Prológus

3.2K 83 2
                                    

– Mi ez a szerelés? Állj fel! –  kiabálta idegesen az ofő – Inkább ülj le! De csak mert ez borzalmas – ès jöhetett a szokásos lecseszés. Mert ennek a nőnek nem elég hosszú a rövid nadrágom. Én értem, hogy ő nem hord ilyeneket, de a negyven fokban hagy ne járjak már hosszú nadrágban.

– Mivel már van három osztályfőnökid, menj le az igazgató úrhoz.

Felálltam, kisétáltam a teremből és lassú léptekkel indultam az igazgatói felé, le az első emeletre. Bementem, de a titkár közölte, hogy vannak bent, ezért üljek le. Elindultam a kanapék felé, ahol megláttam Rácz Konrádot. A végzős srác ott ült, nem zavartatva magát, zenét hallgatva.
Leültem mellé és nézelődni kezdtem.

– Mit keresel itt? – pillantott rám furán.
– Mièrt, talán ez a te helyed? Szólj,akkor arrébb megyek.
– Nagyon vicces vagy – forgatta a szemét.
– Mondták már egy párszor.
– Na, komolyan, miért vagy itt?
– Elmondom, ha te is.
– Oké.
– Ofőm kiakadt a ruhám miatt.
–  Pedig szerintem csinos.
– Kösz. Na és te? Miért vagy itt?
– Berúgtam az egyik ablaknak az üvegét.
– Már megint – mosolyodtam el. – Hallottam hírét a múltkorinak.
– Azt mondod, híres vagyok? – vonta fel a szemöldökét
– Te így hívod. Én inkább rossz hírnek nevezném.
Mosolyogva néztünk összes, a tekintetünk összeakadt. Aztán hirtelen kivágódott az igazgatói ajtaja, mire mindketten egyszerre kaptuk oda a fejünket.

Fogd A Kezem //Befejezett Where stories live. Discover now