Fogd A Kezem //Befejezett

〰️ 4. rész 〰️

Reggel kedvetlenül sétáltam le a lépcsőn és álmos fejjel ültem le a többiekhez reggelizni.

– Jó reggelt! – igazgatta apám az öltönyös ujját. – Legyen szép napotok, délután ma korábban jövök. A tegnapira visszatérve pedig, a tanárnő azt mondta, korrepetáltassalak téged. Amíg nem találok valakit, aki olcsón elvállalja, addig minden délután fél háromig ott maradsz és tanulsz. Ő felügyeli.
– De apa. Úgy volt, hogy ma...
– Nincs vita. Most pedig indulj, mert elkésel! – nézett rám szigorúan, én pedig ledobva a reggelit, amit anya csinált nekem kirontottam az ajtón és becsaptam azt magam mögött.
Dühösen sétáltam az iskola felé, amikor valaki hirtelen mellém lépett.

– Szia! Mi újság?
– Úristen, de megijesztettél!
– Bocs, nem volt szándékos – nézett sajnálkozva a szemembe – Valami baj van?
– Semmi – vágtam rá ingerülten.
– Na, tegnap nem ilyen voltál.
– Apám a baj!
– Mièrt? Mit csinált? Megvert?
– Nem, dehogyis. Kitalálta, hogy délután maradjak bent és tanuljam az irodalmat, amíg nem talál valakit, aki korrepetál engem olcsón.
– A tegnapi dirinél tett látogatás miatt? – ráncolta Konrád a homlokát.
– Azt még nem is tudja. A magyar miatt.
– Mièrt? Mi van a magyarral?
– Év végén megbuktam, a tanár eleve pikkel rám és tegnap késtem. Ráadásul a dogát is elszúrtam. Mondjuk erről még nem tud, de majd fog.
– Ú, basszus. Ebéd után volt magyarod?
– Ja.
– Sajnálom, hogy miattam nem tudtál készülni vagy időben odaérni.
– Alapból meg van halva a dolog, szóval mindegy. Ma és ezen a héten valószínűleg végig fél háromig poshadhatok a suliban Bánné Edinával.
– Hé! Én jó vagyok magyarból. Ha gondolod, én elvállalom akár ingyen is.
– Köszönöm, az jó lenne. De... Hanyas vagy belőle?
– Színtiszta ötös.
– Komolyan?
– Dehogyis – nevetett fel – Színtiszta kettes egyébként. De tudom az anyagot.
– Akkor miért vagy kettes?
– Nézzük csak, – úgy tett, mintha elgondolkodna – késések, beszéd, lustaság, név nélküli dogák, random feleltetések amire nyilván nem tanultam. Talán kihagytam valamit? Á, megvan! Bánné! – nézett le rám mosolyogva, mire én is elnevettem magam
– Ne mondd, hogy téged sem bír!
– Annyira nem szar a helyzet, mint nálad, de nem én vagyok a kedvence.
– És szerinted az javítaná a helyzetem, ha pont te korrepetálnál?
– Nem hiszem. De egy próbát mindenképp megér – kacsintott, aztán kinyitotta a suli ajtaját és maga elé engedett.

A belépés után külön váltunk, de megbeszéltük, hogy megvár és délután megpróbáljuk, hogy hátha korrepetálhat engem.
Első órám matek volt, így a saját termünk felé vettem az irányt.
A fehér ajtón belépve köszöntem mindenkinek, majd hátra mentem az ötödik padhoz és beültem Míra mellé.

– Valami baj van? – érdeklődtem, miután nem köszönt vissza.
– Hallottam, amikor anyámat felhívta apád. Kösz, hogy belekevertél – húzta el a száját.
– Bocs. Tényleg sajnálom.
– Figyelj. Oké, hogy téged lecsesznek, amiért csinálsz valamit, de nekem rohadtul nem hiányzik. Szóval kérlek, ne keverj bele a dolgaidba!
– Bocs, hogy élek – néztem rá és inkább kimentem a teremből.

Csengetésig kint ültem a folyosón, csak a tanár előtt léptem be újra a terembe. Az óra halál unalmasan telt, aztán mikor végre kicsöngettek következett egy tesi.

Az öltözőben nagy zsivaj közepette leültem az egyik padra és kidobáltam a cuccaimat a zsákból, aztán felvettem az egyen tesi pólót és a háromnegyedes fekete nadrágomat, valamint a sport cipőmet. A tükör előtt összefogtam a hajam aztán bementem a terembe.
Néhány fiú már bent kosarazott, én is csatlakoztam hozzájuk.
Miután a tanár és a többiek is bejöttek, elkezdtük az órát. A szokásos tíz kör futás utána partizánoztunk, majd mehettünk szünetre.

Harmadik óránk biosz volt, amit a földszinten lévő laborban tartanak, így miután vettem magamnak egy csokit, leültem a folyosón lévő padra és vártam, hogy vége legyen a szünetnek.

– Szia! – ült le mellém hirtelen Konrád
– Szia!
– Milyen napod van eddig?
– Az otthoni részt leszámítva egész jó. Ja, meg hogy a legjobb barátnőm hozzám sem szól.
– Történt valami?
– Apám felhívta az anyját.
– Sajnálom. Jó szigorú apád van.
– Hát igen. Sokszor feszült, felhúzza magát a munka miatt és rajtunk vezeti le.
– Rajtad és kin?
– Általában főleg rajtam, de néha anyámra is rászáll. Meg amíg a bátyám velünk élt, akkor elég sokat balhézott vele.
– Értem. Figyelj, arra gondoltam, hogy kajálhatnál megint velünk.
– Az jó lenne, kösz – mosolyodtam el.
– Okè. Délután pedig akkor haza kísérlek és meglátjuk, mi lesz.
– Rendben. Milyen órád lesz?
– Fizika – fintorgott.
– Fúj, azt utálom!
– Én is – értett egyet – Na, megyek vagy beír későnek. Szia!
– Hali.