Szerelemből Jeles

45.

Sophie

- Kérlek, mondd, hogy ma ráérsz.. - mondta Josh, miután vége lett az óráknak.

Ma pont együtt lehetnénk Jordan-nel, sajnálom Josh, de ma le kell passzoljalak.

- Ami azt illeti, ma nem megy.. Jor.. - Lia hirtelen mellénk csapódott.
- Miről megy a csevej?
- Semmi extra, csak azt beszéljük Sophie-val, hogy ma átjön hozzánk. Igaz? - Josh mint mindig, most is kimentett
- Igen, bent kellett volna maradnom a suliban korrepetáláson,de ma kihagyom.
- Csak neked kellett volna bentmaradnod?
- Igazából aki akar.. Nem láttad a kiírást? - én hülye, miféle kiírás? Szívesebben lecsaptam volna saját magam
- Jaa, hogy az.. - vágott közbe Josh, Lia pedig még mindig értetlenül állt előttünk - Leszedték az egyik szünetben. Én is akartam jelentkezni matekra..
- Oh, értem.. - mondtam
- Mindegy, én húztam haza..
- Elkísérjelek? - kérdeztem
- Ne, nem kell.. Majd hazatalálok.
- Oké, holnap jössz?
- Holnap? Szombaton?
- Basszus, tényleg.. Akkor hétfőn?
- Az még messze van, de mondjuk, hogy ja..
- Lia..
- Jövök, nyugi!
- Oké. Szia..

- Legközelebb jobbat találj ki.. És, ha rákérdez a korrepetációra?
- Szerintem nem érdekli annyira,de kössz, hogy elterelted a szót.
- Szivike, na de mesélj, mért nem érsz ma rám..
- Jordan meg akar lepni valamivel.. - suttogtam
- Komoly?
- Aha, úgy izgulok..
- Csill csajszi, hisz ez szuper!
- Nem tudom mire számítsak..
- Ezért meglepetés, te dinka! Neked agyadra ment a szerelem..
- Lehet.. - nevettem

Kifelé menet összefutottam azzal, akivel nem kellett volna.

- Soph! Jack.. -
- Neked Joshua Seggarc.. - Joshi nem hagyta magát
- Mindegy.. Soph, gyere hazaviszlek.
- Nem kell Henry, sétálok.
- Ne csináld már, gyere!
- Nem tudom, hogy a nem-ből mit nem lehet érteni. Nem!
- Beszélni akarok veled.
- Nem hallod, hogy azt mondta nem? - Josh kezdett mérges lenni, és a elém állt védekezésképpen
- Neked nem osztottam lapot langyikám..
- Josh, ne menj bele, te pedig vigyázz a szádra Henry!
- Ne, ne.. Hagyd csak, hadd mondja amit akar. Ennyi öröm azért jusson neki, szólás szabadság vagymi.. Hogy mondtad szépfiú? - Josh közelebb ment hozzá
- Nem hallottad tisztán Langyi? Menj homokozz a transzvesztitáddal vagy kivel..
- Hmm.. - Josh és én elindultunk szép lassan Henry mellett. Imádkoztam, hogy hagyja annyiban. Úgy is tűnt.. De mindig ott van az a bizonyos De..

Josh karja akkorát lendült Henry képe felé, hogy még én is megijedtem, és a szám elé kaptam a kezem.

Eleredt az órából a vér.

- Hogy mondtad? Nem hallottam jól.. - mondta Josh
- Ezért kinyírlak.
- Sok a duma. Inkább lakatot tennék a helyedben arra a retkes szádra, hogy még véletlenül se hagyja el csúnya szó.. Most már elég langyi, langyi?

Egymásra néztünk Josh-sal. Kitőrt belőlünk a nevetés.

- Nem tudtam, hogy ekkorát tudsz ütni.. Szerintem eltört az orra.
- Én sem tudtam. Annyi baj legyen.
- Köszönöm. Igaz barát vagy.
- Jaj, hagyd az érzelgős beszédet Jordan-nek..
- Most komolyan. Sokat jelent.
- Nincs mit. Olyan, mint ha a húgom lennél.
- Idősebb vagyok nálad Joshi.
- Egy év.. Agyilag én vagyok az érettebb.
- Pf..
- Most mi az? Az igazat ne tagadjuk le..
- Jolvan, inkább gyere fel hozzánk. Benne vagy?
- Aha, miért?
- Segítesz valami dögös rucit választani.
- Van olyanod?
- Nem is sejted..

