64.rész

3.7K 139 13
                                    

A házba belépve meg sem lepődtem a látottakon. Bentebb lépkedve oldalra pillantottam, az a konyha valami leírhatatlanul gyönyörű. Tágas nappali, márvány lépcső. Minden bézs-fehér-világosszürke színben pompázik amitől egyszerre modern és elegáns.
Elsőnek majdnem elmosolyodtam aztán a szívembe markolt a tudat, hogy anya ezt sosem kaphatta meg, ez az ő álma volt. Cathryn mindent és mindenkit elvett tőlem és anyától.

- Had mutassam meg a szobád - mondta apám lágy hangon.

Bűnbánó tekintete az enyémet kereste, de nem akartam a szemébe nézni. Ha eddig nem hangsúlyoztam volna ki eléggé, hogy mennyire csalódtam benne, hát itt van. Elszomorító. Dühös és szomorú is vagyok. Itt ragadtam egy hétre ezekkel az emberekkel, akikre rá sem ismerek. Talán jobb is, ha ezután a hét után teljesen kizárom őket az életemből, mintha mindig is idegenek lettek volna.

DYLAN:

Jenna Floridában van. Még most sem fogtam fel. Amikor kiejtette a száján, hogy Florida, egyszerűem lefagytam. Nagyon messze van tőlem.

Miután kinyomta a hívást azonnal visszasiettem a házba, szólni Bonnie-nak.

- Ted Floridába vitte Jennát. -tértem a lényegre.

- Tudom. - pillantott rám majd tekintetét újra a tv képernyőjére szegezte.

- Tudod?

- Jenna imádja Floridát. - mondta könnyed hangon.

Ideges lettem. Nem szóltam semmit vissza mert akkor olyat mondok, amivel nagyon megbántom.

Azon agyaltam, hogyan hozzam el őt Floridából, de  nem kockáztathattam, cápa csak holnap indul Vegasba. Követhet és akkor elbasztam mindent mégjobban. Utálom mikor meg van kötve a kezem. Robbanni akarok amikor valami miatt ilyen kurvára mérges vagyok. Szereznem kell valamit ami lenyugtat.


Bepattantam a kocsiba és egy olyan helyre indultam, ahová csak akkor megyek ha  nagyon szarul vagyok. Ehhez a helyhez tényleg nagyon pocsékul kell lenni mert ide ember nem teszi be a lábát, legalábbis akinek kedves az élete.

Amikor  betértem a sikátor szerű utcába a fény szinte    teljesen eltűnt. Kevés helytől borzongok meg, sok mindent láttam és tettem már de ide csak tényleg nagyon ritkán jövök még énis.

Bekopogtattam a rozsdás fém ajtón. Hármat kopogtam gyorsan, majd kettőt kis szünettel közte mire nyikorogva kinyílt.

- Csá haver. - köszönt Falco, mintha számított volna rám.

- Csá. - pacsiztunk le közben meg át sem gondoltam mit is csinálok pontosan.

Belépve elém tárult az ismerős helyiség ahol illegális játékokat játszanak hatalmas tétekkel, egy pillanatra elterelte a figyelmem de hamar elhaladtam mellette, nem eshetek vissza.

A keskeny, lefelé vezető lépcsőhöz közeledve a hátam mögé szegült két nagy darab csávó, ők kísértek tovább.

Elhúzták előttem a bordó függönyöket,  belépve a kis helyiségbe pedig alig láttam a füsttől. Fű szag keringett és semmi mást nem akartam csak szívni végre valamit. De valami tisztát, valami jó minőségűt, amit csak itt kaphatok.

A testőrök kint maradtak én pedig helyet foglaltam a kis kerekasztalnál, vele szemben.

Vele. A mexikói hapsival szemben, cápa legnagyobb riválisával.

- Szia, fiú. - mondta fejfájdító akcentusával, amitől azonnal kirázott a hideg.

- Csak cuccért jöttem. - tértem a lényegre.

- Ejnye... rég volt, hogy kezet ráztunk nem? - pillantott rám.

Szóra akartam nyitni a szám de belefújta a csomó gőzt az arcomba, amit vízipipájából szívott ki.

- Felállat az asztaltól, majd egy kis fiókos szekrényhez sétált. Kihúzta a harmadik fiókot és kezébe kapott egy kis csomagnyit a megváltó anyagból.

