Azahriah egypercesek

Fufuflex

Azahriah. Attila. Pule. Paulstreet. Pállfy. Baukó. Ati.

Youtuber. Dalszerző. Énekes.Gitáros. Influenszer. Véleményvezér.

Annyi jelzővel lehetne őt illentni. De nekem ő mindig az az ember marad, aki összetörte a lelkemet és a szívemet.

De a bosszú édes.

3 éve ismertem meg Atit. Csak 15 voltam, és akkor költöztem fel Pestre. Egy naív kislány, fiatal és buta. De végre azt éreztem, hogy élek. Egy buliban találkoztunk, és azonnal elcsavarta a fejemet.

Szomorú tekintet. Barna szemek. Göndör, sötét haj. Jó stílus. Inteligencia. Eszméletlen hang. Ki ne dőlne be neki?

Tudta, hogy amint megtisztel a a figyelével azonnal a lábai előtt fogok heverni.

Lélek nélkül született.

Mikor másnap reggel kinyittam a szememet és az ágyában találtam magam, bevallom boldog voltam. Egy híres ember lakásán felébreni olyan volt, mintha fontos lennék. Aztán meghallottam, ahogy suttogva telefonál a másik szobában.

-El tudnék futni a problémáim elől ha minden nap kurvákat basznék.- nevetett. Lekurvázott. És kinevetett. Neki ez csak egy játék. Egy újabb préda voltam. Egy trófea. Lehet, hogy még a nevemre se emlekszik.

Döntenem kellett.
Mivel a fölszinten lakott könnyen ki tudtam mászni az ablakon.

Nem néztem vissza. Nem akartam hallani, ahogy jópofizik velem. Nem érdekelt.

Azon a napon teljesen összetörtem. Csak egy kislány voltam, aki odaadta a szüzességét egy seggfejnek.

De azóta sok idő telt el. Felnőttem. Megtanultam kiben bízhatok.

Hetente járok tornázni, versenyszerüen lovagolok. A hajam sötétbarna, a hátam közepéig ér. Van pár tetkóm, szeretek kihívó lenni. Egyszóval kurva jól nézek ki.

És ebben nagyon nagy motivációt adott Ati: azt akartam, hogyha egyszer még találkozunk essen le az álla. Volt egy tervem. Most én leszek az, aki szívtelen. Most én fogom ripityára törni a lelkét.

Stílusosan ugyanabba a klubba mentem. Tudom, hogy néha itt is fel szoktak bukkanni. Kivárom. Türelmes vagyok. Ezt nem fogok elkapkodni.

A harmadik estén amikor ott ültem, végre szerencsével jártam.

Először Desh tetovált karja tűnt fel a tömegben. Mögötte
ott lépkedett Ati. Nagyon sokat változott. Még elkeseredettebnek tűnt, mint 3 éve.

-Vissza kéne térni arra, hogy szentre játszunk. Ugyanazokkal a kurvákkal kavarni már fárasztó.

-Ne mondj olyat amit megbánsz!-nevetett Desh. Ahogy közelebb értek a helyhez, ahol ültem sokkal jobban hallottam őket.

-Vissza a sárba huh? Ez a 27.-ik klubb amibe a héten bejöttünk.

-Ne panaszkodj már Ati! Gyere, igyunk valamit.- láttam rajta, hogy szomorú. Lehet, ha nem történt volna meg az ami megtörtént, még sajnálnám is. De így csak szánalmasnak tartottam.

Pont a mellettem lévő asztalhoz ültek le. Desh vidámnak tűnt, mosolygott a lányokra, flörtölt. De Ati... magába roskadva bámulta a poharát, mint akit éppen kínoznak. Nem értettem az egészet.

-Ma inkább a háttérben maradok. Valami nem hagy nyugodni. Valaki folyton az eszemben jár.- mondta ki hirtelen. Érdeklődve csusszantam közelebb. Egyáltalán nem volt bűntudatom, hogy hallgatóztam.