Hirtelen megrezzent mellettem a telefonom, mire felkaptam a készüléket.
Rácz: Jó volt ez a mai este. Megismételhetnénk valamikor.
Me: Én is nagyon jól éreztem magam veled.
Rácz: Van egy ötletem.
Me: Mi az?
Konrád nem írt vissza, én pedig idegesen dobolva a telefonomon vártam, hogy válaszoljon, de mégcsak nem is látta.
Nagyjából tíz perc múlva jött egy üzenet.
Rácz: Nézz ki!
Azonnal felpattantam és az ablakhoz lépve elhúztam a függönyt. Konrád a kapu előtt ált és mosolygott.
Me: Mit keresel itt?
Rácz: Látni akartalak. Hiányzol.
Elomosolyodtam, aztán elléptem az ablaktól és belebújtam a farmerdzsekimbe. Leosontam a lépcsőn. Anya és Lili már aludtak, de apám szerintem még ébren volt, ugyanis fényt láttam a dolgozószobája ajtaja alatt kiszűrődni.
Amilyen halkan csak tudtam, felvettem a sport cipőmet, elfordítottam a kulcsot a zárban, becsuktam az ajtót, aztán leszaladtam a verandáról és kimentem a kapun.
Konrád már az utca sarkán tartott, én pedig elkezdtem felé rohanni és mikor mögé értem, ráugrottam a hátára.
– Szia! – súgtam a fülébe, majd leugrottam róla és a kezét megragadva rohanni kezdtem.
Amint elértünk a házunktól biztonságos távolságban lévő játszóteret, lassítottam a lépteimen. Besétáltunk a játszótérre és felültünk a kis ház tetejére.
– Nem gondoltam, hogy ki fogsz jönni.
– Én sem – nevettem el magam.
Ujjaink összefonódtak, lábunk összeért, a fejem a vállán pihent.
– Miért hívtál ki?
– Hiányoztál.
– Te is nekem.
Csendben ültünk és néztük a csendes házakat. Nem beszéltünk, de nem is volt rá szükség. Mi ketten ott voltunk és ez volt a lényeg. Nem kellett beszélnünk, mert elég volt a jelenlétünk is. Éreztük egymást és ez megnyugtatott.
– Apád nem lesz mérges?
– Nem érdekel. Most nem. Elég ezzel foglalkoznom, ha hazamentem.
– Szeretlek – ölelt át.
– Én is.
Ledőltünk és egymás mellett fekve, kissé fázva beszélgetni kezdtünk. Odabújtam hozzá, hogy egymást melegítsük, mire elmosolyodott és végigsimított a hajamom.
– Lennél a barátnőm? – suttogta.
– Igen.
Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Akkor és ott nagyon boldog voltam. A fiú, akit szeretek, viszonozza az érzéseimet és a barátnője lettem. Az a csók pedig tökéletesen sikerült.
Már hajnalodott, amikor Konrád közölte, hogy most már indulnunk kéne. Tudtam, de semmi kedvem nem volt hozzá. Nem akartam, hogy ennek az estének vége legyen. Ha tehetném, örökre ott maradnék.
Egymás kezét fogva gyalogolunk haza, miközben mindketten mosolyogtunk és a gondolatainkba merültünk.
A kapu előtt Konrád szembefordított magával és megcsókolt. Utoljára megöleltem, aztán elléptem tőle és kicsit átfagyva beléptem a kapun. Ő is elindult.
YOU ARE READING
Fogd A Kezem //Befejezett
Romance- Mit keresel itt? - nézett rám furán - Mièrt, talán ez a te helyed? Szólj,akkor arrébb megyek. - Nagyon vicces vagy - forgatta a szemét - Mondták már egy párszor. - Na, komolyan, miért vagy itt? - Elmondom, ha te is. Eredeti cím: Minden ami az éle...
