Szerelemből Jeles

70.

Sophie

Nem tudtam értesíteni Jordan-t idő előtt, így a suliban meglepetés érte, amolyan kellemetlen féle.

- Jordan! Reméltem, hogy már bent leszel. - Katie egyből letámadta őt a bejáratnál. Kíváncsiságból mellette maradtam.
- Katie.. Mit csinálsz itt? Sophie.. - intézett felém egy amolyan üdvözlés félét.
- Jóreggelt. - mondtam, majd karbatett kézzel vártam, Katie hogy adja elő magát.

- Remélem ráérsz egy percre, amíg ezt oda adom. - a kezébe nyomta a jegyet
- Ez mi?
- Sophie születésnapját fogjuk ünnepelni négyesben, és te is eljössz. - úgy éreztem a születésnap csak egy újabb jó indok ahhoz, hogy kettesben legyen vele. Most csapjam vajon agyon?
- És ezt te így el döntötted Katie?- Jordan mintha dühös lett volna rá.
- Muszaj jönnöd, különben nem dupla a dupla randi.. - bökött oldalba a könyökével. Mit várt tőlem? Legyek én is olyan tenyérbemászó, erőszakos alak, mint ő?
- Gondolom Henry lenne még benne. Ő tud erről, vagy neki is így nyomjátok a kezébe a jegyet? - nézett rám Jordan, de én csak felemelt vállal válaszoltam
- Én nem beszéltem vele. Tényleg. Mi van, ha nem jön el? - kérdeztem Katie-től
- Nyugi drága, ő már le van vajazva.. - ó, de megnyugodtam drága.
- Szóval akkor ő már benne van.. - Jordan, talán elgondolkodott a dolgon, legalább is az arca ezt tükrözte

- Na? Okés a biznisz? - lazára védte a formát, vagyis csak próbált az lenni a csajszink.
- Most mennem kell Katie, később megbeszéljük, vagy mit tudom én..
- Jordan..
- Ne haragudj, de Henry és Sophie dolga lenne ezt megünnepelni ilyen helyen. Nekünk semmi keresnivalónk nincs ott. - ez a mondata teljesen összezavart
- Igaz, de tekints úgy rá, mint egy hatalmas bulira!
- Még meglátom. Most megyek az irodába, készülnöm kell. - ezzel le is rázta

- Szerinted eljön? - tanácstalanul állt mellettem
- Nem vagyok jövőbe látó. Én is megyek, még átnézem a leckém.
- Jó.. Jöjjek érted?
- Ne, későn végzek.
- Hát oké. Szia.. - csalódott volt azt hiszem, de ki bánja.

Azonnal beszélni akartam Jordan-nel.

- Pszt.. - már épp indultam beszélni vele, mikor a lépcső alól az ő hangját hallottam meg
- Ez lesz az új búvőhelyünk? - vicceltem
- Egyelőre.. A medence már kilőve. Mi volt ez Sophie? Ugye vicc?
- Nem vicc, de én sem tudtam. Szólni akartam, de a nyakamban lihegett. Sajnálom!
- Nem a te hibád.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy Henry és én.. Csak mi...
- Nem. Persze, hogy nem, csak Katie-t akartam jobb belátásra bírni, úgy vettem észre hatástalanul. Sophie, ha nem akarod, hogy megöljek valakit, akkor nem hagyod, hogy elmenjek.
- Ha legális lenne, azt mondanám, hogy segítek megölni. - elnevette magát, amitől kicsit jobb kedvünk lett
- Poénkodunk, de ez komoly. Igazad volt, Katie tényleg mindig bekavar. Mit csináljak? Ha megyek, féltékeny leszel, ahogy én sem akarlak egyedül hagyni azzal a jómadárral.
- Tehát te is féltékeny vagy.
- Egyértelmű. Mondjuk le ezt az egészet.
- Mégis hogy? Katie nem fogja hagyni.
- Találjunk ki valamit.. Mikor is lenne ez az egész? Vissza adtam a jegyet.
- A hétvégén
- Mi? Most hétvége? A bál után?
- Igen.
- A bálon is veled lesz. - elszomorodott kissé Jordan arca
- Nem célom Henry-vel tölteni az egész estét. Veled akarom.
- Azt hogy hozzuk össze?
- Majd akkor kérdezd meg, most nem tudom rá a választ, de megoldom.
- Mindenesetre, azért a bálon a közelben leszek.
- Kukkolni fogsz? - közeledtem felé
- Kicsit.. Inkább felügyelek a rendre.
- Oh, így más. - annyira meg akartam csókolni, de az egyre inkább hangosodó tömeg vissza tartott.
- Megyek, mielőtt kirúgnának minket..
- Azért egy gyors puszi belefér?
- Csak egy nagyon gyors.. - suttogtam

Apró csókot hintettem ajkaira, majd gyors kiléptem a lépcsősor alól, aztán úgy tettem, mint aki cipőt köt Lia láttán.

- Hát te meg? - szólított meg Lia, én meg, mint aki nem csinált semmi bűnös dolgot, lazán csomót kötöttem a cipőmre, majd felálltam. A szemem sarkából láttam Jordan addig elbújt egy sötétebb részen.
- Mikor jöttél? - kérdezte
- Egy negyed óraja, miért?
- Nem láttalak, csak azért.
- Én sem téged. Josh megjött?
- Nem tudom. Mostanában nagyon sokat lógsz vele, mintha lenne valami, amit titkoltok előlem.
- Ugyan mi?
- Bármi. Elmondod?
- Nincs olyan, amit ne tudnál. Eddig is sokat lógtuk együtt, te vagy aki külön életét él mostanság.
- A drog-ra érted? Már letettem, hidd el, tanultam belőle.
- Na és mi lett a tanár úrral? Túl tetted magad rajta? - sétáltunk közben a terem felé
- Ja, simán. - nem volt túl bíztató a hangja
- Lia.. Tuti?
- Ja, mondom neked!
- Én mindent elhiszek, csak legyen így!
- Így van, ne anyáskodj már kérlek..
- És még csodálkozol, hogy alig lógunk veled, mikor ilyen vagy.
- Milyen? - haragos tekintettel fordult felém
- Mindenkiről azt hiszed, hogy uralkodni akar feletted, pedig nem igaz. A drogtól is meg akartalak óvni és mi lett a vége?
- Te beszélsz? Elvetted a bogyókat, amik nálam voltak.
- Igen, hogy ne csinálj hülyeséget!
- Ehelyett te csináltál! - tud róla..
- Hogy érted?
- Szerinted nem tudom, hogy jól bezabáltad őket és kórházban kezeltek? Az okát sajnos nem tudom, hogy miért tetted, mert valamiért nem számolsz be nekem az ilyesmi esetekről.
- Josh mondta el?
- Ki más.. Ha ő nem mondja, akkor én nem tudom meg.
- Jó, igaz, hülye voltam, sőt egy idióta, de az volt az első és utolsó alkalom, hogy droghoz nyúltam.
- Biztos? Én már nem vagyok önpusztító.. Te se legyél, ha szerelem, ha család is legyen az indok..

Most, ha lehet mondani jól beégtem.
Josh viszont ezért kitekert nyakkal fog hazamenni a suliból, mert megölöm az fix.