A telefonom folyamatos és idegesitő csörgésére ébredtem. Hunyorogva nyúltam az éjjeliszekrény felé, hogy megnézzem ki hív, mikor realizáltam, hogy Dylan szobájában vagyok.
Sasha hívását most az egyszer kinyomtam, mert eszméletlenül zúg a fülem, fáj a fejem és farkaséhes vagyok. Dylan már nincs itt, de s gyűrött lepedő melegéből megállapítottam, hogy nem olyan rég hagyhatta el a szobát.
Kómásan sétáltam le az étkezőbe.
- Látom te sem aludtál sokat, jó reggelt - szóltam oda anyának miközben narancsléért nyúltam a hűtőbe.
- Egy szemhunyásnyit sem.
Arca megnyúlt, szemei alatt sötét karikák ékeskednek és duzzadtak a sok sírástól. Az én szépséges anyukám most úgy fest, mint egy zombi. Mélységesen szomorú vagyok miatta.
- Dylannél aludtál? - kérdezte nyugodt hanggal.
Hirtelen félrenyeltem a narancslétől és mind a csempére folyt.
Egy sor köhögés és krákogás után végre levegőhöz jutottam.
- Ott aludtam? - magam sem értem miért kérdeztem ezt.
Olyan hülyének érzem magam most de nem akarok lebukni.
- Kicsikém, biztosan olyan fáradt lehettél a tegnapi történtek után, hogy már azt sem tudtad, hol hajtod le a fejed - nézett rám sajnálkozó szemekkel.
- Ja, biztosan - ennyit tudtam halkan válaszul adni lesütött szemekkel.
Inkább valami mástól fáradhattam el oly nagyon.
Úgy találtam jobbnak, ha inkább eltűnök most anya szeme elől, különben a végén még lebuktatom magam.
De hol lehet az én Dylanem? Ilyenkor mindig az jön, hogy rajtakapom valakivel, most remélem nem.
Visszamentem a szobájába és rendbe raktam mindent. A babzsákra pillantottam és hirtelen végigfutott rajtam a hideg, ahogy felelevenítettem az ott történteket.
Már eltelt egy bő 2 órahossza, reggeliztem, zuhanyoztam és a szobámban üldögélve gondolkodni kezdtem. Legjobb hely és idő túlgondolni néhány dolgot.
Igazából az egyetlen dolog ami körül forgott az agyam, az Steve volt. Hogyan rázzam le? Olyan kedves és törődő, helyes és aranyos. Olyan fiú akit mindig is szerettem volna magam mellé. Őszintén magamra sem ismerek. Eddig Jace arrogáns fejét tudtam csak elviselni, most meg hirtelen aktív szexuális életet élek egy olyan személlyel, akivel nem lehetne és randizom egy olyan sráccal akivel nem akarok. Akarok? Fogalmam sincs. Szép fiú és kedves a szívemnek de Dylan... Ő egyszerűen... nem találok szavakat. Szeretem őt mindennél és mindenkinél jobban.
Gondolataimat a telefonom csörgése zavarta meg. Hálás voltam Sashanak, amiért megcsörgetett.
- Szia
- Szia, már ignorálsz is? Legalább 40-szer rádüziztem.
- Baj van? - kérdeztem reflexszerűen.
- Nem, vagyis neked gondolom baj, hogy csak 20 perced van elkészülni, mert ennyi idő múlva vagyok ott érted.
- Miért is?
- Ha elolvastad volna az üzeneteim mondjuk 2 órával korábban, akkor akár már úton is lehetnénk. Steve-nek előrehozták a nagymeccsét mára. Mondtam neki, hogy nem biztos, hogy tudsz jönni de azt mondta nélküled el se induljak. SZÓVAL SZEDD ÖSSZE MAGAD JENNA.
- Jólvan már na, igyekszem, ahogy tudom - nyugtattam meg Sashat, soha nem hallottam még ilyen feszültnek.
Aztán egy aranyos sziával elköszönt. Komolyan mondom, így lány létemre sem tudok kiigazodni Sashan. Szerencsés, hogy Rose ilyen türelmes és megértő vele.
