Azahriah egypercesek

Anna és Attila 1. Rész

Izgatottam toltam fel a szemüvegemet az orromon. A tömeg már oszladozni kezdett, de én nem hátráltam.

Exkluzívat ígértek, és nem adom fel amíg meg nem kapom. Ilyenkor már teljesen átkapcsolok riporter üzemmódba, bár a fangirl énem belül sikítva ugrándozik.

Budapestpark 2022.

Az év első Azahriah koncertje.

Hatalmas volt. Minden passzolt. A fények, a kivetítő a grafika. Profi munka. Több ezer ember énekelte teli torokból a Camouflage mára már ikonikussá vált dalait.

A VIP részlegben nem igazán érzékeltem a tömeget. Bármennyire is imádom a zenéit, most mindent szakmai szemmel kellett vizsgálnom. Ma nem kikapcsolódni jöttem. Szent célomnak éreztem, hogy én közöljen le a legbensőségesebb Azahriah interjút. Hónapok óta erre készülök. Szinte aludni sem tudtam az elmúlt napokban annyira ráfeszültem az egészre. Tökéletesnek kell lennie.

-Kislány mire vársz? Nincs fotózkodás.- nézett rám szúrós szemekkel a biztonsági őr. Fujtatva felé fordultam, és csípőre tettem a kezem. Ne tévesszem meg a termetem, az egyetemen a vitaklubb elnökeq voltam.

-Elnézést, uram, mivel nem ismerjük egymást célszerű lenne esetleg nem lealacsonyítő minőségben megszólítania. Továbbá leszarom a fotózást, riporter vagyok, tessék itt a kártyám.- mutattam fel unottan a "tudósító" passzomat, ami a nyakamban lógót.

-Értem.- húzta el a száját kínosan, majd ott is hagyott, de előtte még hallottam, hogy belesuttogja az adóvevőjébe, hogy "Pista küld ki a srácokat, mert engem lever valami ideges kislány amiért nem hölgyemnek szólítottam..."

Elfolytott mosollyal várakoztam, tovább, a tömeg pedig szinte már teljesen feloszlott. Pár perc múlva Desh lépett ki a színpad mögül, és mosolyogva elindult felém.

-Szia, te vagy Anna?- állt meg közvetlen előttem, és mivel vagy 20 cm lehetett közöttünk, jócskán felém is magasodott.

-Igen. Marosvári Anna Leana, riporter.- nyújtottam felé a kezemet, mire nevetve megrázta.

-Desh. Semmirekellő.- vigyorgott. Akkor ezt megbeszéltünk.

-Ati mindjárt jön, csak...- de ekkor észrevettem őt. A színpad oldalán állt, a felépőruháját lecserélte egy szaggatott farmerre és sima fehér pólóra.

Kiegészítőként pedig a világ leggyönyörűbb és legpicsásabb lánya vihogott az oldalán. És Ati egyáltalán nem úgy tűnt, mint akit ez zavar.

Felvont szemöldökkel Desh felé pillantottam, aki csak elhúzta a száját. A tekintetében minden benne volt.

A lány nevetve háttavetette hosszú, szőke haját, hagyta hogy a már hihetetlenül abszurdul mini haspólója még feljebb csússzon. Ati pedig élvezte a műsort. Pont mint minden 200 méteres körben elhelyezkedő férfi egyed.

-Esetleg nem tudnád...- pillantottam az órámra elkeseredetten. Eléggé csúszásban voltam.

-Hajonfogva lerángatni a színpadról, és addig ütni amíg nem fejezi be a vinnyogást?- nézett rám kérdőn, mire akaratom ellenére is felnevettem.

-Csak azt akartam, hogy szólj neki, de én nem állok az utadba bármi is a terved.- mondtam komolyan. Úgy éreztem Desh meg én jól kijönnénk egymással.

-Unalmas vagy. Na megyek összeszedem Rómeót, még mielőtt Júlia kiszúrja a szemét a hatalmas körmeivel.- hagyott ott, én pedig akaratlanul is tovább bámultam ezt a nem mindennapi párzási jelenetet.

Talán túl közel voltam, talán csak elhalkult a zene, de a következő pillanatban olyat hallottam, amitől teljesen elborult az agyam.

Desh odaért a gerlepárhoz, hadonászva magyarázott Atinak, majd felem mutatott. Ati rám pillantott, bólintott, majd elindultak felém. Ekkor ütötte meg a fülemet az a bizonyos mondat.