- Valamiért úgy érzem, ameddig nem tudom milyen érzés veled lenni, addig nem akarok más lányt látni.
Ez meglepett. Őszintének tűnt és nyugodtnak.
- Hogy érted? - kérdezem halkan.
- Nemtudom Jen, de amióta megláttalak olyan... más.
Mélyen a szemembe néz majd folytatja:
- Te nem érzed ezt?
Nem gyengülhetek el. Megállapodtam magammal abban, hogy nem csinálok hülyeséget és nem leszek Dylan megszállottja.
- Nem, nem igazán értelek most. - baromira fáj ezt kimondani, de ha jót akarok magamnak, akkor nem enyhülök meg.
Dlyan össze szorítja a száját, egy pillanatra el néz majd megint a szemembe.
- Ígérd meg itt most, hogy nem fogsz direkt az utamban lenni, nem mászkálsz a szobámba, nem leszel előttem bugyiban, és nem ingerelsz semmivel, nem akarlak a közelemben látni.
Szavai olyan keményen csapnak le rám, hogy megrezzennek.
Ha ezt akarja megkapja, énis ezt akarom.
- Rendben.
Azzal az ajtó felé billent a fejével jelezve, hogy menjek ki.
Azthiszem ez volt életem legrosszabb 2 perce. Jól magamba szívtam az illatát, mert tuti nem fogom már többször érezni.
Amilyen boldog voltam a Sashaval való beszélgetés után, most olyan szomorú lettem.
**************
Végre eljött az este, lesietek a nappaliba, hogy megnézzem haza ért e anya. 20 perce hívott, hogy nemsoká ideér.
A nappaliban a heverőn Dlyan fekszik, a másik kanapém pedig 2 srác üldögél , bevallom, egész jól néznek ki. Nevetgélve -beszélgetnek, egy- egy kontrollerel a kezükben.
Próbálok úgy elsétálni mellettük, hogy ne keltsem nagyon magamra a figyelmet, de erre :
- Sziaa, te ki vagy? - kérdezi az egyik srác.
nemár
- öhm.. én - próbálok szavakat keresni.
- Regina egyik ismerőse. - szólal fel Dylan rám se pillantva.
Regina egyik ismerőse? Talán szégyenli, hogy elméletben rokonok vagyunk?
-Oh értem, gyere tedd le ide magad.- ütögeti meg a fiú maga mellett a kanapét.
- Oh én nem hiszem, hogy...
- Dolga van - vág a szavamba Dylan, majd folytatja a szemembe nézve-
- Miért vagy itt? - tekintete egyben haragos és zavart is.
- Megyek is, nem zavarlak titeket. - mondom, majd azonnal el is indulok vissza felé.
Azon veszem észre magam, hogy sírva csukom be magam mögött az ajtót.
Ez a szemét azt hiszi, hogy direkt loholok utána és hogy azért mentem ki, hogy körülötte legyeskedjek. Milyen megalázó volt, ahogy ott álltam, és nem tudtam mondani semmit amivel megvédhetném magam. Utálom, hogy ez van.
Bárcsak Derbiben maradtam volna.
Kincsem, minden rendben? - hallatszódik anya hangja az ajtó mögül.
Gyorsan megtörölgetem a szemem majd válaszolok:
BẠN ĐANG ĐỌC
Beléd bonyolódva
Lãng mạn- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
