Szerelemből Jeles

21.

Sophie

Nem aludtam sokat az éjjel. Legfőképp sírással töltöttem az időt.
Az, hogy Jordan az, aki megcsókolt, csak megnehezítette a dolgokat.

Papoltam Liana-nak arról, hogy nem helyes dolog, hogy a saját tanárjába szerelmes.. Erre itt vagyok én, aki már tényleges kapcsolatba került vele, elég intim helyzetbe.

Azt mondta; "Bárcsak te írtad volna azt a levelet!". Most, hogy összeállt a kép, azt kívánom, bárcsak máskor más körülmények között ismertem volna meg. Talán, most ő lehetne a pasim, nem pedig Henry.
Már késő ebbe belegondolni. Kettőnknek nincs jövője.

Reggel Henry jött értem. Anya nyitott neki ajtót.

- Szia Henry, gyere beljebb! - invitálta be anya - Szólok Sophie-nak.

- Sophie! Gyere! Itt van Henry! - kiabált fel az emeletre.

Én csak feküdtem az ágyamban. A plafont bámultam, kisírt szemekkel.

- Megyek! - válaszoltam

Feltápászkodtam, majd lesétáltam.

- Jó reggelt! - jött hozzám Henry, aki furán nézett rám - Ez a ruha volt rajtad tegnap is..
- Igen, ebben aludtam el.. - nem is aludtam egy szemhunyásnyit sem
- Látom, vörösek a szemeid..
- Aha, na elmegyek átöltözök, meg kezdek magammal valamit, aztán indulhatunk.
- Megvárlak!

Megmostam az arcom, felvettem egy farmert egy tornacipővel és fehér felsővel.

- Mehetünk.. - indultam le a lépcsőn
- Nem reggelizel? - kérdezte anya
- Nem vagyok éhes. - mondtam lehangoltan - Induljunk. - intettem szemmel Henry-nek.

- Nem aludhattál sokat.. - méregetett a kocsiban ülve. Majdnem elaludtam.
- Sokat tanultam.. - csatoltam be a biztonsági övet
- Túlzásba viszed.
- Inkább menjünk már!

- Megyek odaköszönök a srácoknak.. - mondta Henry, majd elindult a folyósó túloldalára, ahol egy halom focista volt.

A szekrényemhez indulva feltűnt Jordan. Felém közelített.
Amilyen gyorsan tudtam, kivettem a könyveim, és gyorsabb tempóban igyekeztem minél távolabb kerülni tőle.

- Sophie, egy pillanatra! - szólt utánam, de nem álltam meg. Gyorsabb volt nálam, így utolért, megfogta a karom.

- Mit szeretne? - kérdeztem
- Hallgass meg! Csak ezt kérem..
- Nincs kedvem hozzá. Hova tegyem azt, amit csinált? Ki maga? Miért én?
- Ne csináld ezt Sophie..
- Mr. Boulet, ha nem gond, mennék a barátomhoz..
- Ha meghallgatnád amit mondok..
- Viszlát..

Nem akartam őt hallgatni.
Őrültség az egész.

- Szivem, gyere.. - húzott magához Henry, aki éppen a haverjaival beszélgetett.

Jordan tekintete egyfolytában felénk irányult, pontosabban rám.

Henry megcsókolt, de közben én sem tudtam levenni róla a szemem.

- Mi van veled Soph? - kérdezte Liana az ebédnél
- Mi lenne?
- A kedvenced van a menzán.. Egy falatot nem ettél belőle..- majd megint megjelent előttem ő.
- Nincs étvágyam.. - Jordan közben felénk közeledett.

- Végeztél? - álltam fel gyorsan az asztaltól
- Még nem, de..
- Ne menj még sehova kérlek! - szólt közbe Jordan. Remek..

Liana egyből lázba jött. Szemei csillogtak, őzike szemekkel nézett Jordan-re.

- Gyere fel a töriterembe ebéd után. Fontos! - mélység volt a tekintetében.
- Nem megy, sietek haza! - hárítottam
- Azt mondtam, hogy fontos! Várlak! - ezek után elis tűnt az asztaltól,én meg visszahuppantam a székre.

- Szóval akkor maradsz? - kérdezte Lia
- Muszáj, nincs más választásom.. Vagyis de.. Velem jössz! - mosolyogtam
- Komoly? És, ha kiküld?
- Nem fog, csak találj valami kifogást..
- Rendben!

Már fejben ki is találta Liana a forgatókönyvet, hogy mit is fog mondani.
Az ajtó előtt álltunk.

- Kopogj! - mondta Liana

Így tettem.

- Szabad.. - mondta rekedtes hangon Mr. Boulet. - Gyere Sophie, ülj le kérlek... - már épp a lényegbe akart vágni, amikor meglátta belépni az ajtón Liana-t.
Zavarttá vált a tekintete.

- Mit szeretnél? - kérdezte tőle
-  Segítene a Matek háziban? Úgy hallottam jó benne.. - zavarban volt ő is egy kicsit. Nem csoda. Tetszik neki.
- Gyere vissza délután, majd segítek!
- De kérem! Nem tudok visszajönni délután..
- Ülj le akkor.. - lemondó volt a pillantása

- Mit is akart tanár úr? - kérdeztem

Az asztalhoz sétált, majd egy papírhalmot vett a kezébe, aztán az én kezembe nyomta.

- Holnapra tanuld meg!
- Ez rengeteg! - lapozgattam
- Igen. Nézd át őket. Holnap pedig írsz belőle.

Tudtam, hogy ezt direkt csinálja.
Megböktem Liana oldalát, hogy menjünk.

- Nahát, mégis értem.. Bocsásson meg a zavarásért.. - felálltunk

Kiindultunk mindketten az ajtón, majd megvárta amíg Lia elmegy.

- Meg kell előbb-utóbb hallgatnod!
- A Soha nem opció igaz?

Felállt, majd becsukta előttem az ajtót, és neki szorított.

- Nem vagyok egy pszichopata gyilkos vagy hasonló! Nem akarok semmi rosszat, csak hadd mondjam el miért is csókoltalak meg akkor éjjel! - lehelletét éreztem az arcomon. Isteni volt, bármennyire is tagadtam magamban.
- Hagyj elmenni!
- Most még engedlek, de nem menekülhetsz folyton.!