Szerelemből Jeles

46.

Sophie

Remegett a lábam, ahogy átléptem a hajóra

- Meg is vagyunk.. - fogta a kezem

A yacht ragyogott. Egyszerűen káprázott a szemem.

- Ennyire tetszik? - tátva maradt a szám.
- Igen.. Még soha nem voltam hajón..
- Most már igen. Gyere, menjünk körbe rajta.

A fedélzet teljesen felül volt, elég hely volt ahhoz, hogy napozni lehessen fent is, bár ilyenkor nehéz  lenne, de jó volt belegondolni.

- És tudod is vezetni? - kérdeztem
- Persze. Gyere, megmutatom.

A kormány mögé állított, beindította a motort.

- Most kicsit tekerd balra a kormányt. - így tettem
- Jó lesz?
- Tökéletes. Ő is besegített kicsit, de utána mentünk egyenesen a tenger közepe felé.

- Menjünk be. Látom, hogy fázol.. - ölelt át
- Oké. Menjünk.

Ahogy beértünk meglepő látvány fogadott.

- Na ne.. Jakuzzid is van?
- Ha gondolod megmártózhatunk.
- Ööö.. Nem, most nincs kedvem, de nagyon szép.. - szégyenlős voltam inkább bevallom
- Te vagy itt a szép, nem más. Tölhetek valamit?
- Narancslevet..
- Biztos? Ihatunk erősebbet is.. - elővett a minihűtőből egy üveg pezsgőt.
- Hát jó. Legyen. - leültem a hatalmas fehér kanapéra
- Parancsolj! - adta át a poharat
- Köszönöm! - megszagoltam, de már a szaga is rossz volt. Nem szoktam inni..

- Kérdezhetek Jordan?
- Persze.
- Honnan van neked erre pénzed? Mármint ez a hely egy vagyon, ami benne van, az plusz egy vagyon. Ne értsd félre, nem a pénzedre utazom, csak érdekel. Telik ilyesmire a tanári fizuból?
- Nem is a tanári fizetésemből van. Még tavaly Tokio-ban dolgoztam. Van egy autókereskedő cégem, amit apám hagyott rám, mikor meghalt. Nem akartam vezetni, úgy voltam vele, hogy nem nekem való az ilyen. Aztán csak belerázódtam. Egyre több lett a bevétel. Most már ott tartok, hogy felvettem valakit helyettesemnek, aki irányítja most a helyet. Benne megbízom.
- Nem akarsz vissza menni?
- Nem. Mármint, ha csak nem akarsz velem jönni.
- Komolyan beszélsz?
- Persze. Veled simán vissza mennék, de nélküled soha!
- Édes vagy!
- Komolyan mondtam. De egyébként, ebből van ez a kicsike itt. - célzott a hajóra
- És nincs neve? A filmekben el szokták nevezni a hajókat.
- Nincs. Még nem is gondolkodtam ezen.
- Értem. - kortyoltam bele az italba
- Én is kérdezhetek Sophie? Persze, előbb meg kell ígérned, hogy nem sértődsz meg!
- Jól kezdődik..
- Akkor nem kérdezek. Nincs gond.
- Oké, most már kíváncsi vagyok. Kérdezz.
- Miért élsz mindig a szüleid árnyékában,mikor simán ki tudnál lépni az irányításuk alól. Nem úgy értem, hogy teljesen hanyagold őket, és ne törődj azzal, amit mondanak neked, de mégsem irányíthatják az egész életed. Mit csinálj, kivel legyél. Érted? Kicsit túl megy a normálison, amit a szüleid művelnek.
- Én is tudom Jordan, de én így nőttem fel. Az utóbbi időben én is megváltoztam velük szemben, egyre több a vita, aminek a végén mindig én kapom a pofont. Tudom, hogy változtatni kellene, de nem tudom merre induljak.
- Légy határozott abban, amit akarsz. Lehet, hogy nem fog nekik tetszeni, de tudod, az az ő bajuk. Minden tiszteletem, de akkor így jártak, mert így minden egyes tíltással letörnek a szeretetükből egy darabot. Ha elveszítenek téged, az nem a te hibád lesz. Nekem, ha lenne gyerekem, mindig azt tartanám szem előtt, ami neki jó, és ami őt boldoggá teszi. Ha ez azzal jár, hogy külön utakon folytatja az életét, akár távol tőlem, hát legyen. Támogatnám, fognám a kezét még a távolság ellenére is, hiszen a gyermekem. Nincs olyan példa, vagy tett, amiért én cserbenhagynám a saját vérem.

Igaza volt. Teljesen. Hiszen ilyen egy normális szülő.

