A haverom nője 2.

278 27 2
                                    

-Téged meg ki hívott ide?- nézett rám Tami idegesen, mire Manuel felé bólintottam.

-Szívem te hívtad ide ezt a patkányt?-pillantott a barátjáta, mire felnevettem.

Akár meg is sértődhetnék, de túl vicces, hogy ennyire utál.

Szó szerint gyűlöl.

Manuel lakásán voltunk, ez volt a szokásos péntek esti program, ahol boldog boldogtalan tiszteletét tette.

-Mit mondtam neked baba? Ne inzultáld a haverjaimat.- nyomott egy puszit a fejére, majd átnyúlva a vállam felett, előkapott egy üveg valamit.

-Nem bántom. Ő is tudja, hogy patkány.- mosolygott rám gúnyosan.

-A legnagyobb.- bólintottam, mert sajnos ezzel nem tudok vitatkozni. Aki a képzeletében a haverja csaját dugja a konyhapulton, az bizony egy patkány.

Jó, hogy senki nem lát bele a fejembe.

-A másik feledet hol hagytad? Őt jobban bírom.- nézett rám feloldalsan, miközben belemarkolt egy zacskó csipszbe.

-Kesik. Mindig kesik.- mondtam szórakozottan, és próbáltam kiverni az agyamból a szexuális képeket.

Nem ment könnyen.

Főleg, hogy ma is észveszejtően nézett ki.

Hosszú fekete haja most szét volt engedve, sminkje füstös volt, egy szűk fekete farmert és egy csipkés haspólót viselt.

Annyira gyönyörű ez a lány. Sose éreztem még ilyen vonzalmat senki iránt.

De soha nem lehet az enyém.

-Én nem értem mit bámulsz állandóan rajtam, de egyszer képen foglak törölni, Baukó.- mondta unottan.

-Cica, viselkedj!- hallatszott Manuel hangja az ebédlőből, mire Marics és Miló felnevettek.

-Nem is hallottad mit mondtam!- kiabált vissza Tami felháborodottan.

-Nekem elég, hogy Atival beszélgetsz. Az sosem végződik jól.

-Pedig én olyan kedves vagyok, ugye Baukó?- nézett rám kiskutyaszemekkel, mire akaratlanul is elszorult a torkom.

Nincs mese, fülig beleestem.

-Te? Mindig Tamara. Néha már fáj.- mondtam ki, mire elégedetten bólintott.

Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó, mire elmosolyodtam. Végre itt van legjobb haverom.

-Erről van itt nagybaszó!- lépett be a konyhába Desh, mire mindenki felröhögött.

-Na megjött a szerelmed!- ölelte át Tami Desh vállát, én pedig egy kicsit összeszorult mellkassal néztem.

-Haha.- nevetettek egymásra, mint akik puszipajtások.

Mindenkivel jól kijött, csak velem nem. Bárhogy is igyekeztem, valamiért utált.

-Asszem én most megyek.- mondtam hallkan, de nem mertem Deshre nézni. Tudtam, hogy tudja mi a bajom.

-Persze Pálutca, különcködj megint. Mint mindig.- mondta Tami suttogva, de pont nem volt semmi, ami elnyomja a hangját.

Lehúnyt szemmel próbáltam nem tudomást venni, hogy megint ok nélkül balfaszkodik, de a legjobb barátom nem tudott elmenni emelett szó nélkül.

-Neked mi bajod van?- nézett rá mérgesen, és leseperte a válláról a kezeit.

-Nekem? Semmi. Csak nem bírom.- mondta unottan, közben gyülölködő pillantást vetett rám.

-De miért? Baszki eleinte vicces volt, de már kezd kínos lenni.

-Sajnálom, de én ezzel az emberrel nem tudok szépen viselkedni.

-Nem zavar, hogy itt vagyok?- kérdeztem, és éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.

-De igen.- mondta Tami kíméletlenül.

-Tamara elég legyen.- lépett be Manuel az ajtón.

-Persze fogd te is a pártját.- fújtatott idegesen.

Kezdett kezelhetetlen lenni a szituáció.

-Én nem fogom senkinek a pártját, de baszki kicsim nem tudnál egy kicsit kevésbé balfasz lenni?

-Aha látom. Elmentek ti mindannyian a picsába.- dobbantott idegesen.

-Amúgy is mi a fasz bajod van felem?- fakadtam ki.- Nem tettem semmit ellened. Soha. Próbálok veled kedves lenni. Próbálkozok, de már kezdek fáradni, Tamara. Elegem van ebből. Tudni akarom, hogy mi ez az egész

-Haggyál már Ati. Jó okom van rá, hogy nem bírlak.

-És mi lenne az?- néztem rá dühösen.

Nem gondoltam, hogy bárki is válaszolni fog, ezt csak egy költői kérdésnek szántam.

-Tetszel neki.- mondta ki Manuel allig hallhatóan, mire mindenki egy emberként hallgatott el.

A szobában olyan csend lett, hogy még a lélegzetvételünket is hallottam.

-Mi?- kérdezte Desh összezavarodva.

-Mi?- néztem Tamira kikerekedett szemekkel.

-Honnan?- nézett Tamara elhűlve Manuelre, aki csak szomorúan megrántotta a vállát.

Azahriah egypercesekWhere stories live. Discover now