Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 14. rész 〰️

Dia lesütötte a szemét, amint meglátott minket, a többiek pedig elhalkultak és kezdődhetett az óra.
A jelentés után a tanárnő azonnal kihívott felelni, én pedig a helyemen felállva elmondtam neki mindazt, amit megtanultam. Nem nagyon tudott belekötni, így leültetett egy ötössel.

Mikor leültem nagyon reméltem, hogy ma nem veszi észre, hogy néz ki a füzetem és így ma lesz egy jó napom, de természetesen ilyen szerencsém nem volt. A házi ellenőrzésnél velem akarta felolvastatni a leckét, de én miután Roland leöntötte azt, teljesen elfelejtettem.

– Miért nem olvassa már, Vasvári?
– Pillanat, keresem – kamuztam, hogy nyerjek egy kis időt, de a tanár már mellém is lépett és természetesen azonnal kiszúrta, hogy tiszta ragacs a füzetem és azt is, hogy nem csináltam házit.

Elkezdett velem ordítozni, én meg lehajtott fejjel hallgattam a szidást. Egy idő után próbáltam neki megmagyarázni, de akkor még mérgesebb lett és az igazgatóiba küldött.

Felálltam és kiindultam a teremből, mire mindenki csöndben maradt. Magam mögött nyugodtan becsuktam az ajtót, majd elővettem a zsebemből a telefonomat. Magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire nyugodtan kezelem a helyzetet, de talán csak azért, mert már rákészültem.

Me: Úton vagyok az igazgatóiba. – pötyögtem be Konrád számára az üzenetet.

A kijelzőn megjelent az a bizonyos "látta", a szívem pedig hevesebben vert és elomosolyodtam.

Lassan lépkedtem az iroda felé, miközben vigyorogtam és hallgattam a termekből kiszűrődő zajokat. Bekopogtam a titkárság ajtaján majd beléptem az ajtón. A fiatal nő felpillantott laptopjából, szemüvegét lejjebb tolta és megszólalt.

– Az igazgató úrnál vannak éppen, ülj le a padra.

Némán bólintottam, majd helyet foglaltam az iroda ajtajával szemben. A lábamat mozgatva vártam, hogy bemehessek, mikor kinyílt a titkárság ajtaja és Konrád vigyorogva lépett be rajta.

– Foglalj helyet – mutatott felém a titkár és már vissza is mélyedt a laptopja világába.
– Hogy kerülsz ide? – hajoltam hozzá közelebb, amint leült.
– Nem hagyhatom ki, ha te idejöttél.
– Nyolc perce sem küldtek ki, mit csináltál ilyen gyorsan, hogy idekerülj?
– Beállítottam, hogy csörögjön a telefonom, ezt kétszer, aztán harmadjára kivonultam a teremből, hogy akkor én telefonálok. Fél perc múlva bementem, hogy végeztem, mire a tanár leordította a fejem és ideküldött – számolt be az elmúlt néhány percéről.

Néhány másodperc múlva kitárult az iroda ajtó, amin az egyik tanárunk lépett ki, majd az igazgató megpillantott minket és mélyet sóhajtva megszólalt.

– Már megint mit csináltak? Jöjjenek be!

Konrád udvariasan előre engedett, majd behúzta maga mögött az ajtót.

– A szokásos? – nézett a diri a srácra
– Nem. Telefonáltam órán.
– Kérem az ellenőrződ! – parancsolta a fiúnak, aztán rám vezette tekintetét – Maga? Megint túl rövid a nadrágja?
– Most nem. Bánné tanárnő küldött fel, mert tegnap véletlenül leöntöttem a füzetem.
– Nem értem a problémát.
– Málna szörppel – adtam magyarázatot, de az idős férfiből kitört a röhögés és Konrád sem tett máshogy.
– Mondja meg a tanárnőnek, hogy adjon magának egy szaktanárit, most pedig nyomás vissza órára!
– Rendben, viszlát!
– Viszont látásra!

A titkárnő furcsa pillantással jutalmazott minket, amint röhögve kilépünk.

– Maguk szórakozni járnak ide?
– Én igen – nevetett Konrád, majd kilépünk a helyiségből. – Kösz hogy szóltál. De egyébként a múltkor viccnek szántam ezt a beszólást.
– Én is viccből írtam ezt.

Konrád mosolyogva lépdelt mellettem, aztán megint meghívott a büfébe. Csak egy nyalókát kértem, ő pedig egy melegszendvicset vett magának.
A folyosón leültünk a padra, beszélgetés közben megettük a kajánkat, majd a kicsöngőt meghallva a terembe mentem.

– Mit mondott az igazgató úr? – érdeklődött Bánné.
– Az hogy majd maga ad egy szaktanárit – legyintettem és tovább sétáltam.
– Jó voltál – szólt oda Dia.
– Kösz. Miről maradtam le?
– Semmiről. Holnap témazáró. Az is benne lesz, amit ma vettünk.
– Lefotózhatom?
– Persze – tolta felém a füzetet én pedig csináltam róla egy képet. Majd otthon bemásolom.