A Hold árnyai (Befejezett)

10.

- Működnek a rádiók? - szólal meg Leo.

- A motorokon rendben - válaszol Isobel kimérten.

- Sólyom és Keselyű vonalban - szólal meg az egyik fiú - Leo Ottora tippel, de még nem volt ideje megjegyezni, hogy melyik hang melyikükhöz tartozik.

Lucas szemét forgatva válaszol nekik. - Nem beszéltünk meg álneveket.

- Pedig nem ártana - felelnek. - Soha nem lehet tudni ki hallgat le minket ebben a pillanatban.

- Senki nem fog minket lehallgatni - vág vissza Leo.

- Miért olyan biztos ebben főnök? - bizonytalankodik az egyikük.

- Az öcsém fejlesztette ezt a rádiót, és többszörösen is bizonyítottuk már, hogy nem lehet lehallgatni.

- Á, mi nem kockáztatunk. Túl fiatalok vagyunk még a börtönhöz, és túl kevés élményt szereztünk még.

- Akkor miért vállaltátok ezt a feladatot idióták? - csatlakozik Isobel az eszmecseréhez.

- Mint mondtuk, túl kevés élményt szereztünk még - nevetnek fel.

Leo megrázza a fejét, és kitekint az ablakon a fehér furgont várva, ami a festményt szállítja, de az úton még egy eltévedt falevél se hever.

- Hé főnök! - csattan fel az egyik fiú hangja a rádióban. - Fehér furgont mondott?

Leo rögtön elkapja a fejét az unalmas kilátásról, és egyszerre néz össze Lucassal, aki gondolkodás nélkül kapja fel a rádiót, és emeli a szájához.

- Látjátok a járművet? Hol van?

Leo feszülten várja a választ, kezét a kormányra csúsztatja, lábát indulásra készen elhelyezi a gázpedálon.

- Most haladt el mellettünk egy leírásnak megfelelő járgány, úgy hetven km/h-val.

- Akkor kezdődjön a móka - nyugtázza Isobel, a következő pillanatban motorok hangja csendül fel, és vág élesen a csendességbe.

Amint a motorok beindulnak, Leo látja, ahogy a furgon elhalad az országúton. A motorosok várnak pár másodpercet, aztán lassan utána indulnak.

- Halászd elő azokat a fegyvereket a hátsó ülésről. Szükség lesz rájuk - fordítja el Leo a kulcsot, és sebességbe helyezve a kocsit, lassan elkezd kikanyarodni a benzinkút parkolójából. - Lucas közben a lába közé helyezi a két fegyvert, hogy könnyen elérhető legyen mindkettőjük számára.

Rákanyarodnak az országútra. Leo belepillant a visszapillantó tükörbe, és elégedetten nyugtázza, hogy a fiúk feltűnésmentesen követni kezdték őket, tisztességes távolságot tartva.

- Már közel vagyunk mikor támadjunk? - kérdi Isobel társa mély hangon.

Leo vet egy gyors pillantást a tükörbe, hogy megbizonyosodjon róla elég messze kerültek a benzinkúttól, majd elszántan a barátja szemébe néz, aki megerősítve a döntését bólint. Elég régóta barátok ahhoz, hogy szinte egymás tekintetéből kiszűrjék a másik gondolatát. Ez most is így történt.

- Most - tapos bele Leo a gázpedálba, mire az autó sebességmutatója rögtön megugrik.

Feszülten nézi, ahogy a motorosok közrefogják a furgont. Először Isobel társa ránt pisztolyt, és céloz be a furgon ablakán. Amint a lövés elsül, a tempó gyorsul, az autó sofőrje pedig erőset ránthatott a kormányon, mivel Isobelt majdnem leterelte az útról.

Ahogy számítottak is rá, a furgon hátsó ajtaja nyílni kezd, és fegyveres katonák alakja tűnik fel a raktérben, akik próbálják megtartani az egyensúlyukat a szlalomozó járműben.