Beléd bonyolódva

67. Rész

Kisétáltam olyan halkan, amilyen halkan csak tudtam.

Meglepetés ért, mikor nem Steve Ford-ját làttam meg, hanem Dylan Mercedes-ét.
Őszintén nem tudtam eldönteni, ennek örülnöm kellene, vagy sem.

- Jenna- pattant ki a kocsiból, ahogy meglátott - jól vagy? Nagyon sajnálok mindent.

Szemei még mindig kissé vörösek voltak, beszéde sem volt teljesen tiszta.

- Igen, de nem tudom kinyitni a kaput. - suttogtam.

- Mássz át, nem lesz baj itt vagyok.

Hátra néztem, hogy vissza menjek - e megkeresni a kis kütyüt, amivel kinyílik a kapu de nem kockáztathattam meg. Nem volt olyan magas. Ránézésre olyan 4 méter, azt simán átmászom.

- Jó, de mi lesz a bőröndömmel?

Dylan gondolkodott kicsit majd elmosolyodott.

- Hagyd itt, majd elviszlek vásárolni.

Nem volt különösebben értékes dolog a bőröndben, ruhák, töltő meg néhány tisztálkodó szer.

Beleegyeztem majd elkezdtem megmászni a kaput. Sikeresen leértem bár a legtetején kicsit elkapott a félelem.

- Sajnálom. - ölelt magához szorosan.

- Később megbeszéljük, most menjünk, mielőtt visszarángatnak.

Hirtelen nagyon fájdalmas érzés támadt a szívembe. Ez nem helyes, Steve elvezet idáig én meg csak úgy lelépek?

Ahogy erre gondoltam, ugyanabban a pillatban megláttam Steve autóját közeledni. Megállt Dylan autója mögött majd értelmetlen tekintettel bámult ránk, ahogy kihajolt az ablakon.

Dylan-en látszott, mennyire nem tetszik neki a helyzet, mert láttam kidagadni az ereket a nyakán.

- Mit keres itt? - kérdezte visszafolytott haraggal.

- Te azt mondtad nem jössz, valahogy haza akartam jutni. - fakadtam ki.

Steve kiszállt az autóból majd odalépett hozzánk.

- Nemtudom, mi van most - kezdte - de akár indulhatunk is ha akarsz, Jenn.

Látta rajtam, hogy most nem tetszik annyira Dylan társasága.

DYLAN:

- Menj vele Jenna. - szólaltam fel idegesen - velem most úgysem lennél a legnagyobb biztonságban, túl hosszú az út.

Jenna meglepetten nézett rám, mintha nem ezt várta volna. Bevallom, énis kicsit meglepődtem de így tudom, hogy épségben haza fog érni.

- Szállj be, jó? - fogtam meg óvatosan az állánál de aztán észbe kaptam, hogy Steve is itt van.

Jenna elrántotta a kezem. Eljtett még felém egy rosszálló pillantást majd bepattant Steve kocsijába.

- Vigyázz rá. - szegeztem szigorú pillantásom  Stevere.

Állta a tekintetem, egy pillanatra sem torpant meg.

- Ne aggódj, fogok. - mosolyodott el úgy, mint aki háborút nyert.

- Haja szála se görbüljön.

- Jó tudni, hogy ilyen testvérszerető vagy. - nézett rám gúnyos arccal majd elindult a kocsi felé.

Szívesen belevertem volna a fejét a motorház tetőbe, de most valaki mást kell elintéznem.

Megvártam míg elmennek. Szépen átmásztam énis a kerítésen.