Szerelemből Jeles

40.

Sophie

Két óránk elmaradt a táncpróba miatt.
Annyira botlábúnak éreztem magam, hogy azt normális szavakkal le sem lehet írni.

Ilyenkor felteszem magamnak a kérdést; Van olyan, amiben jó vagyok?
Csak a válászra várok, de még magam sem tudom megmondani.

- Nekem ez nem fog menni Josh.. - panaszkodtam a maradék két perc szünetben
- Ne izélj már.. Te beszélsz? A keringő egy romantikus tánc, erre egy csajszival kell ropnom.. Ne nyafogj itt nekem..
- De sajnállak, de tényleg.. - iróniával átszőtt szavaimra csak egy fintort vágott
- Na megyek, dumcsizzatok még lehet.. - a folyósón Jordan jött velem szembe, Josh pedig inkább visszavonult.

- Szia! - könyvekkel a kezében, távolságot tartva állt meg előttem
- Szia. Sikerült!
- Mi?
- Lia ma jött suliba.
- Igazán? Ennek örülök!
- Aha, csak valami baja van velem. Vagyis velünk.
- Hagyd ezt rá, majd jobb lesz.
- És, mivan akkor, ha..
- Ne gondolj ilyesmire!
- Komolyan Jordan.. - suttogtam - Mi van ha sejt valamit rólunk? Vagy, ha valaki más tud?
- Mégis ki? Nem csináltunk semmit nyilvánosan!
- Igaz, de Henry is gyanakszik! Szerinte bejövök neked..
- Tény. Jó megérzései vannak..
De ezekre ne adj! Senki nem tud semmit!
- Remélem..
- Elpirultál.
- Nem én..
- De, látom piros az arcod..
- Valószínű nem az amire gondolsz..
- Várjunk.. Megütött valaki?
- Nem számít.. Pedig annyira küzdöttem, hogy ne tűnjön fel.. Felesleges volt az erőlködés.
- Henry??
- Neeem.. Anya.
- Komolyan?
- Igen. Kicsit összekaptunk, a reakciója pedig ez volt.

Megakart érinteni, de látta, hogy az emberek körülöttünk egyre csak gyűlnek.

- Majd megbeszéljük suli után. - mondtam
- Jólvan.. - a szemeiben végtelen aggodalmat, sajnálatot láttam, ugyanakkor törődést is, amire a legnagyobb szükségem volt.

- Sophie! - amint kicsengettek az utolsó óráról Henry szólított le a folyósón.
- Este érdeklődtem irántad, de nem voltál otthon.
- Aha, így alakult. Nem történt semmi extra.
- Mi volt az oka?
- Az mindegy.
- Este lóghatnál velem.
- Csináld ezt Sophie, csinált azt, nem mehetsz sehova, nem csinálgatsz amit szeretnél.. Még valami?
- Ne borulj már ki, csak gondoltam velem lehetnél.
- Nem kössz..

Elakartam indulni, mire megragadta a karom.

- Az van amit az őseid és én mondok.. Nyugi, velem leszel este! - a karomon egyre inkább éreztem a szorítását
- Eressz..
- Késő délután ott leszek nálad.
- Nem akarom! Nem! Érted te ezt, vagy rágjam a szádba?
- Hát mást is csinálhatsz a számmal, de kislány.. Ne erőlködj.. - állon biccentett - Otthon tali..

Ösztönösszerűen köptem egyet az arcába.

Letörölte, majd mosoly ült az arcára.

- Remélem az ágyba is ilyen vadóc leszel.. - végigsimította az arcom, mire fintorral elhúzódtam tőle.

Magamnak is nehéz volt beismerni, de akkor inkább félelmet éreztem.

A mosdóban felfrissítettem magam, mikor az egyik kabinból hangokat hallottam.

Valaki hányt.

- Hahó.. Jól vagy? - kérdeztem az ajtón túlról
- Tűnj el!

Lia volt az.

- Lia.. Hadd segítsek..
- Nem kell fognod a hajam.. Húzz el.
- Nem megyek. A barátnőm vagy, ne csináld ezt.

Az ajtó kinyílt.

