Szerelemből Jeles

66.

Sophie

Születésnap, amiről teljesen megfeledkeztem.
Úgy tűnt a családom többi tagja is. Hiába a sok szigor, a szüleim korábban, amint kinyitottam a szemem, köszöntésssel fogadtak, ami nagyon jól esett.
Most, ha észben tartottam volna, hogy ma van, igazán rosszul esett volna, hogy csak úgy hagytak elmenni, és ők is a dolgukat intézték. Nem is az ajándékozás számít, hanem, hogy észben tartották, hogy fontos vagyok nekik.

Valakinek tényleg az vagyok, erre rájöttem, pedig ez az első születésnap vele.

- Ízlett? Valami finommal akartam neked kedveskedni.
- Minden falat isteni volt. Köszönöm! Főleg a csokis süti.. Nem tudtam, hogy tudsz ilyet is. Egyébként hogy jutott eszedbe ilyen? - falatoztam közben
- Meglepetést akartam. Olyanra, amire nem számítasz, így jött a képbe Josh, aki szemrebbenés nélkül segített nekem. Jövök neki eggyel.
- Kéred ezt az utolsót? Megeszem.. - teljesen elborította az agyam a desszert.
- Nem, edd csak meg.
- Jó.. Én is így gondoltam. De nem lehetünk itt sokáig, hazajöhetnek a szülők. Josh hová ment addig? Mert,hogy boltba nem az biztos.
- Nem tudom, csak azt kértem hadd legyünk kettesben picit.
- Aha.. Értem.
- Várj csak.. - állt fel a székéből, majd felémhajolva megnyálta finoman a szám szélét
- Nem rajongok az édesért, de ez tényleg finom. - olvadtam, mint melegben a fagyi. A hatása alá kerültem
-Khm.. Nagyon finom volt minden, tényleg köszönöm. Jólesett. - töröltem meg szalvétával az arcom egy részét
- Egészségedre! Arra gondoltam, eljöhetnél velem a hajóra, ha már tegnap nem jöttél.
- Jordan.. A szüleim. Ma biztos nem jó.
- Akarsz jönni? Akkor így kérdezem.
- Igen, de..
- Akkor? Mi a gond? Felnőtt vagy, sőt.. Sőt, ma feljebb léptél azon a lépcsőn. Szeretném ma veled tölteni a napot. Mindent elfeledni és csak veled törődni. - gyengéd érintése egyre csábított.
- Vannak kétségeim, hogy helyes-e az, amit teszünk. Helyes?
- A szerelem? Azzal nincs semmi gond. Sosem éreztem hibának azt, hogy szeretlek. Te ezt érzed? Hiba lenne?
- Nem, nem az.
- Csak két fiatal aki egymásra talált, ezek vagyunk mi. Egyszer tekintsünk el a rangoktól, a törvénytől. Itt nem a tanárod vagyok, hanem egy egyszerű férfi, aki oda van érted.
- Ismét vágják bele a titkolózásba? Itt van Katie is aki még jobban szeret, a vele töltött estéd után. Nekem ez nem jó így.
- Nekem is rossz Henry-vel látnom téged.
- De én nem feküdtem le vele.
- Jó igaz, ebben én is bűnös vagyok. Megbántam, visszafordítani nem tudom.
- Hát nem.. - hangulatromboló volt, ahogy erről beszéltünk.

Neki állt szakadni kint az eső, az ablak alatt állt Josh, aki vacogott, remegett, mint a kocsonya.

- Josh..miért nem jössz be? - kopogtam neki az ablakon
- Nem, jól meg vagyok..
- Ne hülyéskedj! Indulj be! - tiszta bolond esküszöm

Elázva jött be a nappaliba.

- Te meg vagy huzatva.. - mondtam, majd gyors szereztem egy törölközőt, aztán köré csavartam. Jordan gonoszul kacagott rajta.
- Haha.. Remélem így jeles leszek évvégén töriből.. - célzásnak szánta, miközben nekem beszélt
- Persze, egyértelmű..-nem hagyta abba a kacajt
- Jordan..-szóltam rá
- Oké, abba hagyom.
- Mennem kell amúgy is, nem zavarunk tovább, ugye Jordan?
- Nem zavartok. Maradjatok. - Josh kedvesen marasztalni akart
- Ami azt illeti igaz, menjünk. - nem ellenkezett
- Hétfőn találkozunk, és neked is köszi! - pusziltam meg nedves arcát
- Bármikor ribkókám..
- Új becenév.. Tetszik. - Najó, nem
- Tudom. Most találtam ki.
- Ezért is hagylak itt, sok volt mára belőled..
- Szeretsz, mi tagadás.
- Dilis. Remélem nem gond, hogy nem pakoltunk el..
- Dehogy, egy ötösért megcsinálom. - fordult Jordan felé
- Akkor hagyd! Sophie maradjunk pár percet még elpakolom..-indult az asztal felé
- Vigyázz vele.. Kezdi kimutatni a foga fehérjét.. - súgta nekem Josh, amitől a nevetés kapott el.
- Jó, poén volt. - Jordan is olyan dilis, mint Josh. Kezet foghatnak.
- Indulhatunk? - kérdeztem
- Igen.

A házunktól nem messze, a szokásos helyen megálltunk.

- Kössz a fuvart. - mondtam
- Ne siess! - fogta meg a kezem, majd egy ékszeres dobozt vett elő a kesztyűtartóból.
- Hát ez?
- Nyisd ki.

Egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Úgy nézett ki, mint két gyűrű egybe fonódva. Egyszerű, mégis elegáns. Pont az izlésemnek megfelelő.

- Tetszik?
- Imádom! Segítesz feltenni?
- Persze.

- Tényleg tetszik, köszönöm!
- Nagyon szívesen!
- Most már tényleg megyek.
- Ne menj.
- Muszáj lesz.
- Egy puszit azért kapok?

Megpusziltam búcsúképp, majd mikor kiakartam szállni az autóból, valakit hívni kezdett telefonon.

- Üdv, Mrs. Moore! - ilyen nincs
- Mit művelsz? - suttogtam, mire a mutatóujját a szája elé tartotta
- Azért hívtam, mert az igazgató parancsára a végzős osztály ma bent lesz az iskolában. Sophie akarta önt hívni, de valamiért nem jó a kapcsolat a mobilján.
- Oh, a szalagavató miatt igaz? - a vonal túloldalán anya, aki teljesen bekajálta, amit Jordan mondott.
- Pontosan asszonyom.
- Átadná a lányom? - intettem a kezemmel, hogy ne
- Most éppen az igazgatóval van az osztálytársaival, de amint végzett, mondom, hogy hívja fel.
- És az mikor lesz?
- Tudja most itt minden a feje tetejére állt, kapkodás meg stb.. Nem tudom megmondani pontosan, de egy pár óra biztos.
- Rendben, megértem.
- Elnézést hogy zavartam, további szép napot!

- Meg zakkantál.. - dőltem hátra az ülésen
- Akarsz velem tölteni majdnem egy egész napot?
- Igen..
- Akkor nem zakkantam meg.
- Najó.. Megyünk a hajóra? - kezdtem egyre inkább feloldódni
- Annál sokkal jobb helyre viszlek.