- Most mit mondhatnék? Igaz.
Josh említette a minap, hogy elmehetnénk együtt albérletbe.
- Na, ez egy jó ötlet. Vágjatok bele.
- Hogy? Munkám sincs.
- Állom a költségeket.
- Azt nem! Saját pénzemből akarom.
- Hadd segítsek!
- Azzal már segítesz, ha mellettem állsz és támogatsz. Nem a bankautomatám vagy, hanem a szerelmem.
- Édesem, ez nem csak erről szól. Nem akárkinek akarok segíteni, hanem neked.
- Nem akarom. Találok munkát, aztán lépni fogok.
- De ne vállald túl magad. Itt a suli is. Jut eszembe.. Jelentkezés megvolt?
- Dehogy. Szerinted eljutottam odáig?
- Mondtam, hogy segítek.
- Tudom. Majd jövőhéten megcsináljuk.
- Nem kell addig várnod.
- Hogy érted?
- Beadtam a jelentkezésed a város legjobb egyetemére.
- Várjunk.. A legjobb.. De az nem ingyen van..
- Elintéztem, hogy ösztöndíjas légy.
- Komoly? Ugratsz..
- Nem. Igazából nem tudtam milyen szakot akarsz, de a rajzok a füzetedben, meg a szobád falain.. Gondoltam, hogy a művészeti ág jó lesz. De ha akarsz még tudsz változtatni.
- Hihetetlen vagy..
- Örülsz? Mondd, hogy nem szúrtam el?
- Imádok rajzolni, és én is ilyesmire gondoltam, de elérhetetlennek tűnt, hogy ezzel foglalkozzak..
- Most ez egy remek lehetőség. Jó vagy benne, sőt, elképesztő. Ne add fel az álmaid. Mindent el tudsz érni!
- Köszönöm szépen. Nem tudom mit mondjak!
- Nem kell mást mondanod, csak azt akarom, hogy boldog legyél! Koccintsunk! Rád!
- Kettőnkre!

Kis idő múlva anya hívott telefonon.

- Ajajj.. Anya hív. - mondtam
- Vedd fel, ne aggódjon.
- És mit mondjak?
- Nem tudom, de jobb, ha felveszed.
- Oké..

- Igen anya?
- Lányom, hogy vagy? Mit csinálsz?
- Semmi különös anya, megvagyok. Elég késő van, úgyhogy pihenek.
- Rendben, nem is zavarlak, de biztos jól vagy?
- Igen anya, jól vagyok. Nem kell aggódnod.
- Jólvan. Bezárkóztál ugye? Szóltál Henry-nek? Legalább ő átmehetne hozzád.
- Nincs rá szükség anya, ő is biztos elfoglalt.
- Nem akarok aggódni érted. Mellette biztonságban érezlek. - na persze
- Úgy is alszom, nem kell idejönnie, amúgy is tudok vigyázni magamra. A kutya se jár erre..
- Najó, de ha bármi van, hívj fel.
- Oké.
- Ja és elfelejtettem. Lesz egy vendégünk egy ideig.
- Igen? Ki?
- Majd meglátod, ha visszaérünk. Biztos örülni fogsz neki.
- Ha nem mondod el.. Majd meglátjuk. Leteszem anya, álmos vagyok.
- Jólvan, aludj lányom! Pihend ki magad. Jóéjszakát!
- Jóéjt anyu!

- Na mi az? - kérdezte Jordan
- Semmi, aggódott vagy valami olyasmi. Valakit magukkal hoznak, nálunk lesz egy ideig.
- Kit?
- Nem tudom, gőzöm sincs..
- Mikor jönnek vissza?
- Azt sem tudom. Nem mondott semmi konkrétat.
- Akkor nem baj, ha ma este velem maradsz? - karolta át a derekam
- De, attól tartok az nagy baj lenne..
- Ne viccelj.. - puszilta meg lassan a nyakam
- Talán mégsem akkora baj..
- Szerintem sem.. Lent van egy szoba, gyere megmutatom..
- Mit tervezel?
- Semmi rosszat. Megyünk?
- Aha. Mutasd!

Valóban gyönyörű volt és tágas. Hatalmas kör alakú ágy, szépen rendezett ágynemű. Minden tökéletesen mutatott, akárcsak egy menő filmben.

- Azta.. - azt sem tudtam merre nézzek, mert minden annyira elragadta a figyelmem
- Ha gondolod, költözhetsz ide is.. - ölelt át
- Elképesztő ez a hely..
- A mi helyünk, ahol elbújunk a világ elől.
- Most nagyon boldog vagyok. Nem csak azért mert itt vagyunk, hanem mert velem vagy, minden szemtől távol.
- Ugyanezt érzem. - megcsörrent Jordan telefonja.
- Nem veszed fel? - meg sem nézte ki hívta, egyszerűen kinyomta a mobilt
- Most nincs más csak te és én!
- Helyes! - csókoltuk meg egymást
- Menjünk fel vagy szeretnél itt maradni? - kérdezte

Maradni akartam. Miatta.

- Maradjunk. Szeretném, ha a mai nap felejthetetlen lenne, olyan amire boldogan gondolok vissza. - tudta, hogy mire gondolok, azt, hogy mit akarok
- Biztos, hogy ezt akarod? Nem áll szándékomban erőltetni semmit.
- Tudom, de azt is tudom, hogy most mire vágyom. Rád. Az érintésedre. A szerelmedre, hogy a testemen érezzem. Nincs másra most szükségem.
- Azért még egyszer megkérdem.. Akarod?
- Kezdem egy szajhának érezni magam Jordan.. Ne csináld ezt! - elnevette kissé magát, amitől csak jobban szégyelltem magam
- Shh! Meg sem hallottam. Azért kérdeztem, mert nem akarom, hogy megbánd.
- Szeretsz?
- Szeretlek. Tudod te is.
- Na, hát én is szeretlek. Vágysz is rám?
- Nem is tudod mennyire! - mondta csillogó tekintettel nézve rám
- Akkor?

Innentől egy szót se kellett szólni egyikünknek sem, hiszen a vágy, az érzelmek voltak azok, amik hajtottak minket.

Imádtam minden pillanatát!