Angela Potter - A lány méreggel

5: Seprűlovaglás

- Azta - ámultam el, amikor először utaztam a Roxfort expresszel. A helyek amiken áthalandunk csodálatosak voltak, egyszerűen mesébe illőek. Maga a Roxfort pedig méginkább varázslatosabb. Persze jártam már itt, amikor beosztott a Teszleg Süveg, de akkor az igazgató úrral hopponáltunk és kívülről nem láttam a kastélyt, most viszont sikeresen megcsodálhattam, miközben a fiákerekkel haladtunk az épület felé. 

- Angie gyere már! - rángatott maga mögött a bátyám, miközben a folyosókat elözönlötték a diákok, én bedig csak sodródtam velük, nem tudva, hogy merre kell mennem. 

- Jövök, jövök... - próbáltam magam áttörni az embereken, hogy jó helyre menjek - Bocsánat, ne haragudj, bocsánat... - kértem vagy ezerszer bocsánatot mire elértük a Nagyterem ajtaját. Bent öt asztal húzódott, négy egymással párhuzamosan, és egy rájuk merőlegesen. Otthonos díszítés, elvarázsolt plafon. Másabb, mint az Ilvermorny, de szerintem meg fogom szokni.  

- Na? Tetszik? - nézett rám Hermione, amikor leültem a Griffendél asztalához. 

- Aha, nagyon szép - mosolyodtam el - Igaz nálunk a gólyák beosztása alatt a felsőbbévesek az erkélyeken álltak, és onnan figyelték, de szerintem itt sem lesz rossz. 

- Hát, igen, sokban különbözik a két iskola...

- De a lényeg az - szólt bele Ron - hogy mivel idén Szeptember elseje péntekre esett, így holnap meg holnapután még nincs iskola - vigyorodott el.

- Sok értelme van így - mérgelődött Hermione. 

- Én mondjuk kíváncsi vagyok az órákra - vontam meg a vállam. 

- Kár, hogy alattunk jársz, és nem velünk leszel egy osztályban - nézett rám Harry. 

- De legalább én ott leszek neki - huppant le mellém Ginny, majd ő is beszállt a beszélgetésbe - Nem leszel egyedül. Ráadásul ha bármi van bármelyikünkkel tudsz találkozni a szünetekben...

- Ez igaz. - mosolyodtam el - És még milyen más különprogramok vannak a suliban? Vannak egyáltalán? - húztam fel a szemöldököm. 

- Igazából ha Kviddicsezni szeretnél, akkor lesz válogatás vagy most hétvégén, vagy jövő héten. - vonta meg a vállát a bátyám. - Nálatok az Ilvermornyban is volt kviddics?

- Hát, ami azt illeti, az volt, csak kicsit másképpen játszottuk, mint amiket meséltetek. Nálunk voltak robbanó labdák is, meg még pár kicsi változtatás. - goldoltam vissza azokra az időkre, amikor mindenki Rolfot ünnepelte, hogy megnyerték a házkupát a házának. - De én nem játszottam a csapatban. 

- Hogy-hogy? - fordul teljes testével felém Harry. 

- Engem nem vonz annyira a repülés. - hajtottam le a fejem - Az igazság az, hogy több éve nem is ültem seprűn... 

- Mert? Akkor hogyan vettél részt a repüléstan órákon?

- Kaptam felmentést. Egyébként pedig azért nem ültem rendesen seprűn több éve, mert úgy nem hallgatnak rám. De holnap ha lemegyünk a kviddicspályára megmutatom, hogy mit tudok...

- Csak ki ne törd a nyakad... - morogta oda Harry.

- Párszor már majdnem megtörtént - nevettem fel. 

- Na, felkészültél? - néztem a bátyámra, miközben vagy tíz seprűt kipakoltam a tárolójukból.

- Hát persze... - ült le a lelátó egyik tökéletes látást biztosító helyére - Biztos nem kell az én seprűn? Sokkal jobb és gyorsabb, mint ezek - mutatott az iskolai, minimum 10 éves seprűkre.