Azahriah egypercesek

Blvck

Idegesen léptem be a terembe. Tavaly érettségiztem le, azóta nem jártam itt. Hiába váltottam iskolát, a videómnak hála, mindenki tudta, hogy hányadán állok az oktatási rendszerrel. A gonosz megjegyzések, amiket kaptam a hátam mögött hirtelen öntötték el az agyamat.

"Jézusom, ez nem az a youtuber?"

Emlékszek a kétkedő pillantásokra. Az összesúgásokra a hátam mögött.

Azt, hogy most itt kellett lennem és beszédet mondanom, mint sikeres ember, kicsit frusztráló volt.

"Ez a srác nagyon gáz."

-Milyen érzés fekete báránybak lenni?- kérdezte egy női hang mögöttem.

-Volt egy kis problémám vele, de azt hiszem jobban vagyok.- mondtam ki egyszerűen.

"Tudtátok, hogy kirúgták az előző sulijából?"

-Bogi vagyok.- mondta mosolyogva.

-A diáktanács elnöke?- néztem végig rajta. Fekete keretes szemüveg, vastag harisnya, hosszú fekete szoknya. Tipikus jókislány.

-Hah. Álaimban. Ha őt keresed akkor...- mutatott egy magas szőkére, ezüst ruhában, mély dekoltázzsal.

-Nem te vagy itt egyedül a fekete bárány.- nézett rám elgondolkozva.

-Gyűlölöm ezt a helyet.- suttogtam, mikor megláttam, hogy pár ember, akikkel tavaly együtt éretségiztem, meredt szemekkel bámulnak.

"Mit akar ez itt? Kész vicc ez az ember."

-Megértem. Na menj, te szupersztár, már várnak!- paskolta meg a hátam. Pár lány vihogva integetett nekem a terem másik végéből.

-De én... szivesen beszélgettem volna veled.- suttogtam, de addigra Bogi már eltűnt.

-Ez remek.- mondtam fogcsikorgatva.

-Attila!- a srác a semmiből jelent meg mögöttem.

"Sose fog leérettségizni, tiszta szánalom."

-Soma!- néztem unottan a srác szemébe, aki tavaly pokollá tette az életemet.

-Megcsináltad, huh?- harolta át a vállamat, mintha ezer éves cimborák lennénk. Undorító.

-Úgy tűnik.- mondtam unottam, miközben leráztam magamról a kezét.

-Mindig is tudtam, hogy képes vagy rá, haver.- vigyorodott el. Ökölbe szorult a kezem.

"Akkora az arca, de csak Youtubon nagy a szája."

Mikor vissza kellett ülnöm az iskolapadba, mindenki rajtam röhögött. Most meg nyalják a seggem.

"Milyen név már az hogy Azahriah? Attól, hogy angol zenéi vannak, nem lesz menőbb."

-Szia Ati! Gratulálok az albumodhoz, király lett!- jelent meg mellettem Soma legjobb barátja, Álmos.

-Köszi.- fintorogtam el magam. Kezdett melegem lenni. A szememmel Bogit kerestem, mert csak ő tűnt normálisnak, ezen az átkozott rendezvényen.

-Egyszer lejöhetnél apám hétvégi házába. A csajok odalennének, egy kis spanolásét Azahriah-val.- kacsintott pár végzős lányra, akik érdeklődve méregettek minket. A fejem egyre jobban zsongott.

"Szar a zenéje amúgy is. Nem értem mire ez a nagy felhajtás."

-Nem tudom, elég sok a dolgom.- próbáltam hárítani, de Álmos vigyorogva megrázta a fejét.