50. Rész

4.4K 151 7
                                    

-Steve, nagy voltál - ugrott Steve nyakába Sasha.

Steve csak nevetett majd megfogta Sasha mindkét vállát.

- Köszönöm, hogy ide hoztad.

- Igen, itt vagyok - szólaltam fel kuncogva.

Steve egy pillanat alatt a vállára kapott majd úgy sétált végig a tömegen. Egy idő után letrakott, majd megfogta a kezem.

- Erről nem beszéltem mert nem akartalak ezzel elijeszteni, de itt vannak a szüleim, beszeretnélek mutatni nekik.

- Micsoda? - nem hittem el amit hallok.

- Nyugi, nem mondtam, hogy járunk vagy ilyesmi, csak meséltem rólad.

- Steve... - néztem rá csalódottan.

Nem vett komolyan és nevetni kezdett, majd végül kézen fogva elindultunk a szülei felé.

- Az én fiam! - kapta fel a vállára Steve-t az apja.

Életemben nem láttam ekkora darab pasit, gondolom ő is bokszolt, vagy bokszol.

- Mondtam, hogy megcsinálom. - pacsiztak le.

- Csak nem te vagy Jenna? - érintette meg a vállam hátulról egy puha kéz.

Megfordultam és egy szőkehajú nőt pillantottam meg. Nem vettem biztosra, hogy ő Steve anyukája mert nem nézett ki 30- nál többnek.

- Steve nevelőanyja vagyok, Ell- nyújtotta felém egyik kezét.

Nálam fura volt ez a kézfogás dolog egy nővel, mindig puszit és egy ölelést adunk egymásnak. Bizonytalanul, de odanyújtottam a kezem.

- De, Jenna vagyok. - mosolyogtam.

- Említette Steve, hogy gyönyörű vagy, na de hogy te tényleg  ennyire gyönyörű vagy, el sem hiszem - mosolygott vissza.

Au. Ez fájt is, meg jól is esett.

- Dean - nyújtotta felém a kezét Steve apja.

Kezetráztunk , majd kínos csend lett.

- Szóval, igen ő itt Jenna, szeretném ha eljönne velünk ebédelni.

- Ez nagyon jó ötlet - tette rá Ell Steve vállára a kezét.

Nem. Nem mehetek velük ebédelni, meg kell mondanom Steve-nek, hogy nem lehet köztünk több barátságnál.

- Mit szólsz hozzá Jenn, benne vagy? - mosolygott felém Steve.

Basszameg.

- Igen, persze, miért ne? - közben majdnem elsírtam magam.

- Akkor akár indulhatunk is. - szólalt fel Dean, majd megindult a kijárat felé.

Segítségkérően Sashára pillantottam, mire visszajelzett, hogy nem tud mit tenni.

Szuper.



- Mit ennél kedvesem? - kérdezett Ell, miközben feszengve olvastam át az étlapot már hatodjára.

- Azt, amit Steve -  válaszoltam végül.

- Rendben, akkor nekünk Carbonara lesz - nyújtotta vissza Steve az étlapot a pincérnek.

Életem legkínosabb órája telt el.  Valami nem stimmel velük. Steve annyival másabb mint ők és úgy veszem észre, nem élvezi a szülei társaságát.

Ebéd végeztével a kocsi előtt álldogálva beszélgettünk még néhány dologról, többek között, hogy mik a terveim a jövőre nézve, hogy vannak a szüleim és hogy bejön- e Washington. Szerencsére nem hozták fel, hogy most mi van köztünk Stevvel, amiért nagyon hálás voltam nekik.

- Nagyon örültem a találkozásnak Jenna, nagyszerű csajszi vagy, tudtam én, hogy Steve nem lő félre az elsővel. - kacsintott Ell.

- Remélem látunk még Jenna. - köszönt el Dean.

Majd elhajtottak.

- Nagyon kínos volt? - kérdezte Steve mosolyogva.

- Inkább nagyon gáz voltam.

- Nem voltál gáz. Bírnak téged.

