A reggeli napfény besütött az ablakon. Ahogy a fény átszűrődött az üvegen, úgy szűrődtek át mocorgó szemhéjaimon is. Olyan jól aludtam az éjjel, rég keltem már ennyire kipihenten.
Hátam mögül édes halk horkolás hallatszódott. Elmosolyodtam. Nem gondoltam volna, hogy egy ekkora probléma után ilyen jót fogok aludni Steve karjai közt. Nem bántam meg, viszont remélem többet nem fordul elő mert attól tartok, hogy megtudnám ezt szokni.
Óvatosan nyújtózkodni kezdtem mikor fenekemmel véletlenül Steve forró testéhez simultam. Nem tudtam, hogy ennyire közel van hozzám.
Elnevettem magam, mikor éreztem, hogy férfiassága már ébren van.
- Jenna? - mormogta.
- Itt vagyok. - suttogtam vissza.
- Hogy aludtál? - kérdezte, de szemei még csukva voltak.
- Nagyon jól.
- Akkor jó.
Kinyitotta a szemét majd rám mosolygott. Nem bírtam ki szóval az én tekintetem lecsúszott a boxerében ágaskodó dologra. Gondoltam, ha ez az egyetlen alkalom, hogy lássam, akkor miért ne?
Szürke boxerén szépen kirajzolódott én pedig önkéntelenül vigyorogni kezdtem.
- Mi az? - mosolygott.
Majd követve tekintetem ő is észrevette, mit nézek oly nagyon.
- Úristen - kapta magára a takarót - neharagudj... ez
- Semmi baj- nevettem el magam.
- Tényleg ez nem miattad van, ez csak a reggeli szokásos...
- Hát ez nem hangzott valami jól - vágtam szavába még hangosabban nevetve.
- Mármint szexi vagy nem úgy értettem csak...
- Jó, jó értem nyugi - álltam fel az ágyról még mindig széles vigyorral az arcomon.
Beledugtam a lábam Ell egyik mamuszába amit még este kaptam a lábamra.
- Mit szólnál hozzá, ha készítenék reggelit?
Steve csak elvörösödött fejjel bólogatott, valószínűleg már alig várta, hogy kilépjek az ajtón, hogy összeszedhesse magát.
Odalent a konyhában mindent nagyon könnyen megtaláltam. Készítettem pirítóst, tojásrántottát és gyümölcs smoothie-t.
Steve álmosan szállingózott le a lépcsőn. Mikor az étkezőhöz ért csak szótlanul állt és nézett a megterített asztalra.
- Minden rendben? Készítsek valami mást? - kérdeztem aggódva. Nem értettem, miért ilyen a tekintete.
- Te tényleg készítettél reggelit... nekem - mondta végre rám emelve tekintetét.
- Igazság szerint kettőnknek, de igen - mosolyogtam zavartan.
Steve helyet foglalt velem szemben, majd enni kezdett.
Valamiért olyan boldognak tűnt.
- Mi ez a jó kedv? - kérdeztem kíváncsian.
- Csak tudod - nyelte le a falatját - nem emlékszem már, hogy mikor csináltak nekem reggelit, vagy egyáltalán arra, hogy mikor reggeliztem valakivel.
A szívem hirtelen apró darabokra tört a válasz hallatán. El sem hiszem, hogy ekkora örömet okoztam neki egy szimpla reggelivel.
- Köszönöm Jenn, finom volt és jó volt együtt kajálni - szólt hozzám mosogatás közben.
- Nincs mit megköszönnöd, de mondtam, hogy én elmosogatok - álltam mellé karba tett kézzel.
- Én nagyon is szeretek mosogatni.
Elnevettem magam látván, hogy milyen bénán fogja a mosogatószivacsot.
- De azért gondolom a mosogatógépet jobban szereted használni.
Egy gödröcskés mosoly volt a válasz.
Átöltöztem majd indulásra készen álltam. Steve még nem akart hazahozni, de ideje volt.
Mielőtt kiszálltam volna az autóból nyomtam egy apró puszit az arcára.
- Köszi , hogy maradhattam.
- Ne merd megköszönni. Nekem kéne hálálkodnom.
Még egy molyost váltottunk majd kiszálltam.
A bejárati ajtóhoz érve Dylant pillantottam meg az ajtó előtti betonon ücsörögni. Szájából egy cigi lógott ki.
- Pusziszkodás? - kérdezte fel sem pillantva rám.
- Mindig így búcsúzom el tőle.
- Értem.
- Na és te hogy búcsúztál el a lányoktól ? - ültem le mellé.
- Általában elmentem a hajukon, ha rászárad onnan nehéz leszedni - nevette el magàt engem pedig kirázott a hideg illetlen mondatától.
- Akkor azthiszem ez a puszi semmi a te búcsúdhoz képest.
- Hiányoztál - nézett mélyen a szemembe. Hirtelen ezernyi pillangó öntötte el a hasam.
- Szóval, hogy történt ez az egész? - kérdeztem habozás nélkül.
- Hát úgy, hogy szeretlek aztán ha nem látlak akkor hiányzol.
- Jól tudod, hogy nem erre gondoltam.
- Ha elmondom többé nem állsz szóba velem.
- Ugyan már Dylan, nem öltél embert igaz?
- Nem.
- Akkor meg nincs akkora baj, hogy ne álljak szóba veled.
- Erre még nem állsz készen Jenn, én sem, nem akarlak elveszíteni.
- Kezdesz megijeszteni.
Tényleg kezdtem aggódni, hogy vajon mi ez a dolog cápával.
- Tudnod kell, hogy 17 éves voltam, naiv és nem gondolkodtam tisztán. Csak a pénzt láttam ebben.
- Droghoz van köze? - kérdeztem reménykedve, hogy csak ennyi.
- Az is, de az a legkevesebb.
- Az ég szerelmére Dylan, mit tettél?
Dylan még néhány percig csak a betont bámulta. Néhány mély levegővétel után megfogta a kezem.
- Soha többé nem tennék ilyet.
- Tudom. - mosolyogtam rá biztatóan.
- Ne mosolyogj. Nem fog tetszeni amit most hallani fogsz. Össze fogom törni a szíved.
Nem bírtam tovább, hogy eddig húzza.
- Majd elmondod akkor, ha készen állsz, de nem akarom, hogy nyomja a szíved.
Dylan tekintete továbbra is leszegezve maradt. Engem meg furdalt a kíváncsiság viszont ha ennyire nehéz, akkor hagyok neki időt.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
