Szerelemből Jeles

59.

Sophie

Hazaérve már a megterített asztal, Henry, Katie, és a szüleim vártak.

Éreztem magamon anyám szúrós tekintetét, amiért már megint elkéstem.

- Merre voltál?
- Elkísértem Josh-t, de most már itt vagyok.
- Túl sokat lógsz mostanában vele. Erről le kellene szoknod! - mindenki más az asztalnál csendben tűrte, ahogy anya osztja nekem a lapokat.
- Ez is meg lesz tíltva?
- Ha igy folytatod tovább, akkor igen, megtiltom.
- De nem csinálunk semmi rosszat.
- Az anyád vagyok! - emelte fel a hangját. Attól mert az anyám, az indok mindenre? - Az van, amit mondok!
- Értettem. Azért megengeded, hogy felvigyem a szobámba a táskám?
- Egy perced van!

Egy katonai tábort szívesebben bevállalnék, mint ezt a vacsorát.

Nem kezdtek neki az evésnek nélkülem.

- Akkor, jóétvágyat mindenkinek! - mondta apa, mikor leültem
- Ne légy feszült.. - súgta oda Henry
- Nem vagyok az..
- Biztos? - erre már nem feleltem
- Milyen volt ma a munkában? - kérdeztem Katiet, hogy kevésbé legyek hangulatromboló
- Fárasztó, de imádom! Sok családdal ismerkedtem meg, akik hozzám fognak tartozni, és a gyerekek, valami ennivalóak!
- Dejó, örülök.
- Hallottam bál lesz nálatok. Ti készültök valamivel? - folytatta a társalgást
- Igen, táncolni fogunk, utána természetesen folytatódik majd a parti.
- És elmész? - a szeme felcsillant
- Hát letudom a kötelezőt, aztán, ha ti engedtek - néztem a szüleim re - akkor tovább maradok.
- Meglátjuk. - mondta apa. Az ő hangja jóval barátságosabb volt mint anyáé. Mostanában ez így van.
- Elmehetek téged megnézni? - Katie tovább húzta a húrt
- Ha akarod látni mennyire botlábam van, gyere.
- Ugyan, most csak szerénykedsz. - szerencsére már annyira nincs is botlábam, Jordan-nek köszönhetően.

Mosolyogtam.

- Na és, van párod?
- Persze, az osztálytársam lesz, Dony. Más lett volna, de lesérült.
- Nem úgy értem butus, a bálra.
- Naná, én! - ölelt át Henry. Még a válaszadásra sem volt lehetőségem.
- Igazán? Végülis gondoltam.
- Jól fogjuk magunkat érezni, igazam van? - nézett rám
-Aha.. - feleltem
- Velem maradhat, igaz Mr.és Mrs. Moore? - kiskutya szemeit elővette a szüleim előtt
- Természetesen. Benned megbízunk! Igaz drágám? - egyetértés volt a szülők között. Ha tudnák azt, amit én, már nem lennének olyan jó véleménnyel róla.
- Király, akkor el van intézve szivi. - puszilt meg.
- De jó..

Kiugrottam a bőrömből.
Ha lehetne most egy magas épületről tenném meg.

Vacsora után Katie-nek az a fantasztikus ötlete támadt, hogy játszunk valamit.
A szüleim nem csatlakoztak, arra hivatkozva, hogy fáradtak, így két kígyó közt maradtam.

- Játszani? Mégis mit?
- Nem tudom, felelsz vagy mersz? - felelte Katie
- Ahhoz kevesen vagyunk.. - mondtam
- Akkor csak felelsz.. - mondta Henry
- Jó. - Belement a játékba Katie, már csak az én beleegyezésem kellett. Ha ellenkezem, annak nincs értelme, legyünk túl ezen a hülyeségen.

- Kezdem.. - mondta Katie, majd felém nézett.
- Oké.
- Hiányzik most valaki? Ha igen, ki? - persze, több is.. Ott van Ciara, és Jordan is aki közel mégis távol van tőlem, és minden percen hiányzik, ha vele vagyok, akkor is, mert tudom múló pillanat.
- Igen. Ciara. Ő volt a második legjobb barátnőm.
- Mi történt vele?
- Semmi rossz, csak elköltözött.
- Ah, értem. Te jössz. - nem tudtam mit kérdezni, ezért hát ugyanazt tettem fel.
- Neked hiányzik valaki?
- Nem is hiszed mennyire. - ez volt a válasza. Nem kellett kimondania kire gondol. Mind a ketten pontosan tudtuk.
- Najó, most én kérdezek tőletek! - nyilván Henry sem akart ki maradni a játékból. Először Katie-től kérdezett.
- Katie, mit választanál? Örökké tartó gazdagság vagy Mr. Boulet? Pardon.. Jordan? - itt is vagyunk..
- Jordan. - felelte álmodozó tekintettel - Mellette örökké gazdag lennék.-mosolyodott el a végén
- Szép.. Sophie.. - fordult felém
- Igen?
- Te kit választanál? Tegyük fel,hogy nem vagyok a pasid..-nem is vagy barom. - Engem, vagy Jordan-t? - nem erre számítottam. A levegő is elállt bennem félúton.
Katie furcsa pillantásokat mért rám és Henry-re. Kíváncsian fürkésztek engem, várták a válaszom. Erre egy helyes válaszom van, de az nem lenne helyes itt kimondani.
- Téged. - mondtam feléfordulva
- Az én cicám.. - a száját az enyémre tapasztotta.