Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 12. rész 〰️

Másnap reggel magamtól keltem, olyan kilenc körül. Roland mellettem feküdt és már félig a földön volt. Elomosolyodtam, majd rácsaptam egyet a hasára. Testvéri szeretet.

- Hé! - mordult fel.
- Jó reggelt, Hamupipőke! Hasadra süt a nap!
- Mégis hány óra van? - nyitogatta a szemét, amikor én épp kihúztam a függönyt.
- Kilenc múlt pár perccel.
- Ahj, még tök korán van - hisztizett, mint egy kislány.
- Akkor aludj csak - mentem ki a szobából.

Naivan visszahajtotta a párnára a fejét és kényelmesen elhelyezkedett, azonban én egyáltalán nem akartam, hogy tudjon nyugodtan aludni.
A fürdőszobába mentem, ahol egy fogmosó pohárba töltöttem vizet, majd visszasétáltam a szobámba és minden előzmény nélkül a bátyám nyakába öntöttem a hideg vizet.

- Cseszd meg, Dorottya! - nézett rám mérgesen - Most úgy nézek ki, mint aki behugyozott!
- Bocs, poén volt.
- Hát szerintem kibaszottul nem vicces! Elfelejtettem rajta nevetni!
- Nyugi már, csak víz! Nem szörpöt öntöttem rád!
- Az a szerencséd!
- Most meg mi bajod van?
- Semmi, de ezt nem úszod meg szárazon! - fenyegetőzött, majd kiment a szobából.

Fogalmam sincs, miért kapta fel így a vizet, de lehet, tényleg túllőttem a célon. Csak már annyira hiányzott, hogy együtt baromkodjunk, hogy elragadtattam magam.
Gyorsan felöltöztem, majd lementem, ahol reggeliztem utána pedig visszavonultan és leültem tanulni.

- Bejöhetek? - nyitott be Roland.
- Persze. Bocsánat, amiért leöntöttelek reggel. Csak örültem, hogy újra itt vagy velem.
- Semmi baj. És figyelj, én bocs, amiért úgy beszéltem veled. Csak ideges vagyok az egyetem miatt, de tényleg sajnálom.
- Semmi baj - mosolyodtam el és kitártam a karom, ő pedig megölelt. - A francba, Roland, mi a fenét csinálsz? - próbáltam szabadulni, mikor megéreztem valami ragacsos és hideg folyadékot a hátamon.
- Ezt nem hagyhattam ki - nevetett és nem engedett a szorításból.

Nem tudtam mit tenni, én is elnevettem magam, aztán mikor elengedett, teljesen lesápadtam.

- Most már egyenlően állunk.
- Ne, ne, ne, ne, ne! - túrtam a hajamba idegesen - Ezt most miért kellett? Te nem vagy normális!
- Te is leöntöttél!
- De basszus és nem málna szörppel és nem ment máshova, csak az én, hangsúlyozom, az én ágyamra! - akadtam ki - Ez viszont eláztatta a nyelvtan füzetem.
- Basszus - sütötte le a szemét, amikor tudatosult benne, hogy mit tett és mik lesznek a következmények. Nekem konkrétan annyi - Meg lehet oldani. Mikor lesz magyarod? Addigra veszünk egy új füzetet és átírsz mindent. Fel sem fog tűnni!
- Menj ki, kérlek! - parancsoltam rá, igencsak a sírás határán állva. Roland szánakozva nézett rám majd kiment.

Holnapig már semmi esélyem átmásolni majdnem fél füzetnyi nyelvtan anyagot, ráadásul még házi is volt, amit most kezdtem el, de már mindegy. Olyannyira nem tudott már érdekelni semmi, hogy hiába tudtam, hogy másnap iszonyat nagy balhé lesz, pont nem érdekelt és nem csináltam meg a házit sem és a másolást sem próbáltam meg elkezdeni. Semmi értelme nem lenne, ugyanis a tanárnő akkor is találna valami hibát, szóval befejeztem.

Miután a tanulás ugrott, úgy döntöttem, nem csinálok semmit, így egy popcornnal tértem vissza a szobámba, magamra zártam az ajtót és egész délután sorozatot néztem.

Mire apa jött, szándékosan lefeküdtem és úgy tettem, mintha aludnék. Sem kedvem, sem pedig energiám nem lett volna hozzá, pláne, hogy már szinte láttam előre a másnapi balhét.