Oh, dejó, már nem csak téged kell lepattintanom, hanem apádékat is.

- Hát nem is tudom - bizonytalankodtam.

- Nyugi, nem fogod őket már nagyon látni.

- Miért?

- Mert sok idő után énis most láttam őket csak.
2 hétig kellett győzködnöm őket, hogy eljöjjenek a meccsre.

- Sajnálom. - néztem rá együtt érzően.

- Nem kell, nincs mit rajtuk.

- Kérdezhetek valamit?

- Bármit. - mosolyodott el.

- Mi történt anyukáddal?

- Szálljunk be a kocsiba, majd ott mesélek.

HA BESZÁLLOK A KOCSIJÁBA ABBÓL SEMMI JÓ NEM SÜL KI.

- Hazaviszel? - kérdeztem, belül nagyon reménykedtem, hogy igen lesz a válasz.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk hozzám kicsit. Van kedved?

Jól tudja, hogy úgysem tudok nemet mondani. Ezt a szokásom elkellene hagynom.

- Legyen.

Megálltunk egy pirosnál épp, mikor végre beszélni kezdett.

- Neharagudj, csak összeszedtem a gondolataim mielőtt mesélni kezdek.

- Semmi baj, nem is muszáj erről beszélned, ha nehéz. - mosolyogtam rá együttérzően.

- Nem olyan nehéz csak nem tudom, hogy is kezdjem.
Apám és anyám nagyon jó kapcsolatot ápolt már főiskola óta. Ahogy mesélték, elvileg apám vallott szerelmet elsőnek aztán nem sok idő kellett, míg anya is belátta, hogy szereti őt. Hamar összeköltöztek, aztán jöttem én.
Anyámnak kialakult egy terhesség utáni depressziója, ahogy apám mesélte. Ez teljesen levitte az életről miközben próbálta a legjobbakat megadni nekem. Apám nem vette jól, hogy ez lett anyával és már kicsiként is elég sokat hallottam tőle, hogy minden az én hibám. Annyira nem bírta elviselni anyám depresszióját, hogy inni kezdett és már alig volt otthon, szinte teljesen kimaradt ő a gyerekkoromból. Mikor 11 éves lettem anyának sikerült összeszednie magát apámmal ellentétben. Ezért egy idő után megelégelte a züllött életét, és hogy nem foglalkozik velünk, ezért elhagytuk.
Aztán egy évre rá anyám bepasizott, és a barátja egyáltalán nem viselt el engem. 13 éves koromra apám összejött a mostani nevelő anyámmal és elhoztak anyától mert nem volt jó az a körülmény amiben ott éltünk, nekem sem volt választásom. Apám elkezdett belevezetni a bokszba, régen ő is bokszoló volt bár szerintem ezt észrevehetted. Szóval igen, lett egy közös programunk de aztán a munkája miatt egyre kevesebb ideje volt rám és azóta is alig látom de már elfogadtam ezt. Úgy nagyjából ennyi.

Csendben hallgattam végig és hirtelen végigfutott valami bennem, nagyon sajnáltam őt hiszen még csak gyerek volt és ennyi sok rosszat àtkellett élnie.

- Na, de ne szomorkodjunk, mert mostmár jó minden - jelentek meg az édes gödröcskéi.

- Hogy értette Ell, hogy az elsőt nem lövöd el?

- Nem volt még barátnőm.

MI???

- Az lehetetlen - gondolkodtam túl hangosan.

- Miért ? - nevetett fel.

- Mert baromi jó pasi vagy.  Nem találok benned hibàt, hogy hogy nem volt még barátnőd.

- A gyerekkori traumámnak köszönhetően nem akartam nőket látni a közelemben, de amikor téged megláttalak tudtam, hogy szükségem van rád. Szerelem vagy első látásra. - mosolyodott el  nekem pedig hirtelen nagyon melegem lett. Ez egyszerre volt aranyos és szexi.

Te jó ég. Mégis hogy dobjam őt ?

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now