Szerelemből Jeles

76.

Sophie

Amikor beléptem a hatalmas szálloda ajtaján fura érzés kapott el. Idegen érzés. Úgy éreztem magam, mintha egy aprócska hangya lennék ezen nagy helyen. Forgalmas napnak tűnt, hiszen az étterem felől tömeg gyűlt össze, és az asztalukra vártak, az előcsarnokban pedig a szobájukat akarták kivenni türelmetlenül.

A recepcióshoz hölgyhöz sétáltam.

- Elnézést, Sophie Moore vagyok, az állás miatt jöttem.
- Tudna várni pár percet, Mr. Posey hamarosan jön.
- Persze.

Meg érkezett. A recepcióssal beszélt pár szót, majd csak intett nekem kezével.

- Jöjjön!

Az irodájába vezetett.
Már elő volt készítve a ruha, amiben lennem kell egész nap.

- Remélem jó lesz a méret.. M-es jó?
- Igen. Jó lesz. - tipikus szobalány ruha volt, amolyan fekete-fehér, apró kis köténykével, szigorúan térd alatti hosszúsággal
- A Hetedik emelet lesz a maga felelőssége. A kulcsokat a recepcióról felveheti. - úgy adta ki a feladatot, hogy nem is nézett rám, hanyag, laza stílusa volt. Kinézetre nem lehetett még 30 sem.
- Ugye mondtam a telefonban, hogy mellette le szeretném tenni az érettségit..
- Igen, tényleg. Persze, megoldható. Csak akkor túlórázik, és plusz emeletet vállal azokon a napokon,mikor suliba megy.
- Sajnos nem ismerem a helyet, nem tudom hol lehet..
- Elintézem. Szólok majd az asszisztensemnek, majd ő értesíti önt. Végeztünk.
- Jó, de most hova menjek?
- Jaa.. Tessék. - nyújtott át egy kulcsot
- A 14-es a maga szobája, 10.emelet.
Pihenjen ma, holnap 8-kor kezd.
- Rendben, köszönöm.

- Nem rám szabták ezt a ruhát.. - nézegettem a tükörben. Nem éreztem magaménak.

Lementem a kulcsokért, miután elkészültem.

- Köszönöm.
- A tisztítószerek az emeleti raktárban vannak. Jó munkát!
- Meg lesz.

Teljesen átéreztem a nap végére, milyen nehéz is a munkájuk azoknak a nőknek, akik ezt csinálják.
Olyan testrészeim is izzadtak, amikről azt sem tudtam, hogy izzadni tudnak.

- Mára vége? - jött velem szemben fel a lépcsőn Mr. Posey. Én minden erőmmel le akartam már érni, kezemben a csomó tisztítószeres vödörrel
- Igen. Végeztem. - álltam meg
- Eddig nem volt önre panasz, ezután is hozzá ezt a formáját.
- Igyekszem uram.
- További szép estét.
- Önnek is.

- Moore! Jöjjön egy pillanatra. - visszahívott
- Bejönne az irodámba? - kérdezte
- Persze, de ezeket le kell vinnem az első emeletre.
- Thomas! Gyere vedd át a hölgytől, ha már itt vagy.. - mellettem haladt el egy alkalmazott, azonnal elvette tőlem a vödröt
- Jöjjön. - követtem őt.

Szagolgattam magam, vajon mennyire érződik az izzadtságom, de szerencsére nem volt annyira szembeszúró, legalább is szerintem. Hogy mások mit éreznek, talán jobb ha nem is tudom meg.
Kócos hajam szanaszét állt, igyekeztem elfogadható állapotba hozni, de igazából már mindegy volt. Már igy álltam előtte, mikor meglátott.

Kinyitotta előttem az ajtót.
Kíváncsian vártam, miért hívott ide.

- Foglaljon helyet. Ugye nem bánja, ha tegezem?
- Ahogy tetszik.
- Miért utaztál idáig, hogy ezt a munkát végezd? Nem neked való.
- Jobb a környezet változás.
- Még iskolában lenne a helyed, unalmas hétköznapokkal. Takarítani..ugyan. Helyedben meg sem fordult volna a fejemben.
- Így döntöttem. Kezdetnek ez a munka is tökéletes, amíg el nem végzem az iskolát.
- Utána mi a terv?
- Talán közgazdász egyetemre megyek, nem tudom.
- Jól hangzik. Nem akarok a magánéletedben turkálni, látom, hogy van oka, amiért itt vagy, nem csak azért mert változás kellett.
- Ha nem bánja, ezt magamban tartanám.
- Persze, ezzel nincs is gond.
- Elmehetek? - álltam fel a székből
- Igen. Holnap elutazom. Megkérhetlek, hogy vállald be az iroda takarítását is? - igen, kedvem is van a hetedikről plusz hat emeletet lépcsőzni, mivel a dolgozók nem használhatják a liftet, az csak a vendégeké.
- Meddig lesz távol? Bocsánat, igen, ahogy szeretné.
- Csak egy napig, ezért is kértelek meg. Aki az helyet takarítja általában holnapra szabadnapot kért.
- Értem.
- Használd majd a liftet.
- Nem szeretnék ebből problémát, úgyhogy a lépcsőt használom.
- Ne félj, nem fog szólni senki. Tájékoztatom majd a többi dolgozót erről. Ez csak apróság.
- Ha ön akarja. Rendben.
- A héten beiratkozhatsz a suliba.
- Megoldható, hogy csak a vizsgára menjek be? A munka mellett jobb lenne, ha..
- Persze, megoldom, ha akarod.
- Megköszönném.
- Elmehetsz.
- Viszlát, és köszönöm még egyszer.