Szerelemből Jeles

51.

Sophie

- Kislányom! Gyere már, Jordan rád vár egy csokor virággal! - anya kiabált fel az emeletre.
Sürögtem-forogtam, azt sem tudtam hol áll a fejem. Izgatottan vártam, hogy Jordan elvigyen randizni. Minden titok nélkül.

- Na, hogy nézek ki? - álltam meg a lépcsőn. Jordan egy hatalmas rózsacsokorral kedveskedett, a szája tátva maradt, annyira meglepődött az élénk vörös habos-babos szoknyámon, na és persze bevallom, aznap este magamnak is tetszettem, kifejezetten jól néztem ki azzal a füstös sminkkel, amit Lia dobott nekem össze.
Ő is és Josh is eljöttek, mindenki boldog volt, örültek az én.. A Mi boldogságunknak

- Gyönyörű vagy! - értem le a lépcső aljához, ahol Jordan segített le az utolsó lépcsőfokon.
- Köszönöm!
- Megy a ruhádhoz. - adta át a csokrot

Csodaszép volt, de mégis.. Nem vihetem magammal.

- Add csak, felviszem a szobádba! - vedte át a csokrot tőlem Lia, aki örömmel fel is vitte, és vázába rakta.
- Egy fótóra azért még maradjatok! - apa rohant ki a szobájából a fényképezőgépével, hatalmas vigyorral az arcán.

- Izgulsz? - kérdezte Jordan. A szívem mintha játszadozna velem, a torkomban és a mellkasomban is dobogott.
- De még mennyire! - megpuszilta a homlokom

-Háromra oké? - szólalt meg apa

Anya, apa, Josh, Lia együtt számoltak el háromig.

Csinos pózba vágtuk magunkat, majd a kamerába néztünk.

- EGY, KETTŐ, HÁROM! - vakuvillanás

- Hasadra süt a nap csajszi, már majdnem tíz óra! - Oh, ja.. Hogy csak egy álom volt? Miért is ne..
- Vasárnap van.. - ahogy Katie felhúzta a redőnyt, a napfény megvakított. A fejemre húztam a takarót, és közben minden erőmmel azt kívántam, bárcsak visszamehetnék abba a csodás álomba. Katie nélkül.

De nyilván, ezért hívják álomnak. Oda nem lehet csak úgy visszamenni.

- Áthoztam a holmit, amit vettem neked! Gyere próbáld fel őket. Egytől-egyig mind dögösen fog állni rajtad! - kora délelőtt divatbemutatósat akár játszani.. Agyam eldobom.. Hagyj aludni!!!
- Most muszáj? Álmos vagyok..
- Muszáj! - lehúzta rólam a takarót

Képtelen voltam felébredni.
Megfosztottak az álmomtól, na meg a meleg takarómtól, aminek köszönhetően a hűvös levegő cirógatta a testem.

Felültem az ágyon.
Ásítottam.

- Ilyen sokat szoktál aludni? - nem, amúgy. Csak jöttél te, és az elalvás is nehezen ment. Gondoltam magamban.
- Nem, ez most így jött össze..
- Na mindegy.. Silvia csinált reggelit. Gondoltam elmehetnénk vásárolni együtt.
- Vasárnap?
- Aha, vasárnap. A plázák nyitva vannak, és csudi jó dolgok lesznek.
- Nem szeretek vásárolni.
- Ne légy már prűd.. Imádni fogod. - azt sem értettem, miből gondolja, hogy nekem van pénzem ilyenre. Mondjam ki nyíltan, hogy csóró vagyok?

Erőt vettem magamon, majd kikászálódtam az ágyból.

- Ha megettétek indulhatunk? - anya is lelkesnek tűnt. Mire ez a nagy tűz?
- Apa? - kérdeztem
- Sok a munkája Bower-rel, este jön csak haza.
- Ja, értem.. - bólintottam
- Silvia, vezethetek én? - kérdezte Katie, reményteli arccal
- Én benne vagyok, egy terhet leveszel a lábamról. - bezzeg, ha nekem is lenne jogsim..
- Ah, köszönöm! Olyan régen vezettem! - szupidupi.. Akkor most halunk meg..

Jordan háza felé indultunk el.
Kinéztem az ablakon, ahol láttam, hogy a kocsija motorháztetője felett áll, és bíbelődik..

Katie lassított.

- Nem megy a járgány? - kérdezte Katie
- Üdv.. Megoldom, de köszönöm!
- Biztos? - eskü hallani lehetett a hangján, hogy ki akar szállni
- Aha, de kössz..

Az autó ekkor füstölögni kezdett.

- Ez nem fest túl jól.. - Jordan arca is feladta a küzdelmet
- Hát nem..
- Gyere, beférsz! Elviszlek egy darabig, ha fontos dolgod van! - ajánlotta fel lelkesen a segítségét.- Helloo.. Anya és én is itt vagyunk.. A mi véleményünk már totál nem számít.

- Gyerünk, szállj be Sophie mellé! - bíztatta

Úgy tűnt mégis csak fontos dolga lehetett, mert készült kinyitni a hátsó ajtónkat.

- Ugye nemgond? - pillantott anyura, de már úgyis mindegy volt

- Köszönöm a fuvart! - szállt be mellém Jordan. Egy ülésnyi hely maradt kettőnk között.
- Hova lesz az út?
- A kikötőhöz, ha útba esik.
- Persze, úgyis arra megyünk.
- Köszönöm. - felelte. Tudtam, hogy a hajóra megy. Csak most éppen nélkülem.

Éreztem a kettőnk közt lévő feszültséget, hogy sokmindent akarna nekem mondani, de mégsem teheti meg.

- Hogy vagy Sophie? - törte meg a kínos csendet, majd felém fordult.

Láttam Katie pillantását a visszapillantó tükörből, anya meg persze Jordan-t nézte ki magának.

- Jól köszönöm, és ön? - próbáltam laza maradni
- Minden rendben, köszönöm. - valahogy a szemei mást mondtak.
- Örülök.

Ennyi volt a nagy beszélgetés.
Többet nem mert hozzám szólni, inkább Katie-vel csevegett el.

- Ez nem jó.. - mondta Katie
- Mi a baj? - kérdezte anya
- Ki fog fogyni a benzin, nem érünk el a kikötőig.
- Van közel egy benzínkút. - felelte Jordan
- Oh, igen! Látom. Köszi szivi! - szivi.. Adok neked szivit. A gyilkoló ösztönöm újra beindult. Jordanre néztem, aki a hallatán forgatni kezdte a szemét, és inkább az ablakba temetkezett.
- Nagyon kell pisilnem! - jelentette be anya!
- Gyere be velem, fizetek, aztán megvárlak. - mondta Katie, majd ezzel kiszálltak az autóból.