nevem, mire megrémültem,elvégre mindig csak Lenának nevez. Előtte nem figyeltem rá, máshova koncentráltam, hagytam hagy találja meg az ajándékot amit nekem vett, és gondolom így akarta felhívni magára a figyelmet. Előttem térdelt, kezében egy kis bársony bevonatú doboz, melyben egy apró, vörös ékkővel díszített gyűrű díszelgett. - Angela Potter megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

És igen, itt vágom félbe a cselekményt! 😈😈😈 Meglepetésként akartam így leírni a részt, hiszen tegnap lett egy hónapos a könyv, és eszméletlen amiket elért. 3,75 K nézettség és több mint 600 vote! És ott vannak még azok a sok-sok kedves kommentek, amiket annyira imádok olvasni. Úgyhogy nagyon nagyon köszönöm nektek.

Mint ígértem a következő rész Esküvő címmel fog megjelenni, reményeim szerint még a héten (írom ezt így hétfőn, de el leszek tiltva a géptől, úgyhogy sajnos ez a helyzet).
A fejezetben lesz düh, harag, csalódottság, reményvesztettség, félreértettség, természetesen csak a visszatekintésben. A jelenben (amit nem mondok meg, hogy fél évvel ezután a fejezet után, vagy 10-zel) pedig boldogság, öröm, MEGLEPETÉS, és sok minden más.

FIGYELEM! A következő résznek már megvan az utolsó mondata, így arra lehet készülni, hogy pont a legérdekesebb résznél lesz abbahagyva. 😈😈😈 (gonosz vagyok, de fenn kell tartani az érdeklődést)

Addig is jó éjt mindenkinek 🖤😈🖤