Szerelemből Jeles

67.

Sophie

- Messze megyünk? - kérdeztem még mindig az autóban ülve
- Annyira nem, vissza is kell vigyelek. - nevetett - Inkább mondjuk úgy, hogy egy olyan helyre viszlek, ahol szabadok lehetünk.
- Szóval idegenek lesznek ott?
- Pontosan, nekünk jelen esetben az a legideálisabb.
- Igaz..
- Meg is jöttünk. - egy cukrászda előtt állt meg
- Süti eszünk? Az előbb ettem..
- Igaz, de ez a hely más.
- Hogy érted?
- Kicsiként, apa mindig ide hozott almás citromos tortát enni.
- De akkor ismernek itt téged.
- Nem. Azóta eltelt ezer év, még a tulaj is más.
- Almás citromos torta? - rühellem az almás dolgokat. Mondtam már?
- Igen.
- Fúj..
- Melyik része? Az alma vagy a citrom?
- Az alma..
- Először én is így álltam hozzá, amikor apa először rendelt velem ilyet. Addig győzködött, amíg meg nem kóstoltam. Azóta az egyik kedvencem. Ha nem is a süti miatt, de szeretném, ha megismernéd azt a helyet, ahol a legtöbb jó emlékem maradt.
- Menjünk be. - elérzékenyült, láttam az arcán. Biztos előtörtek az érzelmek.

A hely belülről egészen más volt, mint kívülről.
Kintről nézve hideg, szürke falai azt sugallják, hogy unalmas hely, de amint beléptünk a négy fal közé, pozitív csalódás ért.

Színes tér, amitől máris jobb kedved lesz. A falon kisgyerekek képei lógtak, akik itt ünnepelték a születésnapjukat.
A hangulat is teljesen más volt.
Kedvesen fogadtak minket, mindenki udvarias volt mindenkivel. Kicsit szokatlan volt ezt látni mai szemmel.
Nem tudtam, hogy vannak olyan helyek, ahol nem divat a flegmaság.
Akadnak kivételek, és ez tetszett.

- Gyere csak.. - húzott az egyik sarokba, ahol a képen voltak felfüggesztve
- Mi az?
- Látod őt? - mutatott egy duci kisgyerekre a képek közül, aki a csupa maszatos, vigyori képpel bámult a kamerába.
- Az amire gondolok?
- Mire gondolsz?
- Ugye nem.. Vagy igen? Ez te vagy?
- Talált. - feltűnően próbáltam visszatartani a nevetést
- Jó nevess csak, nem akadok ki..
- Cuki voltál.. - bevallom, rá sem lehetett ismerni
- Hát köszi, meg a duplája önmagamnak..
- Nem volt vészes..
- De igen - már nem tudta visszatartani ő sem a nevetést - Nem bírtam kivárni amíg felvágják a tortát, azért ilyen maszatos a képem.

- Parancsolnak valamit? - jött hozzánk egy felszolgáló
- Persze, almás-citromos torta van? - lelkesen kérdezte meg
- Hogyne, kettő lesz?
- Sophie?
- Jöhet. - nem akartam elutasítani
- Nem bánod meg!
- Meglátjuk.

- Na milyen? - illatra nem volt kecsegtető, de ízre annál inkább
- Ez.. Ízlik. - meglepően finom volt
- Mondtam neked.
- Hm.. Tényleg jó!
- Tudod, még nem érzem azt, hogy minden rendben köztünk. - komolyra változott a hangulat
- Én sem. Van közöttünk egy rés,vagy nem is tudom hogy fogalmazzak.
- Igen, és a rés az, hogy lefeküdtem Katie-vel.
- Megtörtént. Lehet, hogy te bánod, de ez Katie-t még jobban felpörgette.
- Majd lenyugszik. Tudja, hogy csak azért történt minden mert nem igazán voltam önmagam.
- Nézd, nem mondom, hogy ártatlan vagy a dologban, de szeretnék újra bízni benned.
- Bízhatsz. Sajnálom, nagyon.
- Én is. Hülyeség volt Henry-vel ezt csinálni a suliban. Most ő is totál be van zsongva.
- Mind a ketten elszúrtuk, csak én egy picit jobban.
- Picit..
- Jó igaz, nagyon.
- Idővel talán jobb lesz. Egyszer csak túllendülök rajta.
- Ne beszéljünk erről inkább. Mondd, mikor voltál utoljára tenger parton?
- Elég rég. Nem volt lehetőségem rá, hogy elmenjek.
- És szeretnél?
- Persze, de.. Elég messze van innen.
- Annyira nem. Vannak rövidebb utak is. Menjünk le.
- Vissza fogunk érni időben?
- Persze. Szavamat adom.
- Akkor rendben. Menjünk, de előbb ezt megeszem.

Izgatott lettem, olyan régen nem volt alkalmam elmenni a partra. Most pedig Jordan-nel mehetek.. Ebből semmi rossz nem lehet.

Hibáztunk mind a ketten, próbálok úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Nem akarok a gondokkal bajlódni.

Már messziról látni lehetett a hullámzó vizet. Gyönyörű volt.

A frissítő szél simogatta a bőröm, ahogy sétáltunk lefelé a dombon a part felé.

- Nem fázol? - kérdezte. Távolságtartónak tűnt, mert nem jött annyira közel hozzám, nem is érintett meg.
- Nem. Te igen?
- Nem. Na milyen? Tetszik?
- Nincs olyan ember akinek ne tetszene. Nyugalmat áraszt. - a felcsapódó hullámok hangjai; azok voltak az igazán nyugtatóak.

Egy ideig álltunk a parton, bámultuk a tengert.

- Kezdek kicsit fázni.. - mondtam - Én is, gyere.. - fogta meg a kezem, majd húzni kezdett magával
- Hova viszel?
- Meglátod.

Egy házhoz vitt, ami téglából volt. Gyönyörű, mint valami nyaraló szerűség.

Elővett egy kulcsot a zsebéből.

- Viccelsz.. Ez a ház a tiéd?
- A miénk. Szerinted miért hoztalak ide? - elmosolyodott, majd elfordította a kulcsot a zárban.
- Vettél egy házat? Kettőnknek? - teljesen el voltam ájulva.

Becsukta az ajtót, majd átkarolva magához húzott.

- Úgy tűnik. Ez a hely a miénk.
- A hajó is az volt.
- Igaz, de kellett egy B terv.
- Őrült vagy! Sőt, bolond..
- Bolondulok érted. Nem szeretném, ha félreértenél, és azt gondolnád, hogy megveszem a szereteted, csupán mindenből a legjobbat érdemled.
- Nem jutok szóhoz.
- Nem is kell.. - tapasztotta ajkait az enyéimre.

Karjába vett, majd felvitt az emeletre.
Nem is volt időm körülnézni, de akkor egy cseppet sem bántam.