Azahriah egypercesek

Emulator

Az életben azok a dolgok számítanak igazán amik egyszerre hagynak szárnyalni és mellette lehúznak a mélybe. Mert nincs igazi boldogság áldozatok nélkül.

Minden nap felkelsz és küzdesz. Küzdesz magaddal, hogy jobb ember legyél, próbálod elnyomni a benned lakozó démonokat.

Néha teljesen elhallgatnak. Néha pedig legyőznek. Átveszik feletted az irányítást. De attól maradsz te igazán te, ha megtanulsz felállni. Ha minden kudarot tanulságnak könyvelsz el.

Ha nem adod fel.

Csak mész tovább az úton, és rendületlenül csak egy cél lebeg a szemem előtt. Ha a fejedben nem szűntelen az a gondolat zakatol, hogy elbuktál.

Hanem, hogy meg tudod csinálni. Mindegy mi kerül eléd, mindegy hányszor esel hasra. Ha az ezredik alkalommal vallasz kudarcot, de ezeregyedszerre is megpróbálod. A kitartás egy olyan erény amit nem tudsz megtanulni könyvekből.

Csak magadra számíthatsz, és a saját magadba vetett hited az ami végigsegít a rögös utadon.

A nap végén pedig megtalálod azokat az embereket akik akkor is hittek benned, amikor te már feladtad. Akik erőt adtak, akik emlékézettettek rá, ki is vagy, mire is vagy képes.

És ők azok, akikért megéri küzdeni. Saját magad vagy az első, amíg nem jön valaki az életedbe, aki felborít mindent amiben hittél.

Akit szeretni egyszerre jó és fájdalmas. A hiányába belepusztulsz. A közelsége lángra robbant. Nem számít a bőrszíne, a neme vagy a vallása. Ha elég erős az egymás iránt érzett odaadásotok bármit le tudtok győzni. Ha magad vagy a világ ellen az  sebezhetetlenné és érzéketlenné tesz. Ketten a világ ellen legyőzhetetlenek lesztek.

Egy dallam a fejembe ragadt. Emlékeztet arra mi volt akkor. Akkor mikor azt hittem szeretlek. Akkor mikor azt hittem te vagy a másik felem az, aki legyőzhetetlenné tesz. Láttam, hogy eljöttél a koncertre. Láttam, hogy észrevetted mi folyik velünk. Láttam, hogy szomorú voltál.

Sajnálom, de egyszer elég volt beléd szeretnem, nem fogok még egyszer.

Sokáig gyűlöltelek. Rettenetesen utáltam minden egyes gondolatomat, ami veled volt kapcsolatos. Mindenről eszembe jutottál, Lea. A zúgó szél a te nevedet suttogta a fülembe. A madarak fájdalmas éneke rólad szólt. Az esőcseppekben amik lefolytak az ablakon a te tükörképedet láttam.

Nem akartam szembenézni a tényekkel. Az elvesztésed olyan fájdalom volt a lelkemnek, hogy nem láttam kiutat.

Hiszen valaki összetörte a szívemet, és utánna viselkedett, mint egy idegen. Minden dalnál amit rólad írtam azt reméltem, ez lesz az utolsó. Te egy angyalba zárt démon vagy. Elvetted az eszemet, legbeül sírni lett volna kedvem. Nem volt hová bújnom. Látni akartalak, csókolni akartalak. De azt hajtogattam magamnak, hogy istenemre esküszöm, nem hiányzol. De mégis kit akartam átverni? Hűnek kellett maradnom magamhoz. Csak tépni akartam és pihenni. Azt reméltem ki tudlak pihenni. Mintha egy betegség lennél, amit ki tudok heverni pár nap pihenéssel.

Biztos nem tudod, hogy mit akarok mindezzel mondani. Hogy hova akarok kilyukadni. Én pedig őszintén nem tudom miért magyarázkodom. De úgy érzem tartozom ezzel. Mindkettőnknek. Sok dolgot kell most leírnom neked. De nem bánom.

Végre igazán azt tudom mondani, hogy megtaláltam azt az embert, akit egész idáig kerestem. Gondolom láttad. Láttad, mert minket néztél. Láttam, ahogy elkerekedik a szemed. Láttam a dühödet.

Eltelt már egy pár hónap azóta, hogy teljesen eszeveszett voltam miattad. Vicces, hogy kifakulnak egyes dolgok, ha nem törődünk vele. Ha van más amivel törődhetünk. Azt gondoltam sosem leszek már jól, erre tessék, talán életemben nem voltam még ilyen boldog. De van aki megmutatta nekem milyen az igazi feltétel nélküli szeretet. Szerencse, hogy meg egy rakat időm van. Időnk együtt.

Hidd el én sem gondoltam volna, hogy ez lesz. Olyan hirtelen történt az egész, hogy fel sem tudtam dolgozni.

Bevallom nehéz volt. Eleinte el sem hittem, hogy pont ő az a személy, aki iránt így érzek. De nem akartam tagadásban élni. Többé már nem. Nem számít, mit gondolnak mások. Nem számít, hogy te mit gondolsz. Az előítéletek ellenére is kitartok a döntésem mellett. Mert ez az amit akarok. Szükségem van rá, és neki is rám. Ezen pár ferde tekintet sem fog változtatni.

Ez egy kurva nagy vibe. Úgy érzem egy felhőn ülök. Lebegek. Végre nyugodtan.

Szeretném még látni a tömegben az arcodat. Hálás vagyok neked, hogy minderre rájöhettem. A te kegyetlenséged nélkül talán sosem szeretek bele Deshbe. Az elvesztésed közelebb hozott minket egymáshoz. Mikor először megcsókolt egy borús keddi délutánon, te voltál az első ember, akinek el akartam mondani.

Megbocsájtok neked, hogy te is meg tudj nekem. És magadnak. Ez kell ahhoz, hogy tovább tudj lépni. Hogy el tudd fogani a helyzetet.

Amikor felnézek az égre, és látom a millió csillagot, melletted is van egy. Remélem érzed a szeretetet. Mert szeretlek Lea. Mindig is az életem része leszel. Egy olyan darabja a múltamnak, ami hozzájárult a jelenhez és formálja a jövömet.

Talán túl erősen próbálkozom, hogy megérts, de nem tudok mást mondanni.

Jóéjt drágám. Találkozunk miután leszállt az este.

Remelem jól vagy. Remélem felhasználod a koncertjegyeket, amiket küldök. Remélem nem hiányzok annyira, mint amennyire te hiányoztál nekem, mielőtt újra szerelmes lettem.

Ati.

-Minden rendben?- szorította meg Desh a kezemet. A levél olyan súllyal nehezedett a tenyerembe, hogy szinte 100 kilósnak éreztem.

-Rendben lesz.- mondtam ki határozottan, majd bedobtam a postaládába.

-Büszke vagyok rád.- közölte a barátom mosolyogva, majd elindultunk haza. Hozzánk.

Mindennek ára van. Desh-sel lenni egyszerre a világ legkönnyebb és legnehezebb dolga volt. De egy percig se bántam.

Mikor este megcsókolt, tudtam, hogy semmiért nem adnám azt az érzést amit kivált belőlem.