Szombat reggel fél tizenegykor keltem és egyből a fürdőszobába vonultam, ahol rendbe szedtem magam és lementem reggelizni.
Furcsa volt, hogy anya és Lili mellett most Roland is itthon van, viszont nagyon jó érzéssel töltött el.
Anyát a konyhában találtam a tűzhely mellett. Éppen bundáskenyeret készített.
– Jó reggelt! – nyomtam egy puszit az arcára, aztán csatlakoztam a testvéreimhez, akik a nappaliban játszottak a húgom Barbie babáival.
– Minek köszönhető ez a jókedv? – vigyorgott Roli.
– Semminek. Egyszerűen csak jó kedvem van.
– Felőlem – vont vállat, majd folytatta a játékot.
Leültem a kanapéra és onnan néztem őket.
Mikor elkészült a kaja, mind a négyen leültünk enni.
– Apa?
– Tegnap este lehívták egy sürgős ügyben Szegedre.
– Mikor jön?
– Valószínűleg csak holnap este.
Örömmel konstatáltam magamban, hogy végre nyugtom lesz és senki nem fog ordítozni itthon. Két nap nyugalom!
– Itt vagy, Dóri?
– Mi? Ja, persze – néztem anyára – Kicsit elkalandoztam, miről van szó?
– Valakinek nagyon hiányzol. Lent hagytad a telefonodat és egész este érkeztek az üzenetek.
– Biztos csak az osztály csoport – legyintettem és valóban így is gondoltam.
Reggeli után, mikor éppen a szobámban pakoltam és a telefonomon szólt a zene, megint jött egy értesítésem, mire azonnal rápillantottam a kijelzőre, amin Konrád nevét láttam meg. A szívem hevesebben kezdett verni és el is dobtam a tollamat a füzetemmel együtt.
Rácz: Jó reggelt! Ha felkeltél, feltétlen válaszolj, álom szuszék!
Me: Szia! Lent hagytam tegnap a telefonomat, de már itt vagyok.
Rácz: Milyen napod van?
Me: Eddig egész jó. Apám tegnap este elhúzott.
Rácz: Volt balhé?
Me: Persze, azt azért nem hagyhatta ki, mielőtt lelépett egész hétvégére.
Rácz: Viszont akkor ma találkozhatnánk.
Me: Jó ötlet.
Rácz: Akkor egy negyed óra múlva előttetek?
Me: Inkább a kisbolt előtt, de a negyed óra megfelel.
Rácz: Oké, ott leszek.
Vigyorogva kezdtem el valami normális ruha után kutatni és felvettem egy farmert a kedvenc rózsaszín felsőmmel. Leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a fehér sport cipőm, leakasztottam a fehér kistáskámat és már el is indultam volna, ha a bátyám nem állít meg.
– Hova mész?
– Csak találkozok az egyik barátnőmmel.
– Aztán az a barátnő nehogy fiú legyen véletlenül – mosolyodott el.
– Kérlek, ne mondd el anyának! – néztem rá könyörgőn.
– Mit ne mondjon el nekem? – lépett hozzánk anya.
– Semmit.
– Dorottya!
– Csak azt, hogy találkozok valakivel.
Anya egy darabig értetlenül nézett rám, aztán egy vállrándítással otthagyott minket, én pedig elindultam.
BẠN ĐANG ĐỌC
Fogd A Kezem //Befejezett
Lãng mạn- Mit keresel itt? - nézett rám furán - Mièrt, talán ez a te helyed? Szólj,akkor arrébb megyek. - Nagyon vicces vagy - forgatta a szemét - Mondták már egy párszor. - Na, komolyan, miért vagy itt? - Elmondom, ha te is. Eredeti cím: Minden ami az éle...
