66. Rész

3.3K 153 17
                                    

Elhagyta a szobát belőlem pedig azonnal keserves zokogás tört ki. Haza akartam menni és anya karjai közt kisírni magam majd meghallgatni vígasztalását.

Csörögni kezdett a telefonom és mikor Dylan nevét pillantottam meg, hálát adtam az égnek.

- Dylan - szóltam bele zokogva a telefonba.

- Jenn? Mi a baj? Mi történt.

- Haza akarok menni, kérlek, gyere értem, légyszives.

- Nagyon késő van és most nem vagyok olyan állapotban, hogy vezessek. - hangján hallottam, hogy valami fura.

- Légyszi, kérlek. Ennyi a minimum.

- Ezt hogy érted?- kérdezte.

- Mindent elmondtál Jace-nek. És én még tiszta szívemből megbíztam benned. - mondtam zaklatottan két szipogás közt.

Egy ideig csend volt a vonal másik végén.

- Sajnálom Jenn, akartam róla veled beszélni... nagyon felbaszott akkor és muszáj volt valamivel visszaadnom neki.

- Félholtra verted, az nem volt elég? - kiáltottam.

- Sajnálom. - mondta halkan.

- Sajnálhatod. Ha az anyám fülébe jut mi többé nem látjuk egymást.

- Helyre hozom, ígérem.

-Gyere értem, könyörgöm!

- Nem tudok Jenna, beszívtam, szédülök, nem tudok így vezetni, tudod, hogy bármit megtennék érted de ha most elindulok abból semmi jó nem sül ki. - mondta kába hangon.

- Jó, rendben, akkor várok a következő alkalomig amíg Jace nem csak próbál, hanem meg is fog erőszakolni. Hála neked, hogy tud is zsarolni valamivel.

Azzal letettem a telefont és úgyéreztem, hogy most tényleg magamra maradtam.

Éjfélig forgolódtam az ágyban, kavarogtak a gondolataim, őszintén nem akartam itt lenni tovább. El kell mennem valahogy innen.

Végül ráüzentem Steve-re.

- Szia, tudom, késő van és hatalmas őrültség, de tudsz nekem segíteni?

Mikor már 15 perc is eltelt az elküldött üzenet óta, nem maradt semmi reményem, hogy vissza jutok Washingtonba.

Letettem a telefonom és lehunytam a szemem, hátha valahogy sikerül elaludnom. Ekkor jött egy értesítés és még abban a másodpercben a telefonomért nyúltam.

- Neharagudj, szépségem, aludtam de itt vagyok. Mi a baj? Éjfél múlt.

Megkönnyebbüléstől hatalmasat sóhajtva olvastam el az üzenetet.

- Floridában vagyok, haza kell jutnom.

- Hogy hol vagy?!

- Az apám elhozott ide a tudtom nélkül, nem maradhatok velük itt tovább, kérlek, segíts, másra nem számíthatok.

Megint nem jött 10 percig válasz, azthittem, inkább már nem is ír vissza de ekkor olyat írt, amitől örömömben majdnem sírva fakadtam újra.

- Elindultam. Add meg a pontos címet. Nem ígérem, hogy hamar oda érek de ahogy tudok, sietek.  Vigyázz magadra addig.

Sosem gondoltam volna, hogy Steve képes lenne ilyesmire.

Tudtam, hogy reggel lesz mire ideér de majd kisurranok, és vissza sem nézek többé. Egy szemhunyásnyit sem bírtam aludni, csak néztem, ahogy váltják egymást a számok az órán.

DYLAN:

Mielőtt még válaszolhattam volna, Jenna lecsapta a telefont, hiába nagyon lent voltam a fű miatt mégis nagyjából felfogtam, hogy mi történt. Jace bántani próbálta. Bántani próbálta és én nem voltam ott, hogy megvédhessem, szétverjem a barom fejét aztán megvígasztaljam az egyetlen nőt akit szeretek. Most először életemben érzek ekkora bűntudatot.
Minden az én hibám, az elejétől a végéig. Fogalmam sincs mi ütött belém amikor olyan dolgokról beszéltem Jace-nek amikről sosem kellene senkinek sem tudnia. Nem kísértem el, teljesen magára hagytam olyan emberek között akik jobb esetben ki nem állják őt, vagy rosszabb, bántani próbálják. Hogy lehettem ekkora fasz?
Nem tudom felfogni, mégis hogyan tudok mindent ennyire elszúrni.

Azthiszem végleg be kell tapasztanom a seggarc száját. Ha valaha is Bonnie fülébe jut... abba inkább nem akarok belegondolni.

De most tehetetlen vagyok. Soha nem volt még ennyire erős a cucc egyszerűen a fejem sem bírom felemelni a párnáról. Menni akarok. Tenni valamit de nem megy.

Nagy nehezen lebotorkáltam a lépcsőn közben forgott velem az egész ház. Nem éreztem semmiféle stresszt pedig legbelül csak úgy tomboltam. Semmi mást nem kívánnék most, csak hogy kimenjen a cigi hatása, pattanjak kocsiba, nyírjam ki a faszfejt és hozzam haza Jennát. Hogy érthette, hogy megerőszakolni próbálta? Nem, az nem lehet, senki nem tehet vele ilyet, nem engedhetem.

Kevés sikerrel de sikerült töltenem egy pohár vizet amit azonnal lehúztam. Leültem a pulthoz és próbáltam valamilyen módon összeszedni magam, hogy elhozhassam Jennt. Ha még most elindulok, reggelre odaérek.

Negyed óra múlva autóba pattantam, és neki indultam a reggelig tartó útnak, majd időközben összekaparom magam. Semmi nem érdekel most jobban, mint Jenna biztonsága.



JENNA:

Fél hét van. Nem aludtam egy percet sem, csak türelmesen vártam. Steve-nek egy fél órán belül itt kell lennie. Nem pakoltam ki a cuccaim, ezért nem kellett összeszednem őket. Visszavettem a tegnapi ruhám, eltettem a pizsim és elhagytam a szobát.

Könnyekkel küszködve álldogáltam Nate ajtaja előtt. Óvatosan benyitottam. Nagyon bánom a tegnapi napot, hogy annyira beburkolóztam a szobába és nem töltöttem vele egy kis időt sem. Most elbúcsúzom tőle mert nem tudom mikor látom újra a kisöcsémet legközelebb.

Ahogy benéztem a szobába, minden kék és fehér színekben pompázott. Mindenhol kisautók mintájú dolgok, és kisautók voltak. Fejebúbja látszott csak ki a takaróból. Elmosolyodtam, ahogy láttam egyenletes, nyugodt szuszogását. Leültem az ágya szélére, odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a hajába. Olyan selymes és puha volt mintha még mindig kisbaba lenne, még az illata is ugyanaz.  Óvatosan lehúztam a buksijáról a takarót, hogy megcsodálhassam arcocskáját. Nagyon hasonlít az apánkra. Remélem a külsője az egyetlen dolog amit örökölni fog tőle, és belül pedig egy szerény, kedves, jó ember lesz.

Gyönyörködtem benne egy ideig még mikor kocsidudára lettem figyelmes. Nem halogattam az időt, indultam.

- Szeretlek. - suttogtam az alvó öcsémnek majd elhagytam a házat.

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now