Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 3. rész 〰️

- Szia kicsim. Milyen napod volt? - ölelt meg anya.
- Egész jó.
- Megírtátok irodalomból a dolgozatot?
- Igen.
- És? Hogy sikerült?
- Nem tudom - vontam vállat, kerülve a tekintetét.
- Na jó, menj fel tanulni! Háromkor elmegyek fodrászhoz, addig te vigyázol Lilire. Apád meg csak este hétkor jön, pont vacsorára.
- Okè.
- Ja és Dóri...
- Igen? - fordultam vissza a lépcsőről
- Pénteken jön a bátyád.
- Oké.

Ezután felrohantam a szobámba és belefeküdtem az ágyamba. Többször is átgondoltam a mai napot és végig mosolyogtam. Bírom ezt a Konrád gyereket.
Háromig fél órám volt, ez időben természetesen nem tanultam, csak gondolkoztam és a telefonomat nyomkodtam.
Utána pedig majdnem hatig a húgommal játszottam a nappaliban.
Anya a haza érkezése után egyből nekilátott a vacsora elkészítésének, így mire apu haza ért, már minden készen állt az étkezéshez.
A vacsora eleje csendesebben telt, aztán elkezdődött a szokásos beszélgetés, amiben mindenki elmeséli a napját.

- Dóri, vacsora után szeretnék veled beszélni.
- Oké - mondtam fel sem nézve a tányéromból.
- Komoly dologról van szó, szóval elvárom, hogy komolyan is vedd! - dobta le a villáját, ami hangos csörömpöléssel landolt a tányéron.
- Mondtam, hogy oké. Ezen mi nem elég komoly?
- Ne feleselj! Indulás!
- Még eszek.
- Nem érdekel, indíts! - mutatott a nappaliból nyíló ajtóra, amely mögött a dolgozó szobája található és ahová csak olyankor szabad bemennünk, amikor ő kéri. És az soha nem jelent jót.

Kelletlenül álltam fel az asztaltól és bekullogtam előtte a kis, hosszúkás szobába. A szoba tele van aktákkal, mindenféle ügy kapcsán, itt tartja a laptopját és egy hatalmas asztala is van, mögötte egy bizonyára nagyon kényelmes gurulós székkel.
Ide még anyát is csak akkor engedi be, ha azt az egy szegény virágot locsolja meg, ami az ablakban található az asztal mellett. Még takarítani is ő maga szokott, nehogy valami eltűnjön, és pont ez az, amiért a szobát általában kulcsra zárja.
Helyet foglaltam az asztal ajtóhoz közelebb eső székén, ami korántsem volt olyan kényelmes, mint az övé, de puhább volt egy étkező széknél.
Mögöttem apám nagy hévvel jött és becsapta az ajtót. Ingerült volt, nem is kicsit.

- Állj fel!
- Minek?
- Mert ha velem beszélsz, add meg a tiszteletet!
- A lányod vagyok, nem egy beosztottad!
- Mondom, állj fel! - csapott két kézzel az asztalra velem szemben állva.

Eleget tettem a kérésének és összefont karokkal, duzzogva néztem rá.

- Felhívott ma a magyar tanárod - kezdett bele. Sejthettem volna, hogy ez áll a háttérben. - Panaszkodott rád. Késel, beszélgetsz dolgozat közben és gúnyolódsz.
- Én nem gúnyolódtam! - háborodtam fel azonnal.
- Én ezt nem így hallottam.
- Megígértem neki, hogy az idén tanulni fogok, mert ezt kérte tőlem. Ennyi volt.
- Én nem ezt a változatot hallottam, de legyen. És a másik kettővel mi van?
- Késtem, az igaz. És nem beszélgettem, csak...
- Csak mi? Az isten szerelmére, Dorottya! Meg akarsz bukni megint? Ez az év már beleszámít a felvételibe!
- De apa, nem beszélgettem! Kérdeztek és válaszoltam.
- Ki kérdezett? Elárulnád, hogy ki olyan eszement, hogy dolgozat közben kérdezzen tőled valamit? Valamit, ami gyanítom, nem a témával volt kapcsolatos, mert tőled még egy elsős sem kérdezne meg semmit.
- Míra volt az. És ha tudni akarod, igenis a dogával kapcsolatban kérdezett - néztem a szemébe idegesen.
- Na ne röhögtess már! - dobott arrébb egy tollat - Takarodj a szobádba! Holnapra kitalálok neked valami büntetést, amitől garantáltan elmegy a kedved a tanórai beszélgetéstől!

Nem válaszoltam, csak megfordultam és az ajtóhoz léptem.

- Tanuld a magyart! - vágta még oda, mire én válaszul becsaptam az ajtót - Nekem ne csapkodd az ajtót, hanem viselkedj normálisan az iskolában!
- Bocsánat.

Felmentem a szobámba és kitört belőlem a sírás. Utálom, hogy ilyen az apám! A hülye munkája miatt folyton ideges és rajtunk vezeti le a feszültséget, azzal, hogy mindenért ordít. Arról meg nem is beszélve, hogy egy hülye késés és beszéd miatt felhívja az apámat az a nő? Mi lesz, ha kijavítja az amúgy nagyon is elcseszett dogámat?
Persze már semmi kedvem nem volt az irodalmat tanulni, ezért elmentem tusolni és fogat mosni, majd az ágyamon végigterülve beállítottam az ébresztőmet és megpróbáltam elaludni.