A Hold árnyai (Befejezett)

3.

- Ha még egyszer beteszi ide a lábát az az idióta, én magam fogom innen kirugdosni - morogja Micheal miközben az új pohárkészletet pakolja ki a polcra, mivel a régiek eltörtek a tegnapi verekedés során.

- A testvéremre gondolsz? - kérdi Leo miközben unottan meglötyköli a pohara alján lévő whiskyt.

Micheal keze ledermed a levegőben, és rögtön mentegetőzni kezd: - Isten ments főnök, szó sincs róla.

- Pedig én rá gondoltam - húzza le egy korttyal a pohár tartalmát, majd lecsapja a poharat az asztalra.

Micheal elnéz Leo válla fölött, miközben egy újabb üvegpoharat helyez a polcra. - Ki az az ember? Sosem láttam még itt.

Leo lassan megfordul a bárszékén, és rögtön felismeri a beérkező vendéget. A férfi piros keretes szemüveget visel, egy kockás inggel mely a derekáig ér. Barna haját egyenesen hátrafésülte.

- Egy új vásárló - közli, és elkezd a vendége felé sétálni.

A férfi észrevéve őt, határozottan közelebb lép.

- Üdv. Magát küldte a nagyapám? - tér rögtön a tárgyra Leo.

A férfi kihúzza magát, és szemüvege mögül végigméri Leot. - Attól függ. A nagyapja Rupert Grayson?

Leo bólint, és egy üres asztalhoz vezeti a férfit.

- Szép bár - néz körül a férfi. A helyiség félúton van a kocsma, és az elegáns bár között. A pult fényesre lakkozott, ami egy kissé megkopott fekete alapon fekszik. A bárpult mögött sorakoznak fel az italok, melyeket megvilágítanak a feléjük függesztett led lámpák. A polcok alá festették a Golden Rose logóját, amely egy pisztoly, melynek csövéből egy arany színű rózsa növekszik. Ugyanez a festés található meg az utcai bejárat felett, felkeltve a járókelők figyelmét. A sarokban billiárd asztalok ácsorognak, melyek mögött nyílik a konyha bejárata. Az étlap általában egyhangú, szendvicsek, tészták, hústálak. Aztán ott van az a fekete ajtó is, mely a bárpult végében nyílik; Leo odaszokta szervezni a titkos pókerpartiait.

- Látná esténként, miután rendszerint szétvernek valamit - jegyzi meg gúnyosan. - Kér egy italt?

- Nem köszönöm, nem iszom - utasítja el.

Leo szemöldöke magasba szökik. - Hát jó. Micheal! -A csapos érdeklődve néz főnökére, miközben egy vendéget szolgál ki. - Hozz két vodkanarancsot!

-Azt mondtam nem... - ellenkezik a férfi, de Leo leinti.

- Nem magának lesz. Na halljam, mi az a fontos megbízás? - könyököl az asztalra, és mélyen belenéz a férfi szemébe.

A férfi előhúzza zsebéből a telefonját, és sebesen keresgélni kezd rajta valamit. Leo türelmesen várja míg a felé nem fordítja a képernyőt, amelyen egy festmény képe látható. A festményen egy fiatal férfi ül, hosszú barna hajára egy fekete sapkát helyezett, mely féloldalasan lóg le a nyaka vonaláig. A férfi fehér inget, és egy bundát visel.

- Ismerős - állapítja meg Leo.

A férfi elteszi a készüléket, és bizalmasan közelebb hajol Leohoz, de amikor belekezdene a mondandójába, Michael érkezik meg az italokkal. Leo megköszöni, és rögtön le is húzza az egyiket.

A férfi türelmesen kivárja, majd belekezd: - Raffaello Sanzio: A fiatal férfi portréja ez. Így mond magának valamit?

- Nem sokat, folytassa!

- Feltehetőleg a 16. század elején készült a festmény, és sok kézben megfordult a századok során. Utoljára Krakkóban tűnt fel, de 2012 óta nem látták. Egészen máig. A legfrisseb információim szerint, a média még nem tudja, hogy megvan a festmény, a tulajok úgy tervezték, hogy először titokban elszállítják a Louvre-ba, és utána jelentik be a hírt.

- Értem, és mi a feladat?

- Meg kéne szereznie a festményt a bandájával együtt, majd biztonságba helyezni. A képek két nap múlva szállítják egy fekete furgonba, ezen az úton - mutat egy újabb képet Leonak, melyen egy elhagyatott út látható.

- Mi a jutalmam érte? Erről mondott valamit az öreg? - kortyol újra az italába.

- A festményt 100 millió dollár köré becsülik.

Leo torkán megakad az ital, és köhögni kezd.

A férfi rémülten méregeti - Jól van?

Michael szalad ki a pult mögül egy pohár vízzel, amit Leo kezébe nyom, majd erősen megveregeti a hátát.

Miután a férfi újra képes beszélni rekedtes hangon megszólal: - Hogy mennyi?

- Ebből az összegből 50 millió lenne a magáé, ha megszerzi.

Leo hangosan felnevet, és felpattan az asztaltól. - Mondja meg az öregnek, hogy állok rendelkezésére! - nyújtja a tenyerét a férfi felé. Az elfogadja a kézfogást, és udvariasan bólint.

- Ezt örömmel fogja fogadni a nagyapja - válaszol udvariasan a férfi.

- Mondja meg neki, hogy én milyen udvariasan fogadtam! - jegyzi meg Leo arcára fagyott vigyorral.

A férfi elköszön, majd miután kitette a lábát a bárból, Leo szinte a föld felett lebegve sétál a bárpulthoz. - Adj egyet a legjobb whiskynkből!

Michael levesz egy üveget, majd egy feles pohárért nyúl, hogy megtöltse, de Leo ellentmondóan rázni kezdi a fejét. - Ne azzal, az üveget adjad - nyúl az ital felé.

Micheal elhúzza a száját, és az ajtó felé biccent. - Nem hiszem, hogy ez most jó ötlet lenne.

Leo értetlenül néz a bejáratra, minek ajtaját éppen most csukta be az a csinos szőke hajú rendőrnő, aki hiába tetszik Leo szemének, a szíve mélyén igazából utálja, amiért sosem hagyja békén.

- Az Istenit! Még ünnepelni se hagyják az embert. Add azt a kupicát, még gyorsan lehajtom.

Leo az asztalnak csapja a poharát, letörli a barna bajszára, és szakállára tapadt italt, majd unottan felkel a bárszékéből, hogy ismét kiadhassa az útját a zsarunak.

Ha tetszik a történet, és szeretnétek extra tartalmakat látni vele kapcsolatban, kövessetek tik tokon: @brigittapolyak