Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 7. rész 〰️

Reggel végre kipihenten ébredtem, ugyanis tegnap, miután apám lecseszett, vettem egy forró fürdőt, majd lefeküdtem aludni.
Vidáman mentem le reggelizni.
Anya és Lili már ettek, így csak bólintottak a köszönésemre, én pedig csatlakoztam hozzájuk.

A suli felé menet megint csatlakozott hozzám Konrád, akivel végig dumáltuk és röhögtük az utat.

Első órám fizika volt, ahol a tanár kiosztotta a múltkori témazárókat. Csoda, de négyest kaptam, így az első órámról boldogan léptem ki. Aztán pedig azonnal le is lomboztam, ugyanis irodalom következett.
Az óra első része nyugodt volt, semmi gond nem volt.

– Folytassa az olvasást Dorottya  –  nézett rám a tanárnő én pedig azt sem tudtam, melyik világon vagyok.
– Elnézést, tanárnő, nem tudom, hogy hol járunk.
– Egész órán nem figyel és aztán képes azt mondani, hogy nem tudja hol járunk, amikor közben bukásra áll? –  rikácsolta – Jól van!  Adok magának még egy esélyt, mielőtt beírnám az egyest. Vegyen elő egy lapot és válaszoljon a kérdéseimre. Első, mikor született Mikszáth Kálmán? Második, mi az epika, a líra és a dráma fogalma? És végül. Mennyit tanult mára?

Fáradtan hajtottam a fejem a padra. Semmit nem tanultam mára. A dátumot megkérdeztem Diától, aki  lesúgta azt nekem, a második kérdést próbáltam megoldani, de minden kiment a fejemből, így írtam mindent összevissza. A harmadikhoz pedig odaírtam, hogy tanultam. És beadtam.
Ekkor a tanárnő külön feladatot adott az osztálynak, a papíromat pedig javítani kezdte.

– Egyes.
– Megnézhetem?
– Nem. Mondtam, egyes és kész.
– De tanárnő, írtam, csak nem túl sokat.
– Írt, és rossz lett. Írt és hazudott benne. Szóval vita lezárva, egyes. A nem figyelésért amúgy is megérdemelte volna, örülhetett volna, hogy kap egy javítási lehetőséget.
– De...
– Még egy szó és kiküldöm az óráról!

Erre már inkább csöndben maradtam, nem hiányzott, hogy még jobban kiszúrjon velem. Így is bukásra állok és még október sincs.
Harmadik órára, tesire letörten sétáltam, miközben Diával beszélgettünk. 
A tesi szokás szerint hamar elrepült, kislabda dobásra kaptam egy ötöst.

Az utolsó három órám és az ebédszünet szerencsére gyorsan elszaladt, aztán meg mentem röpi edzésre. És igen, kihagytam a büntetést a magyar tanárommal.
Az edzés jó hangulatban telt és a mi csapatunk nyert, 25-17-re.
A röpit követően Diával beszélgetve, vidáman sétáltam  ki a suliból, de amint az ajtón kitettem a lábam, megtorpantam és lehervadt a mosoly az arcomról.

– Mi az? Mi a baj? – állt meg Dia is
– Szerintem most jobb ha lelépsz – néztem rá – Apám jött értem és ha nem akarsz bajba kerülni, akkor menj.
– Mièrt? – nézett rám, de késő volt, apám elindult felénk.
– Szia apa!
– Indulás a kocsihoz! – parancsolt rám.
– De apa, úgy volt, hogy ma jön át korrepetálni Dia.
– Hol a lány?
– Én vagyok az – szólalt meg szegény lány mellettem halkan.
– Remek, akkor indulhatunk is.

Beszálltunk a kocsiba, ahol néma csendben utaztunk. Tudtam, hogy nem ezért jött értem és hogy ugyanúgy balhézni fog.

– Diácska, megkérlek, hogy menj fel Dorottya szobájába, van egy kis megbeszélni valóm a lányommal.
– Rendben. Melyik az?
– Második ajtó –  szóltam utána.
– Elmondanád, mégis mi a fenét képzelsz magadról?
– Mire gondolsz, apa?
– Mièrt feleselsz és miért élsz vissza azzal, ha adnak neked lehetőséget? Miért nem mentél ma délután a tanárnőhöz? Várt téged és nem talált.
– Te mégis nagyon jól tudtad, hol keress.
– Volt sejtésem, hol vagy.
– Akkor meg miért kérdezed? Te is tudod nagyon jól, hogy edzésen voltam.
– Èrdekes, eddig nem volt fontos.
– Eddig nem volt edzés – néztem rá indulatosan.
– Menj a szobádba és amíg anyád nem szól, ott maradsz és tanulsz! Este kikérdezi, holnap pedig felelsz.
– Nem is lesz holnap magyar.
– Nem érdekel.  Akkor következő  órán.
– Az kedden lesz.
– Akkor majd kedden felelsz, na, indulás!

Felmentem a szobámba, ahol Dia az ágyamon ülve várt rám.

– Itt vagyok, csak végig kellett hallgatnom apám lecseszését.
– Okè. Akkor, mivel kezdjük?
– Passz.

És akkor Dia elkezdte nekem magyarázni az irodalmat. Semmi kedvem nem volt az egészhez, aztán amikor ő is megunta és nagyjából kikérdezett, akkor elkezdtünk beszélgetni.
Este hétkor anya szólt, hogy menjünk, mi pedig feltápászkodtunk a földről.
Dia elbúcsúzott tőlünk, én meg mentem vacsorázni. Apa szerencsére nem volt itthon, ugyanis ma éjszakai műszakban dolgozik, így evés után anyának felmondtam, amit megtanultam aztán pedig mentem aludni.