Keze letévedt a nyakamra és ámulattal néztem, ahogy eltölti őt is az az ismerős érzés. Nem tudom felfogni, hogy nem ért még hozzá lányhoz és hogy nem ért még ő hozzá lány.
- Steve, ha tovább simogatsz, nem lehetek csak a barátod - mondtam lassan véve a levegőt.
- Folytassam? - kérdezte rekedtes hangon amitől azthittem, elvesztem az eszem és vége annak a határnak ami már amúgy is teljes erővel kezd halványodni.
- Ne, kérlek - vettem el lassan a kezét - nem lehet.
- Annyira gyönyörű vagy Jenna. Adj magadból csak egy picikét és ígérem a mi titkunk maradt - mondta szinte suttogva.
- De nagyon szeretem őt - lábadt könnybe a szemem.
Nem bírtam tovább ezt a terhet amit a lelkem cipel. Gyakorlatilag nem vagyok Dylanhez kötve, elméletileg meg olyan szoros a lánc, hogy egy picit sem engedhetek belőle. Szeretem tiszta szívemből de minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy nem lehet több köztünk. Nem lehet több köztünk néhány titkos szeretkezésnél. Nem foghatom a kezét az utcán sétálgatva, nem mehetünk el randizni és nem csókolhatom meg őt az esőben, ami épp akkor eredt el amikor hazafele sétáltunk a randinkról.
Miért nem ismertelek meg előbb Steve? Miért kellet megismerjelek Dylan? Nehéz.
- Elmondod ki ő? - kérdezte Steve bizakodóan.
- Nem tehetem. - szorítottam le a szemeim.
- Ha most itt vagy velem ahelyett, hogy vele lennél, akkor többet érzel irántam szimpla barátságnál, igaz?
- Legyek őszinte, Steve? - csordultak ki a könnyeim amit óvatosan letörölt ujjaival.
- Csak is őszinte. - válaszolta.
- Ez a srác minden, amiről valaha is álmodtam...de csak akkor amikor jól viselkedik. Ő mindenki szerint rossz ember és énis nagyon jól tudom, hogy az, de nem akarom bevallani, nem tudom bevallani, hogy ő nem hozzám való. Bármikor és bármennyiszer összetörheti a szívem úgyis mindig megbocsátok, legyen az hatalmas hiba amit elkövet ellenem. És itt vagy te. Te, aki nem csak kívül, de belül is tökéletes vagy. Nem bántanál meg olyan csúnyán mint ő, felvállalhatsz bárki előtt és... nem tudom Steve, téged is szeretlek valahol a szívem mélyén de... övé a szívem. Még csak nem is én döntöm el - nevettem fel a könnyeim között - mert ő már döntött, hogy az övé. Mindenem az övé.
- Őszintének érzed a csókjait Jenna? - kérdezte.
- Nem. De imádom a csókjait akkor is, ha azok a legnagyobb hazugságot tükrözik.
- Had adjak csak egyetlen csókot Jenna. Egy csók. Ha nem érzed őszintének sosem zaklatlak ezzel többé.
- Azt akarod, hogy csókoljalak meg, mikor most mondtam el mit is érzek valójában.
- Megkönnyebbülsz, ha megteszed. Minden kérdésedre választ ad. Dönthetsz, hogy hagysz helyet a szívedben nekem, vagy nem.
Steve közel hajolt majd ajkai hozzá értek az enyémhez. Bizonytalan volt, nem csókolózott még senkivel ezért nem vártam sokat, de egy két pillanat múlva belejött. Megborzongtam a csókjaitól. Könnyeim még mindig önkéntelenül potyogtak teljesen átáztatva az arcom de Stevet ez sem zavarta.
Visszacsókoltam. Azt is megmerek fontolni, hogy ez a csók még Sasha-énál is puhább és melegebb. Nem akartam hogy véget érjen mert éreztem, hogy kezdenek összeforni a szívem összetört darabjai.
Elhúzódott. Steve lihegve vonult visszább a reakciómra várva.
