Szerelemből Jeles

79.

Sophie

Az unalom és várakozás méghozza az eredményét, ugyanis Noah hangjára eszméltem fel.

- Ébredj Sophie, mindjárt ki mehetünk. - a válláról emeltem fel a fejem
- Elaludtam...
- Semmibaj, nem akartalak addig felébreszteni.
- Reggel van?
- Úgynézki, hat óra van.
- Két óra és kezdődik a munka..
- Pihenhetsz ma, ha gondolod. - ajánlotta fel
- Nem, nem.. Már aludtam, menni fog.
- Biztos? - nézett rám
- Igen. - felálltunk, majd végre kinyílt az ajtó

Egy csomó ember tekintete áradt ránk. Nem is tudtam,
hogy ilyen korán ennyien itt vannak. Leginkább dolgozók.

- Jobb lesz, ha te az egyik irányba, én pedig a másikba.. - mondtam még a liftben
- Nekem is arra van az irodám, amerre a te szobád. - mondta higgadt lazasággal

- Látod, túl éltük.. - jöttünk el az emberek előtt. Jegyezte meg viccelődve
- Haha.. Megyek, lezuhanyzom, aztán készülök a munkára.
- Rendben. Találkozunk.

- Hát itt vagy! - a szobám előtt Ria várt
- Ilyen korán? Nem alszol?
- Korai kelő vagyok. Hol voltál? Kerestelek.
- Azt hittem már tudsz róla.
- Miről?
- Mr. Posey meg én a liftben ragadtunk.
- Komolyba??!
- Igen, de már látom a szemedben, hogy rosszra gondolsz.
- Én.. Dehogy.. Na és mi volt?
- Semmi sem. A szerződésem kellett volna aláírni, de odáig nem jutottunk el, mert beragadt a lift. Egész este bent voltunk. Hulla vagyok.
- Akkor hagylak pihenni.
- Pihenni? Mindjárt dolgoznom kell. Lezuhanyzom és jövök.
- Jó, megvárlak, ha szeretnéd.
- Jólvan. Gyere be addig, ne álldogálj a folyósón.

Egész kedves volt tőle, hogy türelmesen meg várt engem. Ezért viszonozni akartam valahogy.

- Munka után meghívlak kávézni. Benne vagy? - kérdeztem
- Nem kávézom, de egy narancslét elfogadok.
- Kis vodkával?
- Ki se mondd, hogy alkohol..
- Értettem. - mosolyodtam el. Tudtam, hogy az ablakos incindensre gondol.
- Na megyek új lány, vár a meló.
- Ja, engem is..
- Később tali.
- Szia!

- Na mesélj, miért vagy itt? - kérdezte Ria, miközben körtyolgattuk a forró kávét a munkanap végén
- Az életem eléggé katyvasz lett, ezért eljöttem.
- Általában nem nyílsz meg egyből az embereknek, igaz?
- Ennyire nyilvánvaló?
- Persze, de ez tök természetes így elsőre.
- Najó.. Összejöttem a tanárommal, ez a kapcsolat titokban zajlott, később bejött a képbe egy harmadik személy, bizonyos Katie, aztán lebuktam a szüleim előtt, ahogy Jordan a pasim megcsókol, majd anyám kitiltott a házból, szakítottam a barátommal, és még pluszba a volt egyik legjobb barátnőm is megtudta, hogy én és a tanárom együtt voltunk, aki viszont szintén totál bele volt esve..
- Wow.. Azta.. De nyitott lettél hirtelen.
- És? Meguntam, hogy folyton csak faggattnak, én meg csak adagolom az infókat. Hát most itt az egész.. Vagyis nem az egész.. Volt egy másik pasi is akivel a szüleim hoztak össze. Ő egy barom volt, vele nem működött, az ősök meg azt hitték, hogy minden rózsaszín, és jót tettek velem.
- Ezért vagy most itt.. Sajnálom.
- Nem kell. Jól vagyok.
- Ugye a tanci nem a 40-es kategória?
- Dehogy.. Fiatal.
- Ó de szerelmesen mondtad..
- Mindegy, már a múlt.
- Szerinte is?
- Az sem számít már. A lényeg, hogy itt vagyok. Új életet kezdtem.
- Elég fiatalon, bátorság kellett hozzá.
- Kiutat akartam és gyorsan. Ez jött szembe, hát kaptam az alkalmon.
- Jól tetted. Zárj ki minden negatívat. Figyuzz.. A főni kinézett magának. Mi lenne..
- Sshh! Ne is folytasd Ria
- Most miért? Tudod, hogy mindenki oda van érte, aki nő és itt dolgozik? Még az is, akinek férje és gyerekei vannak..
- És?
- És? Ölnének, azért, hogy a helyedben lehessenek.
- Nincs semmi köztünk, nem kell félreérteni a dolgokat.
- Folyton a nyomodban van, figyel téged.
- Igen? Hülyeség. Akkor most is engem figyelne karba tett kézzel valahol, valamelyik sarokban.
- Nem is kell olyan messze keresni.. - nézett a hátam mögé.
- Ilyen nincs.. - valóban engem figyelt, úgy ahogy mondtam - Ne nézd, majd elmegy.
- Ő aztán nem.. Legalább is nem úgy tűnik.

Ria felállt az asztaltól.

- Mi.. Hová mész? - nem akartam, hogy ott hagyjon. Semmi kedvem nem volt Noah-hoz
- Mr. Posey.. - ott hagyott.

- Kerestelek. - mondta higgadtan, majd leült velem szembe
- Megtaláltál.
- Nem írtad alá a papírokat tegnap.
- Oh, igen.
- Nálam vannak, írd alá. - nyújtotta át a dossziét

- Ez minden? - több oldalnyi aláírás után meg is voltam
- Igen. Lesz holnap egy parti a szállodánkban. Tíz évesek leszünk, ezért ide jönnek a neves emberek a városból.
- Nem leszek a párod..
- Felszolgálni. Felszolgálnod kellene, megfelel? - ezzel sikeresen beégtem
- Jaa.. Öhm, igen. Persze. - rafinált mosoly ült az arcán. Élvezte, hogy ílyen helyzetbe kerültem
- Reméltem, hogy nem ellenkezel. Van tapasztalatod ilyesmi téren?
- Nincs, de megoldom.
- Ebben bízom én is. A ruhát a szobádba küldöm.
- Rendben van.
- További szép napot hölgyem. - mondta, majd megigazítva a nyakkendőjét, felállt az asztaltól, majd távozott.