- Tied - nyújtotta felém.

Érte nyúltam de akkor elkapta előlem.

- Egy feltétellel.

Francba.

- Mi lenne az Santino? - kérdeztem feszülten.

Újra helyet foglalt.

- Hallottam cápa keresztbe akar tenni neked.

- Az nem a te dolgod. Tudod jól, hogy onnan rég kiszálltam és nem mondhatok se róla neked, sem rólad neki semmit. - feleltem, közben a szívem a torkomban dobogott. 

- Én tudom, de az emberem Falco nem így vélekedik. Tied ez a kis zacskónyi bűn ha ide csalod nekem.

- Csaljam ide? - pattantam fel a székből -megőrültél? Ígyis ki akar nyírni.

- Te ide hozod, én pedig - imitált pisztolyt a kezével, amit felém szegezett - Bumm! - kiáltotta, mintha meghúzta volna a ravaszt.

- Ehhez miért kellek? Intézzétek el nélkülem. 

- Carlos nem jár erre csak úgy, fiú.

- Csak add ide, kifizetem és had menjek - néztem rá könyörgően, pedig sosem csinálok ilyet.

- Segítesz nekem én segítek neked.

- Miben segítesz? - arra készültem, hogy inkább csak egyszerűen elsétálok. Ő árulja a legjobb füvet az egész államban, de inkább arra sincs szükségem ha emiatt mégnagyobb szarba kell magam kevernem.

- Tudom, hogy tartozol neki fiú.

- És miben segítenél? - kérdeztem türelmetlenül. Próbáltam keményként viselkedni de most  jobban félek mint bármikor valaha. Féltem Jennát.

- Kinyírom és nincs kinek tartozni - nevetése csak úgy visszaverődött a falakról.

- Kinyírod és aztán a bandája téged nyír ki.

- Nesze fiú. - dobta ide a kis tasakot. - de úgyis nemsoká vissza jössz. Cápa nem szarozik, dönts hamar.
Egyszer neki is elfogy a türelme. - nézett mélyen a szemembe - ahogy nekem is.

Elkaptam a levegőben a zacskót majd azonnal kifelé vettem az irányt.

Falco-val még összefutottunk kifelé menet.

- Jót akar. - nézett rám szigorúan.

- Akkor tegyetek jót, csak hagyjatok ki belőle. - vágtam be magam mögött az ajtót.

A kocsiba ülve vettem pár nagy levegőt majd azonnal elhajtottam onnan. Hálát adtam amiért ennyivel megúsztam.

Santino családja  hamarabb a környék ura volt mint cápa és az apja.  Mindig is hatalmas riválisok voltak akárcsak a Crips és Bloods.
Miután cápával összebandáztam volt pár nézeteltérésük de már rég  megállapodtak abban, hogy ha az egyik nem balhézik, a másik sem fog. Cápáék nagyobbnak bizonyultak itt, viszont Santino-éknak Mexikóban van nagy hírük. Ha az ottani emberei egyszer átnéznének ide, azzal keveset mondok, hogy cápáéknak vége... örökre eltörölnék a hírüket a Föld színéről, ezért nem kekeckednek velük viszont nem is félnek. Amíg az egyik nem kezdi, a másik sem fogja.  De azért Falco-ékban megvan az a vágy, hogy ki akarják irtani cápáékat.
Mióta volt lehetőségem megismerni Santinot, -pontosabban akkor mikor elárultam cápát- azóta elismer engem, mert ilyen húzása senkinek nem volt még ellenük.

Rájöttem,hogy nála van a legtisztább, legjobb cucc és azóta ha kell, innen hozom. Mikor azt mondtam, ide nem sokan teszik be a lábukat azt komolyan gondoltam. Magában a "bárba" sokan járnak, de van valami különösen ijesztő Santinoban. Rettenetes ember az enyémnél is jóval undorítóbb múlttal, viszont senki nem tudja róla az igazat. Ez az ami igazán megijeszt ebben a helyben. Santino már az 50-et súrolja de nem akarja Falco-nak átadni az üzletet, aki egyébként az unokaöccse.

Hazaérve megtekertem a cigim, majd néhány pillanattal később megnyugodva fújtam ki a harmadik slukk füstjét.
Újra fel kell hívnom Jennát, ezúttal remélem ő is nyugodtabb egy kicsit.

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now