Szerelemből Jeles

64.

Sophie

A csábítás ereje.

Haragszunk valakire, akit szeretünk, de mégis, amikor csábítóan, gyengéden viselkedik; szólít vagy akár érint meg, egy perc alatt megtudja változtatni az álláspontod.
Akár egy csapda, ahonnan nincs menekvés.

Az enyémet Jordan megváltoztatta egy pillanatra.
Azért csak egy pillanatra, mert tudom, ha beadom a derekam, annak úgy sem lesz jó folytatása.

- Mi tartott eddig? - Katie türelmetlenül várta Jordan-t, aki jóval később jött ki utánam a mosdó felől.
- Nagy volt a sor. - összenéztünk.
- Na mindegy.. - mondta, majd Henry-re nézett - Jordan, szerintem jobban tesszük, ha hazamegyünk. - mondta Katie, aki látta Henry-n, hogy a pia megtettem hatását.
- Szerintem is - értettem egyet - Menjünk mielőtt itt esik össze
- Jól vagyok.. Jól.. - valamiféle hang jött ki a torkán, de már KO volt szegény. Egy percig se kell elhinni, hogy sajnálom. Legalább nem csüng rajtam éjjel.

A kocsiban már félig elaludt.
A vállamra hajtotta a fejét, szinte már éreztem, ahogy a nyála csörög végig a karomon. Undor fogott el.

- Haza vigyük őt? - kérdezte Jordan

Láttam, hogy a Bower ház teljesen sötét. Biztos alszanak, nem lenne jó ötlet zavarni őket, főleg, hogy egyedül nem bírnám felcipelni.

- Hozzám. - mondtam, mire a visszapillantó tükörben láttam Jordan szúrós tekintetét.
- Biztos? - kérdezett vissza
- Igen, ne keltsük fel a szüleit.
- Ellesztek kettesben.. - szólt bele Katie. Jordan keze megszorult a kormányon.
- Így nem hiszem.. - ezzel a kijelentéssel őt próbáltam nyugtatni.

- Segítek felvinni. - mondta Jordan már a házunk előtt.
- Rendben.. - mondtam

Tulajdonképpen ő egyedül vitte be a lakásba, majd fel az emeletre Henry-t.
Katie nem jött fel, lent várta meg őt.

Lefektette az ágyamra.

- Ugye nem kell betakargatnom? - nézett rá, majd rám
- Ne, hagyd..
- Én is így gondoltam. - nevetett
- Köszi, hogy segítettél.
- Csak biztos akartam benne lenni, hogy tényleg kiütötte magát.
- Persze..
- Nincs mit.
- Katie már vár, ne kelts feltűnést!
- Ne aggódj annyit.. Várjunk. Mellette fogsz aludni?
- Nincs sok választásom. - mondtam
- De. Nálad van a megoldás.
- Jordan.. - arra az apró kulcsra értette, ami a lehető legbiztonságosabb helyen pihent.
- Ha jönni akarsz, egy órán belül ott leszek. Használd a kulcsot.
- Mit művelünk? - lépett közel hozzám
- Semmi rosszat. - meg fogta a kezem - Csak helyet adok, ahol tudsz aludni. - éreztem, hogy egyre jobban meg adom magam neki
- Ma nem mehetek, késő van.
- Mindenki alszik..
- Katie nem.
- De ő is fog. Gyere el.. - suttogta a fülembe
- Még eldöntöm. - nem akartam csak úgy megadni magam, az milyen már..

- Jordan! - Katie hangja hallatszott fel az emeletre
- Megyek.. - válaszolta
- Ha nem is most jössz, de a hétvége a tiéd. Remélem jól döntesz. - lassan elengedte a kezem, majd kisétált az ajtón.

Elnéztem Henry-t, ahogy horkolt.
Hallgatta, amit beszéltünk? - fordult meg a fejemben - Nem, biztosan nem.. Ha egy madár repülne a szájába, ő azt sem venné észre.

Megvártam, amíg Jordan elmegy, majd a nappaliba mentem.

- Jó volt ma ugye? - kérdezte Katie, örömteli sóhajjal
- Igen, egész jó volt. - ültem le a kanapéra
- Megyek, hulla vagyok.. Holnap dolgozom sajna.
- Azt mondtad szereted..
- Igaz.. De korán kell kelnem. Ez az, amit soha nem csíptem
- Értem.
- Egyedül hagytad fent a pasid? - lassan mindenre magyarázatot kell adnom.
- Igen, kidőlt.
- Na mindegy én lépek.. Nem zavarok, ha mégis kedved támad felébreszteni.. - kacsintott. Idegesítő egy csaj..
- Jóéjt Katie...! - Istenem, kérlek..dugítsd el ezt a nőt.

Végre egyedül. Bekapcsoltam a tévét, lazultam kicsit. Élveztem, hogy nincs körülöttem senki.

A telefonom felemeltem magam mellől.
Spéci helyre rejtettem el a kulcsot, ahol biztos senki nem szúrja ki. A telefonom tokjába rejtettem.
Kivettem onnan.
Egy pillanatra, mintha mehetnékem támadt volna, de ez a felindulás amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment.

Visszatettem a kulcsot a tokba, majd magam mellé dobtam a mobilom.

Nem. Ilyen könnyen nem adom magam. A büszkeségem nem engedte.