Azahriah egypercesek

Mind1

Lassan teljesen kiürült a hely, de Baukó Attilát ez egyáltalán nem érdekelte. Az új szerelme sokkal jobban foglalkoztatta: a vodka.

Ész nélkül öntötte magába a feleseket, mintha számára már nem is lenne holnap. Mert ezt érezte. Mindent amit eddig gondolt, minden amiben hitt egy csapásra omlott össze.

Spicces fejjel nézett a telefonjára. 3 nem fogadott hívás Naomitól.

-Dögölj meg, te kurva.- köpte, majd félredobta az telefont a bárbulton.

-Ohó, lassan a testel, haver!- egy lány dobta le magát Attila mellé, és fintorogva kapta fel a telefont, ami már szinte ragadt a rálötykölődött sok mindentől.

-Mitől van ilyen rózsás kedved?- pillantott rá oldalra döntött fejjel, miközben felmért az arcát.

Ati helyes srác volt. Sötét, göndör fürtjeit a szokásos fejpántjával fogta hátra, nagy, csokibarna szemei fájdalmasan bámulták a lányt. Arca borotválaltlan volt, de ez csak még férfiasabbá tette. Fekete rövid újjút viselt, hozzá koptatptt szürke farmert. Csuklóján karkötők, nyakában dögcédula. Egyszóval rohadt jól nézett ki, még így a detoxhoz közeli állapotban is. Persze ez Grétának is feltűnt.

-Szóval, mi a bajod?- kérdezte meg még egyszer, de csak egy morgást kapott válaszul.

-Választékos a szóhasználatod.- húzta össze a szemét.

-Elmondom én neked mi a bajom kedves akárki, ha már így hívatlanul ideültél mellém, pedig kurvára nincs most szükségem társaságra.- mondta ki, majd hirtelen olyan közel hajolt Grétához, hogy majdnem lefejelte. A lány megilletődve kapta hátrébb a fejét. De Ati ebből semmit nem vett észre, csak folytatta a monológját.

-A nők... a nők a bajom kedves akárki. Azok az alattomos lények, akik belopják magad a szívedve, az életedbe. De nem számít. Úgy is minden mindegy nekem már.- fejezte be hirtelen, pedig még lett volna mondanivalója. De inkább csendben maradt. Beleivott a poharába, majd fintorogva köhögni kezdett.

-Szóval összevesztél a csajoddal.- vonta le a következtetést Gréta sóhajtva. Sose értette mire ez a nagy drámázás.

-2 hét múlva lenne az esküvőm, erre tegnapelőtt a menyasszonyom közölte velem, hogy nem biztos, hogy hozzám akar jönni.- mondta Ati dühösen, Gréta szemébe nézve.

A lány eltátotta a száját. Na igen. Ez azért kicsit más.

-Mond el miért, miért van, hogy fáj?- suttogta Ati kétségbeesetten. Az előbbi haragja teljesen elpárolgott. A hangulata úgy ingadozott mint egy részeg biciklis az autópályán.

-Figyelj!- kapta el Gréta a karját.- lehet, hogy csak megijedt. Előfordul az ilyesmi. De biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.- igazából nem volt, de nem tudott mást mondani.

-De miért is félek... hiszen már feladtam. Esténként várom, hogy mit hoz a holnap, de úgy is ugyanaz vár... nem értem miért nem jön össze semmi.- temette az arcát a kezei közé.

-Hé na... semmi baj.- Ati hirtelen Grétára zuhant, arcát a lány vállába temette. De nem sírt. Némán szuszogott, a fájdalmát bent tartotta.

-Rossz ember vagyok. Nem érdemlem meg a boldogságot.- suttogta a lány fülébe lehúnyt szemmel.

Gréta kezdett kétségbe esni. Itt volt az egyik legszexibb srác akit valaha látott, szinte a karjai közé omolva, de fogalma sem volt róla, hogy mihez kezdjem vele.

-Igyunk!- emelkedett fel hirtelen Ati, és akkorát ordított, hogy az ott lézengő pár vendég mind rájuk kapta a fejét.

-Mindenkit meghívok egy körre!- mondta elszántan, majd Grétára nézett.- Téged is!- kacsintott rá.