Összeszedelődzködtem közben azon gondolkodtam, hogy hogyan fogom a meccs után közölni Stevvel, hogy nem kavarhatok vele tovább.
A bejárati ajtón elindultam kifelé sebesen, mert Sasha irdatlan hangosan és egyfolytában dudált, mikor összebotlottunk Dylannel.
Arcán hatalmas mosoly csillant fel, mikor meglátott. Kezében egy csomó nasi volt.
- Hová sietsz? - kérdezte.
Nem fogok hazudni.
- Steve-nek boksz meccse van, és én megígértem, hogy ott leszek.
Ahogy sejtettem, mosolya lehervadt az arcáról és a dühös arckifejezése váltotta fel.
- Az a nyomi bokszol?
- Igen, de sietnem kell.
Hosszasan pillantottam rá, hogy mond -e még valamit.
- Csak ne csókold meg, kérlek. Ha hazaértél pedig arra gondoltam, filmezhetnénk nálam, hoztam harapnivalót.
Konkrétan mindenre számítottam, csak erre nem. Dylan tényleg jó irányba halad miattam? Nem lehet, ő úgy tökéletes, ahogy van és most ki kellett volna akadnia és addig győzködni meg manipulálnia míg végül maradásra bír.
Te jó ég, nem vagyok normális.
- Oké, sietek haza. - nyomtam egy gyors puszit az arcára és egy-két pillantás múlva már pattantam is be Sasha mellé.
Arra vártam, hogy leszedi majd a fejem, de csak csendben ültünk és fél szemmel, szótlanul méregetett.
- Mondd csak. - pillantottam rá mosolyogva.
Sosem láttam még ilyen furán viselkedni, viccesnek találtam.
- Bocsi, lehet félte értettem a helyzetet, de te az előbb megpusziltad Dylan Scottot?
Nem. Nem lehet igaz, nem láthatta, ügyeltem rá, hogy ne lássa.
- Mi? - nevettem fel idegesen.
- Láttam.
Én pedig azt láttam Sasha arcán, hogy őszintén nem tudja hova tenni ezt a dolgot, hiszen elég sokszor panaszkodtam neki, hogy mennyire utálom ezt a srácot. Mármint, mikor még utáltam. De akkor sem utáltam igazán. Csak egy picit.
Na de ezt most ki kell valahogy magyaráznom.
Beszélni próbáltam, már kitaláltam, hogy mit is fogok mondani de mégsem jött ki szó a számon. Csak a szélvédőn bámultam ki.
- Jenna?
Azthiszem, ez nem megy nekem. Ez a titkolózás. Talán nem fog elítélni... annyira.
- Igen, megpusziltam - szólaltam fel bizonytalanul.
- Szülinapja van? - nevetett fel.
- Nem.
- Minden oké ?- nézett rám Sasha egy gyors pillantással, majd szemei visszaszegeződtek az útra.
- Megbízhatok benned, igaz? - kérdeztem de inkább mintha magamnak tettem volna fel a kérdést, hogy megbízhatok- e Sashaban.
- Bejön ? - fintorodott el.
Ez kínos.
- Hát, mondhatjuk úgyis.
- Ezért puszit adsz az arcára? Nem gyanús neki? Vagy ilyen jó tesók vagytok ? - nevetett fel újra amitől végigfutott a hideg a hátamon.
- Ne használd ezt a jelzőt ránk, hogy tesók.
- Ez nem is egy jelző.
- De, nekem az és nem vagyunk tesók, egyáltalán.
- Jólvan, Jézus... nyugi - lassított le a kocsival, majd lehúzódott.
- Kérdezhetek valamit? - tekintetével mélyen a szemeimet fürkészte.
Van egy olyan érzéke Sashanak, hogy látja rajtad, ha hazudsz és könnyen kiszedi belőled az igazat. Nem lehet elhazudni előle semmit. Ez ilyen vele született adottság, vagy csak szimplán jó emberismerő.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