- Elég őszinte volt Jenna? - kérdezte a vágytól rekedt hangján.
Én csak lassan bólogattam továbbra is a könnyeimmel küszködve.
Steve csak hátradőlt és becsukott szemmel próbálta feldolgozni, ami az előbb történt.
- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak Jenna, nem tudtam, hogy szeretsz valaki mást egészen addig, amíg nem mondtad. Nem próbálkoztam volna oly nagyon.
- Nem a te hibád, Steve. Én vagyok ekkora barom csak. Nem kellett volna játszanom az érzéseiddel.
- Rajtad kívül senki nem tudja Jenna, hogy min mész most keresztül.
- Nem foghatok mindent a szüleim válására. - de mintha ezt inkább magamnak akartam volna mondani.
- Előtte minden rendben volt?
- Igen, sosem gondoltam, hogy ekkora fordulatot vesz az életem.
- Akkor mégis csak a a szüleid válása az oka annak, ami most történik veled.
- Vagy csak egy telhetetlen picsa vagyok - zuhantam be az ágyba majd az egyik párnába temettem az arcom.
- Telhetetlen picsának tartod magad azért, mert a legjobbakat szeretnéd magadnak? Néha önzőznöd kell Jenna. Ne csak mindig adj, kapj is.
Szavai megnyugtatnak, de akkor is én tehetek mindenről, ami velem történik.
- Észre sem vettem, hogy már ilyen késő van. - mondta lepődötten, ahogy a sötét ablakra pillantott.
- Mennyi az idő? - kérdeztem a párnába temetkezve.
- Lassan éjfél.
Felsóhajtottam.
- Bízol bennem, Jenn?
Lassan ráemeltem a tekintetem.
- Igen.
- Akkor menj el fürdeni, felveheted az egyik gatyám és pólómat aludni. Aludhatsz velem, ígérem, hogy nem fogok hozzádérni ha te azt nem akarod.
Szavai őszinték és lágy mosolya nyugtató.
- Rám férne egy jó meleg fürdő - válaszoltam viszonozva a mosolyát.
- Engedek vizet. - azzal elhagyta a szobát.
A melegvíz nagyon jól esett, kiáztattam magam amennyire csak tudtam. Steve boxere meg pólója hát... nyilván nem az én méretem de legalább kényelmes. A boxer derekát visszahajtottam egyszer így nem csúszik le.
- Azta. - szólta el magát Steve, ahogy beléptem a szobájába.
Kontrollere kicsúszott a kezéből én meg nem értettem, miért ámuldozik ennyire? Ez csak az ő pólója.
- Eszméletlenül csinos vagy benne. Nagyon jól áll - mosolyodott el.
- Köszönöm. - megint sikerült zavarba hoznia.
Kipillantottam a hatalmas ablakon és a sötétség most nagyon megijesztett. Rég kinőttem már ezt most mégis nagyon féltem. Ez a cápa dolog már nem zavart annyira de most újra belegondoltam, hogy mi lenne ha...
- Énis fürdök, aztán ha szeretnéd alszom máshol, nincs semmi gond ha neked így jobb.
- Ne, légyszi. Maradj - kérleltem.
- Minden rendben ? - lépett oda hozzám - te remegsz.
- Csak siess vissza jó?
10 perc sem telt el, Steve visszaért.
- Itt vagyok, csak zuhanyotam - bújt be mellém az ágyba, távolságot tartva.
- Közelebb jöhetsz - suttogtam.
Hátatfordítva neki megfordultam, karját pedig lassan a derekam köré fűztem. Elsőnek csak óvatosan de aztán jó szorosan hozzámbújt és átölelt. Nem éreztem most vágyat vagy szenvedélyt, egyszerűen csak élveztem a közelségét, biztonságérzetet nyújtott.
- Jóéjt Jenna - majd nyomott egy puszit a tarkómra.
Válaszolni sem tudtam, annyira elnyomott az álom.
ESTÁ A LER
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
