Azahriah egypercesek

másnap

Forog a világ velem. Nem tudom hol talállak. Ébren vagyok, de ez egy álom. Ezrek sikítanak körülöttem. Érzem, hogy egy csepp izzadság folyik le a nyakamon. Nem tudom mit csinálok. Megállíthatatlan vagyok. Egy rocksztár. Nincsenek következmények, csak a most lebeg a szemem előtt. Izzadok de ráz a hideg. Belemélyesztem a körmeimet ebbe az illúzióba. Sikít a lány, sikít a tömeg. Elvesztem, de nem bánom. Sosem voltam jó ember, kérlek ne hidd, hogy ezen bármi is változtathat. Felcserélem az életem egyetlen pillanat mámoros örömeért. Ilyen vagyok. Egy szörnyeteg, egy önző féreg. Sosem állítottam mást. Te hagytad, hogy megtévesszen a máz. Nem ismersz. Talán én sem ismerem magamat. Hagyd abba, ne nézz így. Talán legbelül tudom, hogy rosszatt tettem, minden pillanatban érzem, hogy távolodok a valóságtól. Víz alól nézem a botrányt amit okoztam, nem érhet semmi csalódás. Ha magamat árulom el, te már nem tudsz ártani. Inkább én legyek a rossz, nem akarom megvárni, amíg te törsz össze. Kényelmesebb ha én zúzom darabjaira ezt az álmot, akkor és ott amikor én akarom. Mert csak ez lehet a vége. Senki nem tesz jobbá, még te sem hiába is próbálod. Ilyen vagyok. Egy roncs, egy túlvilági, egy csaló, az ördög, egy tévelyedett romlott lélek. Nem érdemlek semmi szeretetet, tőled már nem is remélek. Egy percre elhittem, hogy tudok jó lenni, hogy túlléptem magamon. Hogy más vagyok. Hogy melletted más lehetek. De mikor felebredtem, kavargó gondolataim közepette rájöttem, hogy tévedtem. Téged csaptalak be, igen elismerem. De egy embert még jobban: magamat. Mert nem lehetek jobb. Hát leszek rosszabb. Üvegek a kézben, LSD a vérben, lányok a kélyben. Tudtam, mi lesz, tudtam, mert nem volt esély, hogy ez ne lásson napvilágot. Emberek a tömegben, telefonokkal, részegek és józanok, lányok és fiúk. Botrány. Egy magyar rapsztrár. Egy feltörekvő csillag. Magyarország leghallgatottabb újonca. Teltházas koncertek. Backstage.

Megtettem.

~
-Olvastad ezt?- mutatta fel a telefonját elszörnyedve.

-Ja.- rázta meg a fejét a barátnője, majd egymásra nézve mondták ki, ami először eszükbe jutott.

-Nem lepődtem meg.

~
Lilla: csajoook. Nemár. Ez igaz? Link.

Anna: jézusom ez totál kamu.

Rebeka: ne legyél már hülye. Nézd meg a videót.

Lilla: ???

Rebeka: Istán.

Anna: nézem.

Lilla: Baszki.

Anna: Uhhhh.

~

-Te van az a csávó. Az a valamilyen Azi.

-Az a Deshes?

-Nem, az egy tök másik. Együtt featelnek.

-Ja vágom, az a kukás.

-Nem az Desh, te hülye. Ez az aki angol számokat ír.

-Aha. A youtuber.

-Azaz.

-Mi van vele?

-Haver, nem fogod elhinni.

~

Terjed. És terjed, mint a futótűz, nem lehet megállítani, sem eloltani.

És közben egy lány valahol külföldön darabokra hullott. Hisz már jönne haza. Hónapok óta a szerelme ölelésére várt. Kidolgozta a belét, mert ígéretet tett. De most végre lett volna miért, lett volna kiért hazajönni. Bízott benne, pedig tudta, milyen életet él. De elfogadta, büszke is volt rá. Az árulása kettétörte a szívet. Elvesztett valakit, aki talán soha nem is volt az övé teljesen. De csak ő tudja, hogy milyen ez az ember. Senki más nem. Talán még ő sem.

És közben egy srác valahol próbál úgy tenni, mintha az élet menne tovább. Próbálja azt bemesélni magának, hogy ehhez senkinek semmi köze. Az ő élete. Senki se ítélkezzen felette. Próbálja elhitetni magával, hogy a jó zenész kompenzálja a szar embert. De belül érzi, hogy elbaszta. Sosem akart példakép lenni. Sosem akarta, hogy szeressék. Hallatni akarta a hangját, de nem ilyen áron. Retteg. Túl sok cancelt végignézett már. De a tudatalattija egészen mástól ijedt meg: vajon, egy ilyen ember lehet még jó valaha is? Hibázott. És hatalmas árat kell érte fizetnie. Maszkot fel, jöhet az új felvonás. Mostantól minden egy kicsit más lesz.

Mert az internet nem felejt.