- Ez? - mutattam fel egy zöld koltélruhát
- Hát, szexi, de ha nem akarod, hogy jégcsapok lógjanak ki a seggedből, akkor nem ezt veszed fel.
- Igazad van, erre nem is gondoltam..
- Tényleg itthon hagytak az ősök?
- Aha, valami üzleti út, amire mind elmentek. Henry és én maradtunk ki belőle.
- De nem is bánod annyira..
- Nem, ami azt illeti. Kicsit csalódott vagyok, hogy be se jöttek másnap a kórházba, de már túl tettem magam rajta.
- Ez fura..
- Ja, de mindegy. Nem volt nekik olyan fontos.
- Gondoltál már arra, hogy nézz egy lakást? Távol tőlük?
- Miből fizetném?
- Keresünk valami melót.
- Benne lennél?
- Simán. Akár lakhatnánk együtt egy ideig, aztán mindenki menne a maga útjára.
- Ez nagyon jól hangzik, de még vagyok fogva a szüleim miatt.
- Felnőtt vagy, azt teszel, amit szeretnél. Főleg, ha már saját kereseted van.
- Nem tudom Josh, jó lenne..
- Akkor? Vágjunk bele.
- Meglátjuk. Előbb legyen meg a szalagavató.
- Oké.
- Na és ez? - újabb szoknyát mutattam fel, aminek hosszú volt az ujja.
- Ez jó lesz. Próbáld fel!

- Na? - jól éreztem magam benne. Először vettem fel, mióta megvettem.
- Dögös.. Csak egy a bibi.. - álltam meg a tükör előtt, de őszintén szólva nem láttam belekötnivalót.
- Mi?
- Ezt húzzuk lejjebb!
- Menj már..
- Csajszi, ne légy szégyenlős, mutasd meg mid van! Szép begyed van, tedd ki!
- Begyed.. Mintha valami csirke lennék.
- Ne terelj. Jordan imádni fogja.

Égett az arcom rendesen.

- Oké, nem mondok semmit, mert a végén szétdurransz, olyan piros leszel.
- Félek.. - mondtam, miközben kényelembe helyezte magát az ágyamon
- Ne félj, erre vártatok.
- Igen, de mi van, ha nem úgy sül el?
- Mi? Kettesben lesztek, nem történhet semmi rossz, vagy, ha jobban belegondolok, de.
- Jézus, mi??
- Rájön, hogy apácának készülsz, és dobni fog..
- Hahaa, komikus..
- Most komolyan, ha már attól berezelsz, hogy kicsit lejjebb húzd a cipzárt azon a szoknyán.. Felnőtt nő vagy, csináld azt amit jónak látsz!
- Így látom jónak.. - feljebb húztam magamon
- Ejnye.. Mondom rossz vége lesz.
- Fogd be..
- Csak húzom az agyad, van benne igazság, de a lényeg, hogy jól érezd magad. Ezt kívánom, tényleg. Megérdemled.
- Köszönöm. - kaptam egy üzenetet Jordan-től.

Az utca végén várlak.

- Mennem kell.. Jól nézek ki? Erősebb rúzs kellene?
- Szerintem így jó, de te tudod.
- Ah, mindegy, nincs időm.. - magamra húztam a magassarkúm.
- Lassabban, még ki töröd a bokád..
- Inkább hasznosítsd magad, és hozd ide a táskám!
- Tessék.
- Kössz! Kísérj odáig.
- Tényleg?
- Persze.. Miért itt maradsz? Nyilván nem..
- Oké,oké.. Megyek..

Megláttam a kocsiban ülve.

- Tuti jól nézek ki? - az idegesség egyre erősödött
- Mintha először látna.. Rusnya vagy, de nyugi imádni fogja a képed.
- Tudod, nagyon kicsi határon mozogsz a "megtudnálak folytatni egy kanál vízben" és az "ennivaló" ember között.
- Tudom, de te szeretsz engem. Na menj, már vár Rómeó..
- Oké.. - megigazítottam a szoknyám, majd elindultam.
- Soph! - állított meg Josh
- Igen?
- Gumit használjatok! - körbe néztem azonnal, bárki hallotta-e, de Jordan tuti meghallotta..

Jobbnak találtam nem szólni semmit, csak mentem tovább.
Josh már csak ilyen.

Kinyitotta belülről az ajtót.

- Hát itt vagy.. - hajolt felém, mikor beültem mellé. Csókot nyomott az arcomra.
- Sokat vártál?
- Nem. De rád érdemes. - olyan cuki, megzabálom
- Na és, hova készülünk?
- Majd meglátod. A titkos helyemre.
- Van olyanod?
- Most már nem olyan titkos mert már tudsz róla.
- Akkor a mi titkos helyünk.
- Pontosan! - megpuszilta a kézfejem.

Nagyjából fél óra autóút után, lassítottunk a kocsival.
Egy kikötő közelében álltunk meg.

- Ez az a hely. - mondta, majd leállította a motort.
- Igen?
- Látod ott azt a kék hajót? - mutatott a távolba. Valóban hatalmas volt, és már messziről látszott, hogy gyönyörű.
- Igen..?
- Az az én hajóm.

Ledöbbentem. Yacht-ja van..

Kiszállt az autóból.
Én csak bent ültem és ámultam magam előtt.

- Maradsz, vagy megcsodálod belülről is? - nyújtotta a kezét.
- Őrület..