〰️ 6. rész 〰️

1.2K 56 0
                                    

Az aulába érve boldogan konstatáltam, hogy Konrád még ott van és rám vár.

– Szia! Mehetünk – léptem mellé, mire felkapta a fejét.
– Szia! – állt fel és már ki is nyitotta előttem az ajtót.

A negyed óras utat beszélgetve tettük meg és több dolgot is megtudtam róla.

– Hát, itt vagyunk – álltam bizonytalanul a házunk kapujába.
– Akkor talán be is mehetnénk.
– Vagy inkább elmehetnénk valahova, mielőtt az apám mindkettőnket kinyír.
– Szerintem inkább menjünk be – javasolta, mire sóhajtva nyitottam ki előtte a kaput és engedtem be a kertünkbe.

– Anya, apa! Haza értem!
– Szia kicsim! – kiabált anya a fürdőszoba irányából – Én takarítok, de apád a nappaliban van.
– Okés.

Megvártam, míg Konrád leveszi a cipőjét és bevezettem őt a nappaliba.

– Szia apa!
– Hello. Milyen napod volt? – kérdezte, de rám sem nézett.
– Nagyon jó. Képzeld, találtam valakit, aki korrepetálna.
– Na, és ki az? –  még mindig a telefonját bámulta.
– Én lennék – szólt kínosan a mellettem álldogáló srác, mire apám végre felnézett és felállt – Jónapot, Rácz Konrád.
– Vasvári István – fogtak kezet – Te lennél az, aki tanulna a lányommal?
– Igen – vágta rá kapásból, majd hozzá tette: – Persze, ha az önnek is megfelel.

Apám gyanúsan többször is végigmérte a fiút, majd megszólalt.

– Megtudhatnám, milyen jegyeid vannak magyarból?
– Természetesen uram – vigyorgott Konrád, majd kihúzta magát – Színtiszta jeles vagyok.
– Ez remek fiam. Akkor gondolom, nem gond, ha erről megkérdezem a tanárod is.

Konrád ettől zavarba jött és levette apámról a tekintetét.

– Akkor felhívom és jövök is vissza –  vonult be a dolgozó szobájába

– Baszki. Ezt nagyon elszúrtam. Ezer bocs.
– Semmi baj. De szerintem menned kéne, amíg nem késő.
– Én hoztam rád a bajt.

Ebben a pillanatban apám kirontott a dolgozó szobából és dühösen nézett ránk.

– Meg ne lássalak még egyszer a lányom közelében te tapló! Takarodj ki a házamból és soha többé ne halljak rólad! Te pedig, kisasszony, – nézett rám fenyegetőn – irány a szobámba!
– Megyek – sóhajtottam, majd szomorúan intettem a kifelé igyekvő Konrádnak.

– Ülj le! – paramcsolt rám – Kislányom, te teljesen hülyének nézel? Azt hitted, majd valami kettes gyerek taníthat téged? Nagyot tévedtél! Egyébként pedig már találtam neked korrepetítort.

Felkészülten hogy a világ legszerencsétlenebb nyomija fog hozzánk járni, hogy velem magyarozzon, de meglepetésemre nem egy szerencsétlent választott.

– A tanárnod említette, hogy ma előre ültél és ezt jó jelnek veszi. Adott egy tippet. A kislány, aki mellé ültél. Azt mondta, ő jól tanul és szerinte jó hatással lenne rád. Hogy is hívják?
– Dia.
– Szóval holnaptól Diát szívesen látjuk, hogy együtt tanuljatok, ezt a Konrád gyereket viszont elfelejtheted. Mehetsz! – nézett rám szigorúan én pedig sóhajtva felvonultam a szobámba.

Fogd A Kezem //Befejezett Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon