Beléd bonyolódva

32. rész

DYLAN:

Mikor felébredtem, azthittem, hogy a tegnap estét csak álmodtam.
Magam mellé pillantottam az ágyon, de Jenna helyén csak a gyűrött lepedő volt.

Hunyorogva sétáltam le a konyhába, a fejem zúgott és még álmos voltam.

"Nyaralunk, puszi apa és anya"

- Nahát - szóltam el magam a hűtő előtt ácsorogva, a cetlit bámulva amit odaragasztottak.
Fura, nemtudom miért hagytak üzenetet, nem szóltam róla, hogy itthon vagyok.

De hol van Jenna?

Átnéztem az összes helyiséget a nevét kiabálva, de semmi.

A hátsókertből átsétáltam a garázsba mikor egy baromi szép  mercedes terepjárót pillantottam meg egy hatalmas masnival.

- Mi a... -  nem jutottam szóhoz.

Közelebb lépkedtem és  láttam, hogy Jenna üldögél a kormány mögött. Szinte eltűnik abban a hatalmas autóban. Olyan aranyos. Remélem nem haragszik vagy nem fogja kiadni az utam, mikor oda érek hozzá.

- Hát te? - kopogtatok be az ablakon, mire ő lehúzza azt.

- Csak gyönyörködöm - simítja végig a kormányt.

- Beülhetek melléd?

Mosolyogva bólogat de a tekintetét még mindig nem vette le a műszerfalról.

- Ez a tied? - kérdezem egyből, ahogy lehuppanok mellé az anyósülésre.

- Igen.

Sosem láttam eddig ezt a büszke mosolyát, az Istenért is... hogy lehet ilyen gyönyörű mikor még csak az előbb ébredt fel?

- Nem semmi, Turner - ámultam el énis ahogy végigmértem belülről az autót.

- Az apámtól van - szólalt fel egy kis csend után.

Az eddig ragyogó mosolya lehervadt, amikor felhozta az apját.

- Meséltem már? - vont kérdőre.

- Mit?

- Jace jól tudta már  régóta, hogy apám csalja anyámat... és  tudod honnan tudta?

Nemet intettem a fejemmel.

- Onnan, hogy akivel együtt van csaj, annak az anyja az apám szeretője.

Ez azért durva, még én sem néztem ki volna abból a paliból, hogy ilyet is képes eltitkolni a barátnője elől... mármint amikor még a barátnője volt.
Nem tudtam mit reagálni ezért csak szó nélkül néztem előre.

- Holnap ide jön.

Szeméből egyszerre sugárzott félelem és csalódottság.

- És hozza a családját is? - nevettem el magam, de Jenna ezt nem tartotta viccesnek ezért egy gyilkos pillantást vetett rám.

- Remélem nem.

*****

JENNA:

Nemtudom, mit gondoljak erről az egészről,  holnap idejön,  de nem mondta a pontos okát a látogatásának.

Vacsorakészítés közben átsuhant az agyamon, hogy még 2 napig elméletben csak ketten leszünk itthon, bár most jelenleg nem tudom hol van Dylan, ami kicsit elszomorít.
Így hát egyedül ültem le az asztalhoz vacsorázni. Az egyetlen hang amit hallottam, a villa és a kés visszhangzó csattogása a tányéromon.

Ami a tegnap estét illeti, nem tudom mit gondoljak róla, kettőnkről. Azthiszem, nem vagyok szerelmes, de nem akarom megtudni még, hogy milyen nélküle élni. Hiányzik a hangja, az illata és még a sértegetései is amiket nap mint nap a fejemhez vág.

Kicsit szomorkásan battyogtam a szobámba fürdés után. Arra gondoltam, hogy lekellene mondanom a nyaralást és elmenni egyedül valahova, így,  hogy már hivatalosan is felnőtt vagyok. Ideje a saját utamat járnom. De bárhogy is igyekeznék, tudom, hogy anya itt tartana magával az egyetem első napjáig.

Kavarognak a gondolatok a fejemben mikor hirtelen hallom kicsapódni az ajtót majd Dylan édes kuncogására figyelek fel, de a mosolyom gyorsan lehervad mikor egy női hang is felcsendül. Mondanám, hogy a szívem ezer apró darabra hullott, de ez már megtörtént, most inkább csak szétesett az a néhány darab amit nagyjából sikerült összeillesztenem.

Nagy erővel vágtatok le a lépcsőn, hogy lássam mi is történik de amint leérek, megbánom.

Kikerekedett szemmel bámulom, ahogy Dylan egy kb. harmincas éveiben járó fekete hajú nő fenekét markolássza miközben csókolóznak még a bejárati ajtó előtt.

Hangosan felnevetek.

Mi mást tehetnék?  Árulja el nekem valaki, hogy lehet ennyire aljas ember? Felfordul a gyomrom a látottaktól és csak ott állok ledermedve.

- Jenna?! Miért vagy még fent? - von kérdőre Dylan olyan tekintettel, mint aki szellemet látott.

- Ez egy jogos kérdés, bárcsak aludtam volna - kiáltom vissza neki, mert már elis indultam felfele a lépcsőn.

- Jenna, várj! - hallom ahogy Dylan elkezdi gyorsan szedni a lábait, de pont  mielőtt benyithatna, kulcsra zárom az ajtót.

- Nyisd ki Jenna, komolyan - rángatja a kilincset.

- Undorító vagy. - szólok vissza.

- Miért nem tudsz egyszer az életben meghallgatni? - már az öklével ütlegeli az ajtót a túloldalról.

Pár másodperc után az ütlegelés abba marad, majd indulatos léptekkel távolodott el a szobámtól.

Pár pillanat múlva már a nő társaságában jött vissza az emeletre.

- Most azért is szétkefélem Jenna, ugye hallottad? - kiáltja mérgesen.

Nem érzek haragot már, vagy szomorúságot. Dylan ilyen. Nincsenek érzelmei, olyan, mint egy robot és ami az agyába van programozva azt érzelmek nélkül teszi. A szex nem szerelemről szól neki sem vágyról, csak egyszerűen a mindennapjai közé tartozik, mint bárki másnak az evés.

Nem tudtam elaludni.
Hajnalban még javában fent voltam, olyan hajnali kettő körül hallottam távozni a nőt.

Majd pár  perc múlva Dylan bejött a szobámba.