Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 15. rész 〰️

Mivel egy szaktanárival megúsztam és Bánné sem érdekelt túlzottan, a nap további részében jókedvű voltam.
Következő szünetben Konrád az ajtófélfánál állva lesett be a terembe, mire a lányok egyből körül vették.

– Kit keresel? – nyávogta Míra.
– Dórihoz jöttem – lökte arrébb a lányokat és hozzám lépett.
– Mit keresel itt?
– Kérni szeretnék valamit. De nem itt – megfogta a kezem és kivezetett a teremből. Mindenki minket nézett.

A folyosó egyik sötétebb zugába húzott és maga felé fordított. Két lépés volt köztünk és egymás szemébe nézve álltunk, miközben a kezemet fogta.

– Szóval... – köszörülte meg a torkát –  Azt szerettem volna kérdezni, hogy táncolnál – e velem a szalagavatón?
– Szívesen. De... Más lány nem akar?
– Az összes velem akar, de én már döntöttem. És nagyon reméltem, hogy igent mondasz majd.
–  Aranyos vagy, hogy rám gondoltál.
– Mostanában sokszor gondolok rád – mosolyodott el – Ha délután lenne kedved, elmehetnénk egy moziba.
– Persze, jó ötlet! – lelkesedtem – De most mennem kell – búcsúztam, mikor meghallottam a csengőt.

Konrád nyomott egy gyors puszit az arcomra, majd eltűnt az ellenkező irányba.

Vigyorogtam mint a tejbetök és néztem a fiú után, majd mikor lekanyarodott a lépcső után balra az egyik folyosóra, én is elindultam a termem felé. Ahol már elkezdődött az óra.

– Elnézést a késésért! – motyogtam a tanárnak és gyorsan a helyemre mentem.

Minden órán próbáltam figyelni, hogy eltereljem a gondolataim, aztán mikor az utolsó is véget ért, megöleltem Diát és sietősen elhagytam az iskola területét.
Egész úton hihetetlen gyorsan szedtem a lábaim és szinte beestem a házba. Köszönés nélkül szaladtam a szobámba.

Miután a táskámat ledobtam és elővettem egy csinosabb szettet, a fürdőszobába mentem és nekiláttam a készülődésnek.

Nagyjából háromnegyed óra múlva lezuhanyozva, kissé még vizes hajjal, enyhe sminkben, fekete farmerben és egy pasztell rózsaszín blúzban álló lány nézett vissza rám a tükörből, mire büszkén elmosolyodtam, majd kiléptem a helyiségből.

Észrevétlenül kislisszoltam a házból és már el is indultam. Azt beszéltük meg, hogy a sarkon találkozunk, így odaérve izgatottan vártam Konrád érkezését.
Néhány perc múlva mosolyogva, fekete farmerben és bőrdzsekiben sétált felém, én pedig elé siettem.

– Szia! – öleltem meg vigyorogva.
– Szia! Nagyon csinos vagy. Indulhatunk?
– Persze.

Egymás mellett lépkedtünk és elég sokszor pillantottunk a másikra, aztán Konrád egyszer csak megfogta a kezemet, mire elvörösödött az arcom, de egyáltalán nem bántam.

A moziba érve a fiú beállt a jegypénztárnál lévő sorba, én pedig a büféhez. Ő kiváltotta az előre lefoglalt jegyeket, én pedig vettem két nagy menüt.

Egy közel két órás vígjáték után felszabadultan, nevetve sétáltunk ki a teremből egymással megvitatva a filmet.

Rengeteget nevettem és hihetetlenül jól éreztem magam. Konrád remek filmet választott, de nem azon röhögtem ennyit. Folyamatosan dumált mellettem és a beszólásai is mindig jól sikerültek. A körülöttünk ülök állandóan ránk szóltak, de nem foglalkoztunk velük. Csak mi ketten számítottunk. És ha ezzel valaki estéjét tönkre is tettük, a miénk biztos, hogy jól sikerült.
Konrád a kapuig kísért, be nem hívhattam apám miatt. Még így is félő volt, hogy meglát, ezért egy gyors ölelés után mindketten hazamentünk.

– Hol voltál, kisasszony? – állt apám a bejárati ajtó mögött összefont karokkal. Igazán nem hiányzott, hogy elrontsa a hangulatom.
– Egy barátommal sétáltunk.
– Délután tanulnod kell, nem pedig sétálgatni! Anyád halára aggódta magát miattad! Indíts vacsorázni, aztán ma már nem akarlak látni! – vágta hozzám dühösen, majd eltűnt a dolgozószobájában.

Apámnak tehát sikerült megint elrontania a kedvem, így a vacsorát csak túrkáltam, miközben anyám fejmosását is végighallgattam.

A szobámba belépve becsuktam az ajtót és elterültem az ágyamon. Sokáig néztem a plafont és felidéztem magamban a ma délutánt. Remekül éreztem magam és Konrád is egyre fontosabb lesz számomra. Persze apám miatt titkolnom kell az egészet, pedig úgy szeretném anyának és neki is elmesélni, hogy milyen jól alakulnak a dolgok!