- Elmondod mi bajod velem?
- Semmi.
- De van. Ahogy reggel néztél ránk, ahogy most is viselkedsz. Mi van veled?
- Semmi oké..
- Lia..
- Nekem ez nem megy.. Ki fogok iratkozni az iskolából.
- Tesséék?? Jordan miatt?
- Soph, szerelmes vagyok belé. Érted ezt? Szerelmes. Nem bebeszélem magamnak, hanem tényleg így érzem. Azzal, hogy mindennap látom csak rontok a helyzetemen.
- Gondolod ez megoldás.. És a szerek?
- Az csak szórakozás.
- Eddig mért nem volt az, miért csak most jó buli a drog?
- Jó, miatta.. Másképp nem viselem.
- Baromság. Nem csak ő létezik ebben a városban, jobb is akad nála..
- Mindegy, beszélhetek itt. Már beszéltünk az igazgatóval.. Talán jövőhéten sikerül lelépni innen.
- Hülyeség, nem mehetsz el!
- De, különben megőrülök!! - borult ki, majd a táskája a földre esett. Sírásban tört ki a földrerogyva.

- Hé, nem ilyennek ismertelek Lia! - öleltem át
- Miért nem jön össze semmi? Ilyen gáz vagyok??
- Dehogy is! Te egy értelmes, gyönyörű lány vagy. Mással akar összehozni a sors, ezt el kell fogadnod! Neked nem Jordan az igazi. Nem rosszból mondom, de ezzel csak magadnak ártasz. Vedd úgy, hogy ő itt sincs!
- Könnyű mondani!
- Tudom, hogy nehéz, de túl leszel rajta. Itt vagyok és segítek, ahogy Josh is, csak ne fordulj el tőlünk! És most szedd rendbe magad. Nem akarod, hogy így lássanak ugye?

Ahogy pakoltam vissza a táskájába a holmikat, amik kiestek, a szemem megakadt pár kapszulán. Gyorsan és feltűnésmentesen zsebre vágtam őket.

- Látszik, hogy sírtam? - kérdezte, miután megmosta az arcát
- Nem látszik semmi. Gyere! - nyújtottam a kezem.

- A drogtól hánytál? - kérdeztem
- Nem. Ma nem is szedtem.
- Biztos?
- Biztos. Egyszerűen rossz volt a közérzetem. Valószínű nem volt rám jó hatással az elmúlt pár nap.
- Megígéred, hogy nem nyúlsz többé droghoz?
- Soph..
- Lia..
- Megpróbálom.
- Akarnod kell, különben nem fog menni!
- Jó, igyekszem majd.

Miután mindennel végeztem a suliban, a parkolóban még összefutottam Jordan-nel.

- Hova ilyen sietősen? - kérdeztem, látván, hogy a kocsija felé rohan
- Ah, Sophie.. Észre sem vettelek, ne haragudj! - megálllt, majd körülnézés után átölelt.
- Semmi baj, hová mész?
- Van egy csomó papír. A diákoké, át kell vinnem az egyetemre.
- Oh, értem.
- Te már leadtad a jelentkezésed valahova?
- Nem éppen ezen jár az eszem.
- Ki futsz az időből. Segítek!
- Tudom, majd lesz valahogy..
- Csak tudasd velem, és én itt vagyok neked. Segítek amiben tudok.
- Tudom, és édes vagy! - megpusziltam az arcát.
- Este kitalálhatnánk valamit. - mondta
- De jó lenne.. Henry viszont már közbeszólt.
- Hogy érted? Vele leszel?
- Nincs más választásom. Vele kell lennem. - az arcára kiült a féltékenység és düh
- Jordan.. Rossz ez a helyzet, de el kell fogadnunk.
- Nem. Semmit sem kell elfogadnunk! Felnőttek vagyunk, felnőtt vagy, saját döntésekkel. Nem irányíthat téged senki.
- Jordan.. Értsd meg, vele kell ma lennem.
- Nem is az a baj, hogy nem értem.. Az a baj, hogy már nem sokáig bírom. Egy teljes napot sem töltöttünk együtt, mióta velem vagy. Fontos, hogy magam mellett érezzelek.
- Nekem is..
- Valamit ki kell találni, különben..
- Szakítasz?
- Csak azt akarom mondani ezzel, hogy nem állhat senki közénk és aközé, amit akarunk. De, ha sokáig így megy, nem lesz más megoldás, mert a kapcsolatunk rovására is mehet.

A füleim kisebb sokkot kaptak.
Teljesen igaza volt, mégis szomorúsággal töltött el, hogy szakítana velem..

- Most megyek, sietnem kell.. - mondta, majd beült az autójába.