Sophie
Késő délután, amikor már majdnem mindenki elhagyta az épületet, visszamentem az iskolába.
- Kisasszony, maga meg mit keres itt? - állított meg a bejáratnál a takarítónő
-Öhm, elnézést, de itt hagytam valamit, ha nem gondd akkor mennék is..
- Hányas terem? Felmegyek és lehozom. - kezdte túlfeszíteni a húrt, ekkor megjelent Mr. Boulet az emeleti korlátnál.- Gyere, majd én odaadom! A jegyzeteid keresed igaz? - nézett rám nagy szemekkel
- Igen, pontosan! - vágtam rá, majd szaladtam utána a lépcsőn- Kössz, hogy kimentett! - gyors léptekkel haladtam mellette
- Ugyan, gyorsan lefelelsz, és mehetsz is. Készültél?
- Igen, ahogy tudtam.Beértünk a terembe, majd kulcsra zárta az ajtót, hogy ne zavarjanak.
Leültünk egymással szemben, majd kezdtem is.- Akkor mesélj a tételedről! - hátradőlve, karba tett kézzel, türelmesen végighallgatott.
- Jó, jó, öhm.. Még valami. Az évszám? Ezt kihagytad.. - nézett rám komoly arckifejezéssel - Mikor kezdett rohamosan nőni a deportálás?
- 1944-ben.- Megadom a jelest. Remélem ez köztünk marad.. - írta a naplót
- Persze, és nagyon köszönöm mégegyszer! - felálltam, majd készültem elmenni a teremből
- Várj egy kicsit! - fordultam visszaÚgy tűnt, mint aki gondolkodik valalmin. Egy darabig meg sem szólalt, csak bambult maga előtt.
- Igen? Mondja..
- Semmi, semmi.. Ne haragudj! Mehetsz, végeztünk!Fura.
1 héttel később
- Örülök, hogy mindenki átment a vizsgákon. Reméljük az év végét is így zárjuk! - tartott egy kis beszédet az igazgató úr.
- Még valami.. Az iskola kirándulást szervez az osztály részére.- Hol? - kérdezte lelkesen Peter, az osztály huligánja
- A hegyekben. Mr. Boulet és jómagam is veletek tartunk.- Ez az! Remélem lesz alkalmam vele dumálni..-szólalt meg halkan mellettem Liana
- Mi? Mr.Thomassal?
- Nem, dehogy! Jordan-nel.. - álmodozott
- Oh, szóval neked már Jordan..
- Egy nap úgy is összehoz minket a sors.. Miért ne hívhatnám így? Ez a neve.
- Te megőrültél! - nevettem az arcába - Ő tanár! Nem lehet köztetek semmi..
- Ez csak egy titulus.. Ugyanmár, tök fiatal a pasi.
- Igaz, de ezt a törvénynek is mondd..
- Olyan kedvrontó vagy Sophie! - nézett rám durcásan, mire csak kuncogtam egyet.Tény, hogy jó a pasi, de azért túlzás lenne.
YOU ARE READING
Szerelemből Jeles
FanfictionSophie Moore nem éppen egy megszokott családban él. Szülei elég régimódiak, ezért ők választották számára az ideális partnert. Valóban ez lesz a legjobb Sophie számára? Tényleg szerelembe lehet esni, ha kényszerítenek rá?