A Hold árnyai (Befejezett)

25.

Ashley egy közepes méretű papírdobozba pakolja a cuccait az asztaláról, miközben folyamatosan magán érzi Mason szomorú pillantását.

- Ugye tudod, hogy Chicagóban nem lesz még egy ilyen jó társad -szólal meg végül.

Ashley egy unott mosollyal néz rá. - Hivatalosan nem is voltunk társak.

- Az lehet, de mindig segítettem vagy nem?

- De - ismeri el a nő mosolyogva, és fáradtan leül a székébe. Mindig is egy előléptetésről álmodozott, és az, hogy most Chicagóban dolgozhat tovább, ennél nem is történhetett volna jobb vele. De azért Masont sem szívesen hagyná itt, mégis közel kerültek egymáshoz az évek alatt. És most, hogy végre kiszabadul willhamptonból annyira már nem is akar elmenni. Pár hét innen távol, és a végén még a Golden Rose is elkezd neki hiányozni.

- Mikor is mész?

- Holnap után.

- Akkor menjünk el valahova. Együnk egyet. Ugorjunk át a szomszéd városba ott jó éttermek is vannak - győzködi Mason.

Ashley szomorú mosolyra húzza a száját, és Lucas jut eszébe, aki ráadásul Chicagóban él, és ide csak látogatóba jött. Természetesen megfordult a fejében, hogy végre talán egy rendes kapcsolatba keveredhet.

Mason látva a nő habozását megrázza a fejét. - Nem randi lenne, csak egy baráti búcsúvacsi. Na mit szólsz?

Ashley ajka lassú mosolyra görbül. - Legyen.

Mason diadalmasan hátradől a székében. - Nem fogod megbánni. Holnap hétre eléd megyek, az úgy megfelel?

- Tökéletes.