Angela Potter - A lány méreggel

17: Kinek jó ez a döntés? Senkinek

Mikor legközelebb felébredtem már az Odúban voltam, Ginny szobájában.

- Angela végre jól vagy - ölelt magához Harry.

- Mennyi idő telt el?

- 2 nap. Mostmár minden rendben lesz - nyugtatott, de nekem csak az járt a fejemben amit a csata naoján hallottam, hogy Draco mentett meg.

- Hogyan sikerült meggyógyítani? - néztem rá - Hiszen nem mondtam el, hogy hogyan kell.

- Te is tudod, hogy Hermione mindenre tudja a megoldást - felelte egy kis habozás után. Úgy tűnik nem szándékozik elmondani az igazat, de én túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezt firtassam. 

~~~

A nyár nagyrészét az Odúban töltöttem a Weasley család társaságában, azonban Júliusban hazamentem aholmijaimért Amerikába, és most Harry is velem tartott, így megismerte a nevelőszüleimet, és elég meglepően jól kijött velük. Így szeptember 1.-jén a Kings Cross pályaudvaron induló Roxfort expressz előtt álltam és éppen arra készültem, hogy visszamegyek hetedévesnek. Szerencsére sikerült rávenni a bátyámat és Ront is, hogy fejezzék be velünk az évet és majd csak utána álljanak aurornak. 

A nyár folyamán külsőleg sokat változtam, újra elkezdtem rendesen enni, nem annyira, hogy legyen rajtam fölösleg, de nem is néztem ki pálcikának. Levágattam a hajam, épphogy súrolta a vállam, és oldalt volt elválasztva, így Ginny szerint kifejezetten dögös lett. Na persze, mivel ő vágta le nekem. Valamint igyekezett elhalmozni egy csomó olyan ruhával, ami kiemeli az alakomat. Előtte nem nagyon hordtam ilyeneket, csak az a kettő volt amelyikeket még Draco vette nekem három éve, de még mindig jó volt rám. Azok közül az egyik, a vörös volt rajtam amikor a pályaudvarra érkeztünk és elbúcsúztunk a többiektől. A többiek Mollyból és Arthúrból álltak, akik még mindig kikísértek minket. Nem baj, hogy Harry, Ron és Hermione már 18 évesek voltak, és augusztusban én és Ginny is betöltöttük a 17-et, azért kijöttek. De legalább kihozták a kis Teddyt is, akinek szegénynek meghaltak a szülei, még mielőtt megismerhette volna őket. Így a hivatalos gyámja Harry és én lettünk, keresztszülőként. Harry még akkor bólintott rá a helyemben is, amikor még nem keltem fel, de nem bántam. 

Átvettem egy pillanatra a kisfiút, aki rögtön megnyugodott a kezeimben. 

- Lehet, hogy neked kell majd nevelned és nem nekem - pillantott rám Harry, mikor végre elszakadt Ginnytől. Mostmár értem, hogy miért nem kezelte jól azt, hogy barátom van. Ez valami borzalmas érzés nézni, ahogyan a testvéred valakivel smárol. Hányingerem van tőle. Legalább Ron és Hermione diszkrétebben kezelték a kapcsolatukat és csak fogták egymás kezét, vagy összebújtak. Én meg ott álltam egyedül. Vagyis majdnem egyedül, de ő csak egy barátomként volt jelen, akivel nagyon jóban lettem a nyáron. 

- Szerintem is aranyos mellettd - szólalt meg mögöttem, mire megfordultam. Harry elbeszélései alapján nem volt mindig ilyen férfias, most azonban nagyon is... hogy is mondjam... kellemesen el tudja rajta legeltetni az ember a szemét. 

- Köszönöm - hajtottam le a fejem elpirulva. Régebb óta volt egy olyan érzésem, hogy ő lesz az, aki elfelejteti velem a mardekáros fiút, és igaz idősebb nálam, nagyjából 5 évvel, mégis nagyon rendes velem. Visszadtam Mollynak Teddyt, majd felé fordultam és búcsúzás képpen megöleltem. Fel volt készülve rá, mivel a nyár folyamán valamilyen szinten rajta töltöttem ki az ölelési rohamaimat. Mert nekem ilyeneim is volt...

- Vigyázz magadra - puszilta meg még az arcomat, majd amikor felszálltam a vonatra még intett egyet. Mosolyogva indultam el egy kupét keresni, mivel Harryék már befoglaltak egyet, de oda már nem férnék be, és nem szeretném azt hallgatni ahogyan szerelmeskednek.