Szerelemből Jeles

63.

Sophie

Játék.

Ha meghallod ezt a szót, általában valami mókás dolog jut eszedbe, ami teljesen elvonja a figyelmed és leköt.
Például egy jó társas, vagy kint játszani az udvaron, bárhol. Örömödet leled benne.

Régen kinőttem az ilyesfajta játékokból.
A felnőttek játéka durvább. Néha lelkileg is megviselő. A közös pont lehet az, hogy leköt és elvonja a figyelmed, de ez egyáltalán nem jelent jót.
A mi játékunk Jordan-nel, pont ilyen.

- Sophie, hát megjöttél! - Katie fogadott otthon. Vajon mikor jön el az az idő, amikor már nem lesz itt? Mert már türelmetlenül várom. Minél jobban várom, annál lassabban telik az idő.
- Aha.. - indultam fel a szobámba, de megállított
- Beszélgessünk! Napok óta alig váltottunk pár szót.
- Sok a dolgom. Itt a suli..
- Tudom, de mégis. Csak pár perc. - mégis miről kellene beszélni? Úgyis egyetlen egy témája van, az pedig Jordan. Kíváncsi vagyok rá? Nem.
- Tényleg dolgom van most, nem lehetne később?
- Mi dolgod van? Talán segíthetek. - aha, tőled távol lenni
- Házidogát kell írnom, eltart majd egy jó ideig, de nem kell hozzá segítség. Azért kössz.
- Hallottam, hogy este Henry jön át.
- Igen. Miért? - igaz, hogy nem akarom, hogy a közelemben legyen, de már olyan "mindent leszarok" állapotba kerültem a napokban. Ha jönni akar, hát legyen.
- Mi lenne, ha csinálnánk egy közös programot? Úgyis jön a hétvége. - közös? Mit csinálna velünk? Ja, hogyne.. Jordan-nel vannak tervei
- Mire gondoltál?
- Nem tudom, elmenni valahova. Bárhova. Jó lenne látni milyen itt az esti élet.

Ha én nem akarok menni sehova az semmit nem jelent.
Henry úgy is bele fog menni, nekem pedig követnem kell.

- Henry, én nem akarok menni. - már este volt, Katie is készülődött a szobájában.
- Ne már.. Igent mondtam.
- Ez az. Meg sem kérdeztél, és máris igent mondtál.
- Jordan miatt nem akarsz? Mert tuti eljön.
- Lezárhatnánk ezt? Egyszerűen van jobb dolgom is a bulin kívül.
- Oké, visszamondom. Maradhatunk kettesben is. - ez az opció még inkább nem tetszett. Kizárt!
- Ne mondd vissza miattam. Menjünk.
- Szokj hozzá, hogy vele látod. Ő sem küzd már érted. Az egyetlen aki itt van neked az én vagyok. Eddig is itt voltam, csak nem láttad a fától az erdőt.
- Kössz a felvilágosítást. - be kellett látnom, hogy részben igaza van
- Csak mondom.
- Jó, felfogtam!
- A stressz árt a szépségnek. Ne agyalj annyit. - csípett az arcomba finoman

- Na kész vagy? A fiúk lent várnak. - Katie jött be a szobámba.
Jordan és Hanry kettesben.. Nagyon jó.

Jordan

- Puccba vágtad magad.. Öltöny meg minden. - nézett végig rajtam ferde szemmel Henry. - Ugye nem baj, ha félretesszük a magázódást?
- Te is csini vagy.. - vágtam hozzá lazán. - Nekem mindegy.
- Na és, kinek szól ez a hős macsó vibe? Katie-nek, vagy inkább Sophie-nak? Jól gondold meg mit mondasz.
- Szerintem van egy dolog amit úgy hívnak, hogy magánügy, de ha ennyire furdal a kíváncsiság, akkor a válaszom Katie.
- Örülök! Ne parázz, csak ugrattalak..
- Inkább a barátnőddel foglalkozz. - pont akkor jöttek le ketten az emeletről, én pedig erőltetett mosolyt csaltam az arcomra.

Két nő volt előttem, a szemem mégis csak egyet akart látni.
Szebb volt, mint valaha.

- Mr. Boulet.. - bólintott
- Szia Sophie. - viszonoztam

Ahogy előttem sétált el, abban a zöld bársonyruhában, a lélegzetem is elállt. Kár, hogy nem mutathattam ki.

Fura volt ez a helyzet, mintha mind a kettőnk lelkét nyomasztaná valami, és csak ki akarnánk adni magunkból.
Ezt bizonyította az a néma csend, ami a köszönésünk után következett.