Azahriah egypercesek

Hathor

Hol vagy?-kaptam fel izgatottam a telefont. Szinte alig hittem el, hogy itt van. Fél éve ment ki Angliába dolgozni, és be kell vallanom, hogy rettenetesen hiányzott.

-Hé kishaver, mi lenne ha megfordulnál?-kuncogott bele a telefonba, majd hirtelen lerakta.

Értetlenül forogtam körbe, mint egy hülyegyerek, amikor végre megláttam. Gyönyörű volt, mosolya betöltötte az egész kávézót.

Hirtelen lepte el a gyomromat a megmagyarázhatatlan érzés. Egy kis részem mindig is szerelmes volt bele, de ez inkább csak egy álom maradt. 15 évvel volt idősebb nálam.

-Jézusom Atilla, de megnőttél!-sikította boldogan, majd nem törődve az emberek rosszalló pillantásával, átvágott a tömegen és a nyakamba vetette magát.

Minimum 2 fejjel volt alacsonyabb nálam, így boldogan a karomba zárhattam, mint egy játékbabát.

Ez volt Trixie. Hangos, élénk, csodaszép és pimasz.

-Már megint új tetkód van, Trix?-böktem az alkarja felé, amin egy bagoly díszelgett.

-Tudod, hogy függő vagyok.-nevetett rám.

-Oda mi van írva?- kaptam el a másik kezét.

•Hathor•

-Ez is új.- mosolyogtam rá.

-Ez rád emlékeztet.-mondta komolyan.

-Mit jelent? Jóképű, sármos, fiatal és geci szexi?- nyújtottam rá a nyelven.

-Aha. Majdnem. Hathor a szépség és a szerelem istennője.

-Miért emlékeztet rám egy ezer éves ókori nyanya?- kérdeztem felháborodottam. Kicsit sem sértő, hogy a nő akire gyerekkorod óta felnézel, és szereted őt egy istennőhöz hasonlít.

-Emlékszel mikor először berúgtunk együtt?- miközben beszélt rámosolygott a pultos srácra, aki ettől nagy zavarában elejtett egy csészét. Tipikus Trixie.

-Mikor a bátyáddal ittunk?- húztam el a számat.

Trixie és a bátyja Ádám meghatározó személyei voltak az életemnek. Sosem kezeltek gyerekként, pedig minden joguk meg lett volna hozzá. Mert az voltam. De ők mégis úgy bántak velem, minta nem egy kissrác lennék, hanem egy velük egyenrangú személy. Nagyon sokat tanultam tőlük.

-Emlékszem, Ádám éppen akkor szakított a menyasszonyával és teljesen ki volt. A szerelmet hibáztatta, és elég durván elázva szidtott mindent.
Te alig voltál 15 éves. Értetlenül néztél rá, és azt mondtad "szerintem a szerelem nem a legrosszabb dolog a világon".

És akkor Ádám azt mondta neked, "te ezt nem értheted. Ha megtalálod a másik feled, egy napon meglátod, hogy az nem csak bőr és csont. Egy nap meglátod, hogy semmi igaz nincs egy összetört szívben".

Ez annyira megmaradt bennem. Bár jópár év eltelt már azóta, te még mindig nem tudod milyen az igazi szerelem. Milyen az igazi csalódás.- mondta komolyan, nekem pedig összeszorult a mellkasom.

Sosem mondtam el neki, hogy mint jelent ő számomra. Lehet, hogy ez nem az a nagy szerelem amiről mindenki annyit beszél, de más nő iránt nem éreztem még ilyet.

-Trixie...-kezdtem óvatosan.

-A legnagyobb világosság akkor tör utat, mikor minden sötétség elhalványul.-simított ki egy tincset a szemem elől. De nem vette el a kezét. Az arcomon hagyta, én pedig sóhajta simultam bele az érintésébe.

-Nagyon megváltoztál.-suttogta komoram.

Hirtelen kapta el a kezét, mint aki valami rosszat tesz éppen. Pedig én teljesen helyénvalónak éreztem.